Ez + az

Az elmúlt napok mérlege: fejfájás, hideg, halloween és Hillary Clinton.

Ha hiszitek, ha nem, az elmúlt napokban úgy lehűlt a levegő, h éjszaka nyakig be vagyunk burkolva a vastagabb takarónkba (úgy, h általában sosem takarózok éjszaka) és reggel egy melegebb pulcsiban is fázok! A khmerek nagykabátban próbálják túlélni a hirtelen hideget. Mindenki erről beszél. Lehet, h a valóságban ez annyit jelent, h 32-ről 26-ra süllyedt a higanyszál, mégis a már meleghez szokott szervezetünk didereg az amúgy kellemes időben. Amíg nem tapasztaltam a saját bőrömön, nevettem azokon az elbeszéléseken, amikor mások mesélték, h november-decemberben a helyiek teljes téli felszerelésben merészkednek csak ki az utcára. Sosem gondoltam volna, h, ha egészen idáig nem is jutok, de kettőnél több rétegbe kívánkozok majd. Itt? Kambodzsában? Lényegében a trópusokon? Pulcsiban...kabátban...sálban? Ugyanmár!!! Erre most, áldom a sorsot, h hoztam magammal egy tavaszi kiskabátot és, h az új lakásban van lehetőségem meleg vízben zuhanyozni, különben végig vacognám az estét...Na jó, van benne egy kis költői túlzás, beismerem! :) De ki gondolta volna, h Kambodzsában is lehet fázni!?

A nagy hideg-áradat közepette sem tudtunk megmenekülni a Halloween őrülettől. Bizony, ahogy meglepetésként ért a libabőr, úgy hatott rám az is, h Siem Reap-ba is eljutott az "október végén minden buli ijesztgetős-maskarás" trend. Szombat este vacsorázni indultunk és egy hömpölygő tömegbe ütköztünk, nyuszikkal, Shrekkel, rendőrrel, királylánnyal, menyasszonnyal, boszorkánnyal, cicaorral és minden egyéb a világon fellelhető horror figurával. Rémülten fedeztem fel, h 1-2 ismerős külföldi arc mibe vágta a fejszéjét. Ugyanakkor a vidám hangulat engem is elkapott és szinte sajnáltam, h nem készültem fel jobban eme jeles alkalomra. Vicces lett volna beöltözni vkinek, itthon sosem próbáltam, talán itt lett volna az ideje, ha már úgy is a nagy változások korát éljük...Bárhova mentünk a belvárosban, mindenhol eszement jelmezekbe botlottunk vagy egymást festegető emberekbe. Valószínűleg azért is volt ez nagy esemény, mert azon túl, h egy bulira mindig könnyű jó okot találni, ez különösen adott volt és Siem Reap nem bővelkedik elegendő izgalommal huncutságra vágyó expatok számára. Így, most teljesen bezsongtak. De ragadós volt a jókedv, ha másnap nem kellett volna korán  kelnünk, esélyes, h becsatlakoztunk volna.

Hillary Clinton pedig nem azért került be a heti nagy események közé, mert ha tehettem volna, Halloween alkalmából az ő jelmezét vetem magamra, hanem mert, képzeljétek, Siem Reap-ban járt! Vasárnap este hazafelé csak az tűnt fel, h az út mentén kb. minden méteren állt egy rendőr. Nem értettük, h minek ez a nagy készültség. Ha maga Hun Sen (miniszterelnök) jön a városba sem állítanak ennyi biztonsági embert az utakra. A külügyminiszter asszony ellátogatott Angkor-ba is, sőőőőt, ha jók az értesüléseim...most kapaszkodjatok meg...a fodrászom vágta le a haját!!! Azzal az ollóval, amivel az én hajamat vágta kedves ausztrál megkopasztó-szakértőm érintette Hillary haját is...na jó...ne értékeljem túl magam...tehát az én hajamat majd ugyanazzal az ollóval vágja, mint Mrs. Clintonét. Mit mondhatnék még? Minden városnak megvannak a maga büszkeségei! :D

Végül, de nem utolsó sorban: nagyon türelmetlen vagyok! :) Már alig várom, h induljunk haza. Ilyen állapotban pedig nehéz bmire is koncentrálni, legyen az blogírás, emil-válaszolás, esti programok vagy akár munka. Főleg egy új munka! :) Szinte folyamatosan azon pörög az agyam, h mi mindent szeretnék otthon megtenni, kikkel szeretnék találkozni és h hogyan lesz időm minderre. Kavarognak bennem az érzések, az ízek, az emlékek és a várakozás izgalmai. Megint listákat gyártok arról, h mit viszek haza, mit kell elintéznem otthon, mit kell elhoznom ide. Teljes a készültség. Közben pedig várom, h teljen az idő. Persze, szerencsére, telik és már csak 2 hét van hátra, de a nyugalom még nem áradt szét bennem. Tudom, h mennyi teendőm van és helyt kell állnom az új munkában. Szinte minden nap délre vagy estére megfájdul a fejem. Biztos, h pszichés alapon, mert tele leszek a sok információval és belül érzem a feszültséget, h semmi kedvem mindezzel foglalkozni, amikor nemsokára végre találkozhatok a családommal, a barátaimmal, láthatom Budapestet! :)