Úticél: Kambodzsa I. rész - hangolódás

Rám nézve kínos, de valahogy ritkán kerül sor arra, h a blogomban megemlítsem, h mennyi átutazóval találkozunk itt. Nem, nem a külföldiekre gondolok, hanem szép kis hazánkból a világ eme tájára is kíváncsi kalandorokra. Általában, még otthonról felveszik velünk a kapcsolatot és beszéljük meg, h hogyan érdemes készülni Kambodzsára. Ha hiszitek, ha nem, de elég sokan vannak, szinte már kezdetektől. Ha azt mondanám, h minden hónapban egy magyar erre téved, nem állnék messze a valóságtól. Emiatt is gondoltam azt, h összeállítom egy vagy több bejegyzésben mindazt, amit érdemes tudnia azoknak, akik szeretnének ideutazni vagy ezzel buzdítani mindenkit arra, h tessék jönni! Félre lehet tenni minden előítéletet ezzel az országgal szemben. Nem kell megrettenni a múlttól. Ők is azon dolgoznak, h lezárják és az embereknek ne csak Pol Pot és a polgárháborús Kambodzsa jusson eszükbe elsőre, ha ránéznek Dél-Kelet Ázsia térképére. Manapság ez már egy békés és biztonságos ország, nincs több bűneset turistákkal szemben, mint bárhol máshol (őszintén szólva én még nem is hallottam ilyesmiről, ez csupán feltételezés). Ami meg az aknákat illeti, a legtöbb területet megtisztították. Ha van is valahol még aknaveszély, az biztos, h eldugott terület, ahova fehér ember nem jár.  A nagyvárosokban van folyóvíz (meleg is a szálláshelyeken), áram, boltok nyugati termékekkel, internet, sot KFC is! Tehát nem a világ végéről beszélünk. Az emberek pedig zabálnivalók! Mosolyognak, kedvesek, segítőkészek, viccesek és érdeklődőek. Ez még nem Thaiföld. Ahogy annak lennie kell, itt is megpróbálnak minél jobban lehúzni egy turistát, de szerintem mindenki, aki már itt járt, elmondhatja, h a legédesebb és cukibb módon teszik, ráadásul nem is olyan mértékben, mint a szomszéd országban. Az pedig már rajtad múlik, h mennyire hagyod magad...Imádom a rugalmasságot, ami bennük van. Itt még tényleg Te vagy az első és ha az étterem közepén akarsz egy tíz fős asztalt, úgy, h a pincérek alig férnek el melletted, ők megcsinálják és nem kérdőjelezik meg. Ha egy ételben az étlapon nem tetszik vmi, szó nélkül kicserélik arra, amit szeretnél és ritkán számolnak fel ezért többet. Ha többször visszamész egy helyre, megismernek, tudják, mit szeretsz, mit nem és nagyon hálásak. "I give you best price because you come back" - a szavajárásuk ilyenkor. A pincér lányok mindig alaposan megvizsgálnak és édesen összesúgnak, h mi tetszik nekik az adott külföldin. De ezt olyan kis huncutul teszik, h nem tudsz haragudni rájuk, vagy kínosan érezni magad, h figyelnek. Persze, szegény ország és sok a kéregető, de ezt el kell fogadni. Te döntöd el, h adsz-e pénzt vagy sem vagy csak elbeszélgetsz velük, meghívod őket egy italra. Mindegyikért hálásak és akár pár jó sztorit is hallhatsz. Ami az angolságukat illeti...Nos, öhöm...van még mit tanulniuk. Mélyenszántó, filozofikus beszélgetéseket nehéz összehozni, bár az sem kizárt. Mindent többször el kell magyarázni, elég felületes a tudásuk, a megszokott frázisokat értik és mondják. Ha azon túl mondasz vmit, akkor megakad a fogaskerék és pár percnyi kézzel lábbal, szóval magyarázás következik. Activity-ben gyakorlottak előnyben! :) A tuktukosokat nem szabad összetéveszteni az otthoni taxisokkal. Nincs beépített, se a szélvédőre cuffantott GPS, úgyh koordinátákkal kár készülni. Ha egy ismertebb helyen szállsz meg, akkor nincs gond, ha nem, akkor érdemes vmi jellegzetességet kiszúrni a közelben vagy egy nagyobb szállodát és azt mondani a tuktukosnak. Ja igen, utcanevek itten nem nagyon vannak, ha előfordul, akkor a sofőr úgy sem fogja tudni. Kivéve a főutakat. Ha többször megkérdezed, h érti-e, amit mondasz és ő bólógat, ne tévesszen meg, ha lövése sincs, akkor is ezt fogja tenni és elindul vmerre. Nem mondanak nemet. Ha az étteremben elfogyott egy hozzávaló, ahhoz amit kérsz, pl. banánshake, akkor az egyik pincér szépen elcsattog a piacra vagy a szomszéd étterembe és hoz egy fürt banánt. Ennyi. Az élet szépségei! :) Nem mondom, vannak nehézségek, de ezek egyben nagy élmények is. Ilyenkor mindig ráébred arra az ember, h milyen jó dolga van otthon. :) Nincs értetlenkedés, ilyen nagy mértékben legalábbis, állandó alkudozás, nem hallod folyamatosan, h "Hey lady, tuktuk?", "Want massage?" vagy "Hey Lady, buy something!". Tud nyűg is lenni végigmenni az utcán. Ugyanakkor kihagyhatatlan élmény. Hihetetlen módon kitágul a világ és rengeteg új dolgot látsz és tapasztalsz meg. Minél jobban kimész a városból, annál jobban emberközelibb minden, a szó szoros értelemben. A falvakban az emberek tartózkodóak, de kedvesek, ott már nincs lehúzás, csak nyugi. Én mindenképpen azt mondom, h ha vki 3 napra vagy annál többre jön, akkor mozduljon ki Siem Reapból és pláne Angkorból. Kell egy kis szünet és látni azt, h hogyan élnek a mesterművet építők leszármazottai. Gyönyörű képeket lehet készíteni, az emberek hagyják magukat lefényképezni (bár az ázsiai módi, h "victory" jelet mutatnak ilyenkor, sajnos már a legeldugottabb vidékre is elért). És látni kell, h mi is az a "máshogy élnek" igazán, villany, víz nélkül. Érdemes ellátogatni egy helyi piacra, sétálni, nézelődni. Az a velejárója, h megbámulnak majd mindenhol, ezzel számolni kell.

Annyi mindent tudnék még írni! Ráadásul nem is úgy sikerült ez a bejegyzés, ahogy szerettem volna, pontonként végigmenni a felkészülés részein. Végül úgy döntöttem, h ez lesz a kedvcsináló, remélem, elérem a célom! :) Soha az életben nem gondoltam volna, h ÉN, egy finnyás, válogatós kis liba, egyszer arról fogok blogot írni, h milyen Kambodzsában élni és arra fogok buzdítani mindenkit, h ne hagyják ki és ne csak Thaiföldre izguljanak rá, mert az már lerágott csont. Még mindig hihetetlen sokszor, h itt vok. DE, ez is bizonyíték arra, h érdemes felvenni ezt az országot is az úti célok listájára, ha egy ilyen lány is így meg tudta szeretni, mint én. Mert akkor kell itt lennie vminek, ami ennyire megfogja az embereket. Nem szeretném a saját szerepem túlértékelni, de nem csak én vok ezzel így. Eddig még nem hallottam olyat senkitől, aki itt lett volna, h ne azt tervezné, h mikor jön vissza. Nekem sem sikerült még megfogalmaznom magamnak, h mi az, ami ennyire rabul ejtő, nem is tudom, h lehet-e. Gyertek minél többen és segítsetek megfejteni a rejtélyt! :D

(A következő bejegyzésben már lesznek valóban hasznos, segítő tanácsok is, ígérem! :) )