A nagy döntések ideje

Most, h végre túlvok a nagy bejegyzés sorozaton, térjünk vissza a mi kis hétköznapjainkra, mert közben zajlottak itt az események dögivel.

Tovább erősödik bennünk az az érzés, h bmilyen szuper helyen élsz, ha a munkád nem tesz boldoggá és csak még jobban szürkíti az amúgy is borús hétköznapokat, akkor még Hawaii is tud szar lenni. Nem sajnáltatni szeretném magam/magunkat, ez csupán egy konklúzió. Mert persze, azon túl, h a munkánktól egyikőnk sincs elájulva, nagyon szeretjük Kambodzsát és jó itt lenni. De sajnálatos módon az iroda teszi ki a hétköznapjaink kb. 85%-t...és egyben korlátozza, h úgy igazan kiélvezzük a kiváltságos helyzetünk. Keresni sem keresünk olyan jól, h mindez megérné. Nekem, konkrétan miután hazajöttünk úgy kellett vadásznom arra, h lefoglaljam magam végre vmivel. A végén már kiolvastam az összes hírportált és tudtam, h mit mikor csinált VVAnikó. Aztán egy-két hete végre, elkezdett javulni a helyzet és a mozin kivül kaptam új feladatot, az utazási iroda egy új szolgáltatásáért vagyok felelős. Fogadom a bejövő ajánlat kéréseket, válaszolgatok és ha valaki velünk utazik, akkor szervezem, amit szervezni kell. Úgyh ezzel egy kicsit nőtt a hasznossági indexem, amitől a kedvem is jobb, de még mindig nem 100%-os a leterheltségem. Nagy felismerés ez nekem, bár mindig is éreztem, h folyamatosan kell vmi, amivel működhetek, pöröghetek. Mert, ha leállok, akkor ellustulok és nem tesz jót  sem az önbecsülésemnek sem a közvetlen környezetemnek. Mozgásban kell lennem, különben megzakkanok. Persze, tudom, mindenki úgy ismer, mint Garfield közvetlen leszármazottja, de lustálkodni csakis akkor élvezetes, ha úgy érzem, h megérdemlem. Ha azért teszem, mert éppen nincs jobb dolgom, munka közben, akkor az nem esik jól és haszontalannak érzem magam. Úgyh ezzel eggyel beljebb kerültem az önismereti ösvényen is. :) Ugyanakkor arra is ráébreszt, h légkondis irodában teperni heti 6 napban és belülről vágyni ki, a melegbe, a hideg sör mellé, olyasmi, amit otthon is lehetne csinálni és nem feltétlenül több ezer kilométerre a családtól és a barátokról. Amiért mi anno idejöttünk, az már ugye egy jó ideje megszűnt és azóta nem akadt más jobb lehetőség az utunkba, igaz nem is kerestünk eszeveszetten. Aminek persze, oka van, tudatosan és tudattalan szinteken is. Kambodzsa egy hihetetlen élmény és nagyon szerencsésnek érzem magam, h itt lehetek. Szeretem. Fogalmam sincs, h milyen lesz nélküle. Most még itt vagyok, benne élek, minden olyan kézenfekvő. De biztos vagyok benne, h majd a távolból nagyon fog hiányozni és vissza fogok vágyni olykor-olykor. Mert a munka nem a szívem csücske és volt pár kellemetlen élményünk, de talán pont ettől lesz olyan mély a kapcsolatunk ezzel az országgal. Mert nem volt felhőtlen és cukormázas, hanem nagyon is megütött az ittlét. Megtapasztaltam milyen a burkon kívül élni. Szerintem, nagyon emberire sikeredett ez a történet, bár továbbra is tartom, h szerencsések vagyunk, h mindenből jól tudtunk kijönni.

A pre-nosztalgikus hangulat csakis annak köszönhető és valószínűleg sejtitek is, mert eldöntöttük, h hazaköltözünk. Hosszú távra sosem terveztünk Kambodzsával és úgy hozta a sors, h most másnak van itt az ideje. Magyarországnak. Biztos sokan bénának fogtok tartani, h most, mikor mindenki rohan el ebből az országból, mi éppen visszaköltözünk. Sebaj! Valakinek biztosítania kell a megfelelő létszámot... :)

Mikor decemberben otthon voltunk és meglátogattam a munkahelyem (ahonnan fizetés nélküli szabadság jogcímén vagyok távol lassan egy éve), akkor a főnökeimmel történt beszélgetés során kiderült, h van egy pozíció nyitva, ami engem érdekelne. Pontosabban, amikor még asszisztensként dolgoztam, mindig ilyesmi irányba képzeltem el az előremenetelem és ez most  beérett. Amikor ez szóba került, mi még, MAnnal Nyugat-Európában képzeltük el magunkat, úgyh annyira komolyan nem gondolkodtam el rajta. De aztán beszélgettünk, beszélgettünk a terveinkről, a vágyainkról és rájöttünk, h most hazavágyunk. Ennek van itt az ideje. Úgyh adunk neki egy esélyt és meglátjuk! :)

Amint megkaptam a megerősítést otthonról, felmondtunk az utazási irodában. Elég vicces helyzet állt elő. Mikor MAn szólt a főnöknek, h szeretnénk beszélni vele, ő nagyon megörült, nem sejtve, h mi van a háttérben és kitalálta, h oké, akkor menjenek el kettesben a fiúk sörözni, amolyan kanbuliként. Fogtuk a fejünket, h ebből hogy fogunk jól kijönni. De ő kitartott amellett, h nekem ott nincs helyem...Erre az ő ex vagy éppen jelenlegi barátnője (már nem tudom követni) kitalálta, h szuper, akkor mi, lányok is elmegyünk iszogatni valahova. Na bummm...Arról szó sem lehetett, h vegyesen üljünk le. Beletörődve a helyzetbe, megegyeztünk, h akkor mindenki a maga "párjánál" mond fel (én a barátnővel dolgozom többet a mozi és a marketing kapcsán). Napközben a csajszi már elkezdett viccelődni, h "hehe, ugye nem azért akartok beszélni velünk, mert elmentek? hehe". Válaszom: kényszeredett mosoly és a feladatszortírozás közben "Ööö, a névjegykártya készíttetés nekem és MAn-nak annyira nem is prioritás, ráérünk...eddig is megvoltunk nélküle...". Este kiválasztottunk a város két végében lévő vendéglátóipari egységet és a  függöny felgördült. Nem tudom, mi volt MAn módszere, de én a következőképpen készítettem elő a gördülékenyebben kommunikáció menetét: rábeszéltem a partnerem, h nekünk most jégermacira (Jagermeister) van szükségünk. Örült neki, mert még nem próbálta, én meg azért, mert így talán én is könnyebben hozom elő a témát, ő pedig könnyen fogadja. Úgyh jégermaci le, felmondás ki. Jól fogadta a csajszi, teljesen megértő volt és ahogy tapasztaltam később, a főnök is. Ezen is túlvoltunk. Március 1-ig maradunk a cégnél, utána kicsit utazgatunk Kambodzsában, aztán hazacuccolunk. És véget ér a nagy kaland.  :) Nem könnyű, egyik szemem sír, a másik nevet.

Az élet fintora, h mikor már eldöntöttük, h hazamegyünk, akkor kezd a társasági életünk Siem Reap-ban életre kelni. Van az amerikai család, akikkel hetente legalább kétszer összefutunk (chimichanga klub mangó margaritával a mexikói étteremben). Nagyon szeretünk velük lenni, mindig jókedvűek és nagyokat tudunk nevetni együtt. Annak ellenére, h legalább 30 évvel idősebbek a szülők, írtó jókat lehet velük beszélgetni, jók a meglátásaik és egyáltalán nem érezni a korkülönbséget. Elég lazák, nagyon!! :) A lányukkal, aki 18 éves, érdekes módon kevésbé boldogulunk, de neki is megvan a maga világa, a khmer barátjával és társaságával. Bár ő kapcsolódik egy másik kialakulóban lévő társaságba is. A karácsonyi bulijukon ismerkedtem meg azzal a párral, akiket később szilveszterkor is meghívtunk magunkhoz, a fülöp szigeteki-belga párosítás. A lánnyal elég hamar egy hullámhosszra kerültünk és megbeszéltük, h össze kell hoznunk egy csajos bulit, amit korábban már a 18 éves amcsi csajszival is pedzegettünk. Jövő héten lesz a második ilyen lányos buli. Az első mondjuk elég nyugisra sikeredett, csak vacsoráztunk és beszélgettünk, de jó volt. Végre, kicsit leszakadhattam MAnról és volt külön kis élményem = csacsogás pasikról, könyvekről, az élet nagy női kérdéseiről. Ez már nagyon hiányzott.

És persze, hogyan is hagyhatnám ki a kis magyar kolóniát! :) Akikkel megbeszélhetjük az otthon folyamatban lévő változásokat és akikkel együtt kerekedhetünk fel Bangkokba, h nyilatkozzunk bizonyos kérdésekben. :) Bár ő értük annyira nem fáj a szívem, mert kb. egy időben indulunk haza és remélem, h otthon ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, csak kicsit drágább sörárak mellett. Annával, Boca barátnőjével megbeszéltük, h addig is, megtanítjuk egymást egy-egy új nyelvre. Előre szólok, h nem olvastátok mellé, én a franciában segítek majd neki, ő pedig a spanyolban nekem. :) Rá kellett beszélnie, ez igényelt egy kis időt, de végülis a kezdetekben még tudok segíteni, azzal nincs gondom...csak ha valóban meg kell szólalnom és összefüggő mondatokat kreálnom. Bár ki tudja, talán  ez is segít abban, h leküzdjem a "nem tudok beszélni franciául, pedig tizenvalahányéve tanulom" félelmem.

Amit mindig nagyon szeretek a kambolétben, azok az átutazók. Ez biztosan nagyon fog hiányozni. Amikor megkeresnek otthonról magyarok, h Kambodzsába jönnek látogatóba és adjunk tanácsot, h mire készüljenek Ez mindig olyan jó. Segíteni megtervezni az útvonalat, találkozni velük, beszélgetni, hallgatni a történeteiket. Olyan színkavalkádot kaptunk ezzel mindig otthonról, ami űrt hagy majd maga után. Sokszor megfordult már a fejemben, h lehet, h kéne itt csinálni vmi infópontot Kambodzsába érkező magyarok részére. :) Persze, ez is egy olyan dolog, h addig jó amgí szívből csinálja az ember és nem megélhetősből. Az már nem lenne ugyanaz. 

Na de elég volt a temetésből...még itt vagyunk!!! Ébresztő! Van még hátra egy hónap munka és aztán két hét csavargás! Nagyon nagyon várom már!!! :)

Úticél: Kambodzsa III. rész - Kambolét

Ha már túl vagyunk a nehezén, repülőút Siem Reap-ig vagy Bangkok-bol busz, akkor már csak tényleg a lazítás maradt! 

Szállást találni viszonylag könnyű errefelé, a város tele van szállodákkal és guest house-okkal (olyan mint egy szálloda csak a csillagait ne keressük). Persze, érdemes előre lefoglalni, mert általában ingyen vállalnak transzfert a reptérről vagy ahol a busz kiteszi az utasokat. Ez azért nagyon kényelmes és nem kell vesződni a tuktukossal sem, h hova vigyen, mert esetleg nem ismeri a címet sem ő, sem mi…Arra kell csak vigyáznia azoknak, akik Bangkokból érkeznek, h előfordul, h a várostól messzebb szállítják le a buszok az utasokat és rájuk kényszerítik a „véletlenül” éppen ott tébláboló tuktuk-osokat irgalmatlan magas áron (plusz az ismerőseik által üzemeltett vendégházakat). Ilyenkor jól jön, ha a már előre lefoglalt szállást felhívjuk vagy már korábban megbeszéltek alapján odarendeljük. Kulcsszavak a keresésnél a Psar Chas vagy Sivotha road, ezek vannak a belvárosban. A többeik kicsit messzebb, már tuktuk távolságra. A reptérről, ha nincs előre fuvar, egy transzfer ára kb 3-4 dolcsi a belvárosba tuktukkal, taxival 6-7.

A TripAdvisort nagyon tudom ajánlani mindenkinek. Nekünk eddig mindig bejött, praktikus és le vannak írva a jó és a rossz vélemények is, nem érhet meglepetés (bár Ázsiában ezt talán elhamarkodott kijelentés). Mivel nem szeretnék részlehajló lenni, nem írnék ki konkrét szálláshely javaslatokat, de ha bki elakad ilyesmiben és felkeres, akkor szívesen segítek.

Általában a 7-8 dolláros helyek is jók arra, h az ember este beessen az ágyba. Tiszták, csak nem fullosak felszerelésben. Úgyh, nyugodtan be lehet vállalni őket. Sőt vannak olyan helyek is, ahol napi 1 dollárért lehet megszállni, ami annyit jelent, h kapsz egy matracot és egy szúnyoghálót és többedmagaddal szenderülsz álomba. A másik véglet pedig a sok ötcsillagos szálloda, minden jóval és kényelmi tényezővel felszerelve 100 dollár per éjszakától kezdve 3000-ig. 

Közlekedés

 

Turisták számára a következő eszközök elérhetőek: bicikli, motor (khmer sofőrrel max ketten férnek mögé, khmerek persze még 2-n :)), tuktuk, taxi, minibusz, old timer. Az áruk is kb. ebben a sorrendben nő. Biciklit pár dollárért lehet bérelni, bár el kell mondanom, h aki Angkort bejárja kétkerekűn, azelőtt megemelem a kalapom. Nap, mint nap látok turistákat tekerni és főni a napon. Nem tudom, hogy csinálják, én képtelen lennék rá. Egyrészt, mert a városból ki kell kerekezni a templomokhoz, amik egymástól is elég nagy távolságokra helyezkednek el. Én az első 1 km után lógó nyelvvel állnék meg az első étteremnél egy jó hideg sörre vagy kólára. Naplemente után ráadásul, ha nem vagy kivilágítva még veszélyesebb. Na de nem szeretném senki kedvét ettől a variációtól elvenni, mert kivitelezhető, csak formában kell lenni ÉS vigyázni a csomagjainkra! Plusz sok sok naptejet kell használni!

Tuktuk: a belváros és a szállás között közlekedni nem kell, h többe kerüljön, mint 1-2 dollár, e fölött már kifejezett rablás, ne hagyjátok magatokat. Persze ez az ár kb. 1-2 főre vonatkozik, együtt. Angkorba kimenni két fajta variáció van: 1. Kis kör (piros színű vonal a térképen) 12 dolcsi, 2. Nagy kör (zöld színű vonal) 15. Plusz vannak a távolabbi, Angkoron kívül eső templomok, ahova el lehet jutni tuktuk-kal is, csak több idő és pénz, kb. 20-30$.

Motor: ez az a fajta közlekedési mód, amire én nehezen vettem rá magam, mert őrölten tudnak vezetni és kicsit kényelmetlen, de végül megszoktam, h általában egy khmer pasi és MAn közé passzírozódva „szendvicsben” száguldozunk. Vicces, ilyenkor még jobban megnéznek minket, pláne, ha mi szállítunk még vkit a saját motorunkon és három fehér embert látnak nyomorogni egy gépen. Ilyenkor minden khmer megmosolyog minket. Szóval így is lehet a városon belül és a templomokhoz közlekedni. Ez olcsóbb, viszont kényelmetlenebb is. Városon belül kb. 1 dolcsi egy menet, Angkorba, körtől függően 8-10 dolcsi. A hátránya annyi, h a sofőrök még kevésbé tudnak angolul, mint tuktuk-os társaik és nem biztos, h annyira jól ismerik a templomokat (sokszor számít, h hol várnak rád, nem mindig ugyanaz a bejárat, mint a kijárat).

Taxi: abszolút kényelmes, légkondis, rugalmas megoldás. Városon belül túlzás, de Angkorba sokan így mennek. Drága, kb. 20-25 dolcsi körül van egy napra.

Old timer/vintage car: ez már az a kategória, ami valóban csak egy kifejezett rétegnek szól, DE ha vki bevállalós és azt mondja, h szeretne pár különleges órát Angkorban eltölteni, akkor 45 dolcsiért óránként ki lehet bérelni a Victoria Hotel 1928-s szépségeit. Nagyon tudom ajánlani, ha nem sajnáljátok rá a pénzt (mézesheteseknek különösen!). (Én MAn-t leptem meg a szülinapjára és telitalálat volt!)

Nem rossz, ugye? :)

Bármelyik módot is válasszátok, mindig előre le kell egyeztetni, h mikor szeretnétek indulni és merre. a lehető legpontosabban. Telefonszámot kérjetek.

Mobil, internet

Aki hosszabb időt tölt Kambodzsában érdemes, ha vesz egy előfizetést és hozzá egy feltöltős kártyát. Haza sokkal jobban megéri ezekkel telefonálni, alacsonyak a percdíjak és a sim kártya is kb 1-5$-os síkon mozog. És nem utolsó szempont, h a sofőr/tuktukost is el lehet így érni.

Internet pedig szinte mindenhol van netkávézó vagy wifi képében, legalábbis Siem Reap-ban. Vidéken már az áramellátás is gondot okozhat, bár mobilinternettel már arrafelé is lehet boldogulni.

Étkezés

Nah, hát erről a témáról órákat tudnék mesélni! Nagyon sok a jó étterem. A belvárosban, a Pub Street környékén, főleg a fehér emberek részére kialakított éttermek vannak, elég vegyes áron. Érdemes körbemászkálni és felfedezni. Sőt, a Pub street-tel párhuzamosan mindkét oldalon van egy-egy passage, ahol szintén érdemes körbenézni. Amit tudok ajánlani, h a szállásokon általában be lehet szerezni két fajta kiadványt: az egyik a Siem Reap Guide, a másik a DrinkingDining (pocket guide). Mindkettőben találhatunk ajánlásokat.

Amit ki kell próbálnia mindenkinek az az Amok, egy kókusztejjel készített, általában halas étel (de tálalják csirkével és tofuval is), ez kifejezetten helyi különlegesség. A leghangulatosabb, ha közben egy Apsara táncelőadást néztek (Temple Bar, Pub street, minden est f8tól f9ig). Ez egy tuti kombináció.

Ha igazán autentikus helyekre vágytok, akkor érdemes a szállásadót kérdezni vagy a Pub street végében lévő olcsó utcai kajáldákba leülni.

Ami mindenkinek elsőre fel fog tűnni, h minden étteremnek van szinte Happy Hour-ja, amikor az italok féláron vannak. Élni kell a lehetőséggel! (Egy kiemelt ajánlat tőlem: FCC Angkor, egy nagyon szép koloniális épület, nagyon hangulatos itt meginni vmit este 5 és 7 között, mert általában eléggé egy pénztárcagyilkos hely)

Víz

Nagyon fontos, h a csapból nem szabad inni. Ezért mindig legyen nálad víz éjszakára és fogmosáshoz. A nyugatiakat kiszolgáló éttermekben a jég miatt nem kell aggódni (henger alakú lyukkal a közepén). Ha khmer helyen iszunk, akkor jobb óvatosnak lenni. Ha nagyon összeforgácsolt a jég, akkor az gyanús, érdemes rákérdezni, h ez jó-e.

Bulik

Nem lenne igazi turista város Siem Reap, ha nem lennének bulik. Hol máshol, mint a Pub street-en! Két ilyen hely van, az Angkor What? és a Temple Bar alsó szintje. Szép szál fehér legények, akár egy-egy helyi gyönyörűséget is foghatnak errefelé (kb. 25 $ per óra, bár, gondolom, kívánságtól függ ;)).

Ha vki vmi különlegesebbre vágyik, akkor irány a helyi klubbok egyike vagy a karaoke. Az előző nagyon mókás, dübörgő zene, lassú-szerelmesdalos blokokkal váltakozva (Zone One, Hip Hop Bar), a másik pedig kis privát szobákban történő kornyikálás viszonylag limitált választékból. viszont annál több sörrel. Én azt mondanám, h ha az időbe belefér és van hozzá társaság, akkor ki kell próbálni.

Vásárlás

Night Market, Psar Chas – alkudozás. Mi mást mondhatnék? :)

Ha szeretnétek egy kevésbé turista-látogatott piacot látni, akkor korán reggel menjetek ki a Psar Lieu-re (pszá lő). Nagyobb, több fajta termék, színesebb élet található itt, de nem szuvenírek. Ha ilyesmit szeretnétek venni, de a helyiek vásárlási szokásait is szemügyre venni, akkor a Psar Chas-t  vagyis az Old Market-et ajánlott, az amolyan kettő az egyben. Ha vmi hangulatosabbat, akkor a Night Market-et ajánlom, főleg az Island Bar-t a közepén! :) Alkudni kell, nincs mese, a pénztárcád a tét. Ez nem olyan, mint az arab országok, ahol ha ezt nem teszed sértésnek veszik, egyszerűen csak jól járnak, Te meg a tízszeresét fizeted. Általában igaz ez ilyen helyzetekre, h érdemes a felénél kezdeni, aztán közelíteni egymás árai felé. De igazából mindenki maga érzi, h mennyit hajlandó kifizetni egy áruér

t.

Érdemes kipróbálni a különböző gyümölcsöket a piacokon. Venni mindenből egy-két darabot és a szálláson megkóstolni: mangó, licsi, sárkánygyümölcs, sárkányszem, durian, bár  az utóbbit zárt térbe nem érdemes/szabad vinni felebaráti szeretetből, annyira büdös, csillaggyümölcs, pomelo és még sorolhatnám…)

Látnivalók

Hmmm…na ez az a rész, ahol abba kell hagynom. Nem, nem gonoszságból, hanem mert végképp senkinek nem lenne türelme többet a blogomat olvasni annyira hosszúra sikeredne…

Ráadásul senkit nem szeretnék befolyásolni. A blog jobb oldali menüjében, már korábban, megpróbáltam összeszedni, h mi látnivaló van errefelé. Azt pedig mindenkire rábízom, h mit nézne meg, ez is annyira ízlés kérdése. Ebben az esetben is azt mondanám, h ha vki tanácsot szeretne kérni, akkor személyesen megteszem, de a közízlést nem szeretném befolyásolni.

Az egyértelmű, h Angkort kihagyni vétek! De türelem kell hozzá. Hamar telítődhet az ember. Én mindig azt mondom, h inkább kevesebbet, de rendesen megnézni, mint rohanva sokat és csak pipálni a listán. Mert Angkor gyönyörű, de nem biztos, h mindenkinek elsőre átjön. Át kell adnod magad és nyitni a templomok felé. Elsőre nekem sem esett le, h mivel is állok szemben, h mekkora érték és csoda az, h mindez még életképes és láthatom. Rá kellett jönnöm a különbségekre és felfedezni az apró szépségeit minden templomnak és értékelni azt. Pedig meg egyet sem láttam kétszer. Még mindig van hátra nekem is. Pedig lassan egy éve vagyok itt. Úgyh senki ne száguldja végig Angkort, az nagyobb vétek, mint kihagyni. Tessék időt szánni rá, hangolódni, esetleg megnézni a híresebbeket, és ha marad idő a kisebbeket. Csak arra kérek, mindenkit ne essen áldozatul ez a csoda is a fogyasztásmániának. Nyugi, szépen, sorban, nem baj, ha kettőt láttál. De az hasson rád, égjen beléd, h érezd a történelem súlyát.

Nagyon örülnék, ha nem csak Angkor miatt érkeznének ide a látogatók. Annyi minden van még ezen kívül, h nem is gondolnátok. Mindenki a környező országokba megy több időre, pedig Kambodzsában is lenne bőven lehetőség felfedezni. Ráadásul még érintetlenebb is minden. Ott van Koh Ker (szívem csücske), Rattanakiri, Mondulkiri, Kep, Kampot, a Bokor hegy, Sihanoukville és a szigetek. Lehet, h nincsenek a vendéglátás topján, de még most kell látni, ebben az állapotukban, nem akkor, amikor már egymást érik a szállodák.

Úticél: Kambodzsa II. rész - készülődés, utazás

Akkor csapjunk is bele a lecsóba! Mire is számítson az, aki Kambodzsába utazik:

Ruhanemű (mi mással is kezdeném... :))

Az idő meleg. Tehát nem érdemes túl vastag pulcsikkal készülni, se bakanccsal. Mivel a repülőn általában az emberek hibernálására törekednek, ezért amúgy is visz magával mindenki egy melegebb felsőt. Ez elég lesz. A legmelegebb időszakban még erre sem lesz szükség. Viszont az esős évszakban és utána, az itteni „nagy hidegben” esténként jól jön vmi, amivel betakarhatjuk magunkat, főleg tuktukon vagy motoron száguldás közben. Zárt cipőt csak akkor hozzon bki is, ha dzsungeltúrára készül, a templomokat vietnami papucsban is meg lehet mászni es legalább nem kell belesülni a zokniba.

Évszakok:

December-február = hűvősebb/száraz

Március-május = meleg/száraz

Június-augusztus = meleg/esős

Szeptember-november = hűvősebb/esős

A többi kiegészítő mindenki szíve ügye. Kényelmes, nyúzható, pamutcuccok előnyben, úgyis beleizzadsz, koszos lesz a porban es ha meg mosodába is küldöd vhol, akkor pláne nem érdemes a legjobb ruhaneműket hozni. Ráadásul mindent meg lehet kapni a piacokon.

Tanácsos a bőrönd felét, nőknek a negyedét üresen hagyni (tudom, hogy működik). Aki betéved a piacokra, úgy sem tud majd ellenállni a sok csábító portékának. Ezzel mindenkinek érdemes számolnia. Vagy olyan ruhákat hozzatok, amiket nem sajnáltok itt hagyni.

Könyvek

Egy elég. Ha kiolvastad a legtöbb szálláshelyen vagy étteremben el tudod cserélni egy másikra vagy venni egy másolt példányt jó olcsón az egyik könyvesboltban. Bmelyik utcai könyves árusnál tudsz olcsón angkoros útikönyvet venni, úgyh azt sem kell hozni.

Pipere

A szupermarketben a fogkefétől kezdve a tusfürdőig mindent lehet kapni, ha a szálláson nem adnának.  Úgy csak a legszükségesebbeket érdemes hozni. A legtöbb szálláshelyen mellékelnek a szobába egy mini szappant, tusfürdőt, fogkefét és törölközőt. (Egy amolyan utazós mindent-magába- szívó türcsit azért be lehet tenni, az nem foglal sok helyet, de nagyobbat, semmiképpen és végszükség esetére egy szappant).

Védelem

Szúnyogriasztó magas DEET százalékkal nagyon jól tudni jönni, csak úgy, mint a magas faktorszámú naptej.  Ezek alap dolgok, de nem gond, ha kimarad a bőröndből, mert itt is beszerezhetőek. Csak ne maradjanak le a mindennapi használat során, mert különben marad a vakarózás égett bőrön…

Utazás

a) Levegőben

Nagyon sok irányból lehet repülővel Siem Reap-ot megközelíteni (Vietnám, Thaiföld, Malajzia, Szingapúr). A legolcsóbb, eddigi tapasztalataink alapján, Egypt Air-rel Kuala Lumpur felől. Két fapados száll le mifelénk a Jetstar és az AirAsia. Ha Bangkok felől jönnétek, akkor érdemes tudni, h onnan egyetlen egy légitársaság szállít csak utasokat, ez a Bangkok Airways, helyzetéből fakadóan borsos áron. 

b) Száraföldön

Bangkok felől sokan inkább busszal közelítik meg Siem Reap-ot. Ezt a verzót mi még csak egyszer próbáltuk és akkor a Morchit nevezetű buszállomásról fejenként kb. 4 dolcsis jeggyel jutottunk el a határra (Aranyaprathet/Poipet), onnan pedig ketten 30 dolcsiért taxival (csökken az ár, ha más turistákkal is hajlandók vagy megosztani az autót) a végállomásunkra. PoiPet-ből van buszjárat is.

Bangkokban lehet olyan buszjegyeket is venni, utazási irodákban, amivel előre megváltod a szállításod a határra, majd onnan SR-ba, de azt nem tudod elkerülni, h végigvigyenek. Mindig le kell szállni a thai határon, átmászni a két ország között a határon, majd felszállni a kambodzsai oldalon a másik buszra, ami végigvisz.

Az egész út a határig kb. 4-5 óra (bangkoki forgalomtól függően), majd onnan még 2,5-3 SR. A határátkelés ideje embermennyiségtől függ.

Vietnám felől, Saigonból indulnak buszok a fővárosba, Phnom Penh-be, kb. 10-12 dolcsiért, az út, ha minden jól megy, 6 óra. Itt nincs szükség buszcserére, mint a thai határon.

Laosz felől már nehezebb dolga van minden turistának. Nincs egyenes buszjárat Siem Reap-ba, több átszálláson keresztül lehet csak ide eljutni (Stung Treng/Kratie - Kampong Cham – SR). Vigyázat, átverés-veszély előfordulhat a határon.

Megjegyzés: Kambodzsát elhagyva a repülőtereken 25 dolláros reptéri illetéket kell fizetni.

Vízum

Nem kell előre igényelni, a reptereken és a szárazföldi határátkelőkön mindenhol van lehetőség a vízumügyintézésre. Egy igazolványkép legyen nálad. Létezik online vízumigénylés is, de eddig csak azt hallottam, h gond van vele, nem fogadják el, pedig kéne (a reptereken talán nincs vele gond).

Akik szárazföldön lépnek be Kambodzsába thai földön, jó, ha tudják, h van pár megátalkodott, akik kedvesen felajánlják szolgálataikat, h segítenek elintézni a vízumot, soron kívül. Nem szabad engedni nekik bármennyire is hitelesnek tűnnek! Ez mind átverés! Először át kell jutni a thai útlevél ellenőrzésen, majd átsétálsz a határ egyik oldaláról a másikra, ahol a kambodzsai bevándorlási hivatal van. Ennyi, nincs szükség egyéb közreműködőkre.

A turista vízum 20 USD (egyszeri belépésre jogosít, nem megújítható), az üzleti pedig USD 25 (egyszeri belépés, megújítható).

Megjegyzés: magyar állampolgároknak, ha szárazföldön utaznak Kambodzsából Thaiföldre, ill. Laoszba (ide mindenkinek) vízumot előre kell igényelniük, a határon nem lehet venni. 

Folyt.köv...

Úticél: Kambodzsa I. rész - hangolódás

Rám nézve kínos, de valahogy ritkán kerül sor arra, h a blogomban megemlítsem, h mennyi átutazóval találkozunk itt. Nem, nem a külföldiekre gondolok, hanem szép kis hazánkból a világ eme tájára is kíváncsi kalandorokra. Általában, még otthonról felveszik velünk a kapcsolatot és beszéljük meg, h hogyan érdemes készülni Kambodzsára. Ha hiszitek, ha nem, de elég sokan vannak, szinte már kezdetektől. Ha azt mondanám, h minden hónapban egy magyar erre téved, nem állnék messze a valóságtól. Emiatt is gondoltam azt, h összeállítom egy vagy több bejegyzésben mindazt, amit érdemes tudnia azoknak, akik szeretnének ideutazni vagy ezzel buzdítani mindenkit arra, h tessék jönni! Félre lehet tenni minden előítéletet ezzel az országgal szemben. Nem kell megrettenni a múlttól. Ők is azon dolgoznak, h lezárják és az embereknek ne csak Pol Pot és a polgárháborús Kambodzsa jusson eszükbe elsőre, ha ránéznek Dél-Kelet Ázsia térképére. Manapság ez már egy békés és biztonságos ország, nincs több bűneset turistákkal szemben, mint bárhol máshol (őszintén szólva én még nem is hallottam ilyesmiről, ez csupán feltételezés). Ami meg az aknákat illeti, a legtöbb területet megtisztították. Ha van is valahol még aknaveszély, az biztos, h eldugott terület, ahova fehér ember nem jár.  A nagyvárosokban van folyóvíz (meleg is a szálláshelyeken), áram, boltok nyugati termékekkel, internet, sot KFC is! Tehát nem a világ végéről beszélünk. Az emberek pedig zabálnivalók! Mosolyognak, kedvesek, segítőkészek, viccesek és érdeklődőek. Ez még nem Thaiföld. Ahogy annak lennie kell, itt is megpróbálnak minél jobban lehúzni egy turistát, de szerintem mindenki, aki már itt járt, elmondhatja, h a legédesebb és cukibb módon teszik, ráadásul nem is olyan mértékben, mint a szomszéd országban. Az pedig már rajtad múlik, h mennyire hagyod magad...Imádom a rugalmasságot, ami bennük van. Itt még tényleg Te vagy az első és ha az étterem közepén akarsz egy tíz fős asztalt, úgy, h a pincérek alig férnek el melletted, ők megcsinálják és nem kérdőjelezik meg. Ha egy ételben az étlapon nem tetszik vmi, szó nélkül kicserélik arra, amit szeretnél és ritkán számolnak fel ezért többet. Ha többször visszamész egy helyre, megismernek, tudják, mit szeretsz, mit nem és nagyon hálásak. "I give you best price because you come back" - a szavajárásuk ilyenkor. A pincér lányok mindig alaposan megvizsgálnak és édesen összesúgnak, h mi tetszik nekik az adott külföldin. De ezt olyan kis huncutul teszik, h nem tudsz haragudni rájuk, vagy kínosan érezni magad, h figyelnek. Persze, szegény ország és sok a kéregető, de ezt el kell fogadni. Te döntöd el, h adsz-e pénzt vagy sem vagy csak elbeszélgetsz velük, meghívod őket egy italra. Mindegyikért hálásak és akár pár jó sztorit is hallhatsz. Ami az angolságukat illeti...Nos, öhöm...van még mit tanulniuk. Mélyenszántó, filozofikus beszélgetéseket nehéz összehozni, bár az sem kizárt. Mindent többször el kell magyarázni, elég felületes a tudásuk, a megszokott frázisokat értik és mondják. Ha azon túl mondasz vmit, akkor megakad a fogaskerék és pár percnyi kézzel lábbal, szóval magyarázás következik. Activity-ben gyakorlottak előnyben! :) A tuktukosokat nem szabad összetéveszteni az otthoni taxisokkal. Nincs beépített, se a szélvédőre cuffantott GPS, úgyh koordinátákkal kár készülni. Ha egy ismertebb helyen szállsz meg, akkor nincs gond, ha nem, akkor érdemes vmi jellegzetességet kiszúrni a közelben vagy egy nagyobb szállodát és azt mondani a tuktukosnak. Ja igen, utcanevek itten nem nagyon vannak, ha előfordul, akkor a sofőr úgy sem fogja tudni. Kivéve a főutakat. Ha többször megkérdezed, h érti-e, amit mondasz és ő bólógat, ne tévesszen meg, ha lövése sincs, akkor is ezt fogja tenni és elindul vmerre. Nem mondanak nemet. Ha az étteremben elfogyott egy hozzávaló, ahhoz amit kérsz, pl. banánshake, akkor az egyik pincér szépen elcsattog a piacra vagy a szomszéd étterembe és hoz egy fürt banánt. Ennyi. Az élet szépségei! :) Nem mondom, vannak nehézségek, de ezek egyben nagy élmények is. Ilyenkor mindig ráébred arra az ember, h milyen jó dolga van otthon. :) Nincs értetlenkedés, ilyen nagy mértékben legalábbis, állandó alkudozás, nem hallod folyamatosan, h "Hey lady, tuktuk?", "Want massage?" vagy "Hey Lady, buy something!". Tud nyűg is lenni végigmenni az utcán. Ugyanakkor kihagyhatatlan élmény. Hihetetlen módon kitágul a világ és rengeteg új dolgot látsz és tapasztalsz meg. Minél jobban kimész a városból, annál jobban emberközelibb minden, a szó szoros értelemben. A falvakban az emberek tartózkodóak, de kedvesek, ott már nincs lehúzás, csak nyugi. Én mindenképpen azt mondom, h ha vki 3 napra vagy annál többre jön, akkor mozduljon ki Siem Reapból és pláne Angkorból. Kell egy kis szünet és látni azt, h hogyan élnek a mesterművet építők leszármazottai. Gyönyörű képeket lehet készíteni, az emberek hagyják magukat lefényképezni (bár az ázsiai módi, h "victory" jelet mutatnak ilyenkor, sajnos már a legeldugottabb vidékre is elért). És látni kell, h mi is az a "máshogy élnek" igazán, villany, víz nélkül. Érdemes ellátogatni egy helyi piacra, sétálni, nézelődni. Az a velejárója, h megbámulnak majd mindenhol, ezzel számolni kell.

Annyi mindent tudnék még írni! Ráadásul nem is úgy sikerült ez a bejegyzés, ahogy szerettem volna, pontonként végigmenni a felkészülés részein. Végül úgy döntöttem, h ez lesz a kedvcsináló, remélem, elérem a célom! :) Soha az életben nem gondoltam volna, h ÉN, egy finnyás, válogatós kis liba, egyszer arról fogok blogot írni, h milyen Kambodzsában élni és arra fogok buzdítani mindenkit, h ne hagyják ki és ne csak Thaiföldre izguljanak rá, mert az már lerágott csont. Még mindig hihetetlen sokszor, h itt vok. DE, ez is bizonyíték arra, h érdemes felvenni ezt az országot is az úti célok listájára, ha egy ilyen lány is így meg tudta szeretni, mint én. Mert akkor kell itt lennie vminek, ami ennyire megfogja az embereket. Nem szeretném a saját szerepem túlértékelni, de nem csak én vok ezzel így. Eddig még nem hallottam olyat senkitől, aki itt lett volna, h ne azt tervezné, h mikor jön vissza. Nekem sem sikerült még megfogalmaznom magamnak, h mi az, ami ennyire rabul ejtő, nem is tudom, h lehet-e. Gyertek minél többen és segítsetek megfejteni a rejtélyt! :D

(A következő bejegyzésben már lesznek valóban hasznos, segítő tanácsok is, ígérem! :) )

A BULI

Hűűűű…úúúúúú….haaaaaaa!!!! Ez a rövid és tömör véleményem a szilveszterről Siem Reap-ban! Életem egyik legjobb bulija volt! Hihetetlen nagy élmény volt, és ha az előző bejegyzésemben azt írtam, h a karácsonyhoz hozzátartozik a hideg, a hó és a család, tehát otthon kell tölteni, akkor most azt mondom, h a szilveszter = meleg, rövid gatya, hideg pia! Utalhattok, de ez az igazi!!! Otthon is nagyon jó bulik vannak és fergeteges lehet a szilveszter, de ez az igazi!!!! Na jó, abbahagyom az ömlengést, bár nem garantálom, h ne bukna még ki belőlem a későbbiek során...

31-én is dolgoztunk, ahogy szorgos hangyákhoz illik. Egész nap alig vártam, h este legyen és készülődjünk a bulira. Meghívtunk pár barátot, h „bemelegítésképpen” beavassuk őket a pálinkaivás rejtelmeibe. Sajnos, magyar barátaink mind elutaztak (Ádám dél-kelet ázsiai felfedezőkörútra, Boca és párja, Anna pedig Vietnamba), úgyh nem volt meg a támogató apparátus és hiányuktól folyamatosan küszködve nélkülük próbáltunk boldogulni eme nemes feladat végrehajtásában. :) 11-n próbáltunk meg a 30 nm-n hangolódni. Nagyon jó volt! A társaság, lényegében, hasonló összetételű volt, mint karácsonykor: az amerikai házaspár, akik akkor a házigazdák voltak, lányuk és khmer barátja, az ő new yorki barátaik, MAn volt kollégája (a tolmács) és egy új barát-pár fülöp szigeteki-belga összetételben. Ami pedig a bemelegítés részét illet: a pálinka egyöntetű sikert aratott, senkinek nem kellett kétszer mondani, h igyon még egyet belőle! A legrosszabb a dologban az volt, h csak egy üvegünk volt. ;) Nagyon dicsérték a libamájast is, amit tunkolósnak készítettünk ki (sós kekszféleséggel). Majd jött az Unicum! Ez a kör kevésbé volt népszerű, de mindenki tisztességesen legyűrte, gondolom a kedvünkért. A grimaszokat azért megérte volna megörökíteni! :)

Hangolódás közben

Miután mindenki átesett a beavatáson, nekiindultunk az estének. Sejtettem, h sokan lesznek a belvárosban, mégis meglepetésként ért, amit láttam. A Pub Street, az utca, ahol végig csak éttermek sorakoznak, tele volt emberrel, egy tűt nem lehetett leejteni. Hatalmas hangfalak tornyosultak a tömeg fölé és tombolt a zene. Hihetetlen nagy hangulat volt! Még hihetetlenebb arcokkal! Sokan aggattak magukra vmiféle díszítést, vagy jelmezt. 

(Bocsi az el nem fordított képekért, de a Blogger nem engedelmeskedik és nem hajlandó állított képeket betölteni a blogba, úgyh egy kis nyaktorna következik...)

Ugyanez az utca egy hétköznapon...

 Ami a legjobban tetszett, h nem csak barang-ok voltak a tömegben, hanem khmerek is vegyesen, az utcagyerekektől kezdve az éttermek felszolgálójáig. Hatalmas érzés volt a tömeg közepén táncolni. Mindenki vidám volt, barátságos és együtt bulizott ismerős és ismeretlen. Nagyon nehéz és szinte lehetetlen leírni a hangulatot. Tény, h kívülről nézve egy sima utcabál az egész, de mégsem az a szokásos. Lehet, h csak azért volt nekem ez ekkora élmény, mert életemben először szilvesztereztem külföldön, ráadásul meleg éghajlaton, és szinte egy álom valósult meg ezzel. Fergeteges volt! Igaz, a visszaszámlálást eléggé elmaszatolták és csak az tűnt fel, h a DJ motyorászik vmit, majd hirtelen mindenki elkezd ujjongani. Akkor sejtettük, h ez lehet a „pillanat”, úgyh a mi társaságunkban is mindenki gyorsan elkezdett örülni, összeborulni. Ezután mindenki visszarázódott tánc üzemmódba és ropta, amíg bírta. A mi elemeink kb. hajnali 3 körül kezdtek merülni, úgyh elindultunk haza, koszos, összetaposott lábbal, de vidáman, magunk mögött hagyva a javában bulizó tömeget…ilyet szeretnék még még még!!! :)

Pillantok&Arcok válogatás 

Egy kétméteres pasi új sörtárolóra talált...

 

Vidám csajok (a kezükben a pitcher=bödön található, pohárból inni snassz, pláne ilyen alkalomból!)

 

Annyira édes pofija volt ennek a csoki csajszinak!

 

Menő csávó igazi buliszerkóban

MAn és a törzshelyünk pincércsajszijai (zárás után ők is kivették a részük a buliból)

Csak, h lássátok még van közünk egymáshoz... ;)

Így nézett ki a lábunk a végére

Az abszolút kedvenc, Boldog Új Évet! :)