Munka. Újra. Hej, de elszoktam már! 8 hónap semmittevés és máris olyan mintha az irodai rohangászás fényévekre lenne tőlem. Nem tagadom, a legnehezebb része a reggel. Csörög az óra és szinte észre sem veszem. Ha nem lenne 'szundi' módra állítva, eszembe sem jutna felkelni. Mire 10x-re is hangosan sipít mellettem, esik le, h nekem ma vmi dolgom lenne, plusz, MAn mocorgása sejteti, h erőt kell vennem magamon és kikecmeregni az ágyból. Lassan a tudatomra ébredek, beazonosítom a helyzetet, h 'igen, dolgozni kell mennem' és igyekszem eljuttatni az agyam megfelelő részébe, h ki kéne nyitni a szemem. Közben érzem az ágy hívó szavát és az álmossági állapotom fokát, h 'most még vissza tudnék aludni'. No, hát így indul a nap. Milliméterekre nyitott szemmel elvánszorgok a fürdőbe, majd a gardróbba, nyomok egy puszit MAn-nak és igyekszem éberséget erőltetni magamra. Szépen fokozatosan ráhangolódok a napra, de kell még pár óra...kb. ebédidőre sikerül. Idáig mindez nem is különbözik az otthoni tortúrától. Sokszor eszembe jut a hajópadlóm nyikorgása, ahogy kómásan fel-alá csoszogok rajta, az ablakomon beszűrődő madárcsicsergés és a szomszédos tetők látványa. Nem tagadom, hiányzik. Mégsem cserélném el. Most már tudom, h Hawaii-on sem tudnék könnyebben felébredni, mint Budapesten, ez az én bajom, de a munkába menet és az onnan hazavezető út, azért tud más lenni. Csak vissza kell rázódni a kötött munkaidőbe, felülkerekedni az esti fáradtságon és élvezni a környezetet, a hideg sört, kedvenc helyeinket kilátással a Siem Reap folyóra, a Pub street nyüzsgő forgatagát. Kíváncsi vok, h milyen Kambodzsában dolgozni, az itteni ritmust felvenni. Egyelőre csak annyit látok ebből, h reggel spuri munkába, este meg zombiüzemmódban beesem az ágyba. A kettő között meg mintha leszívnák az agytartalmam. Talán ez normális, csak az elmúlt 8-9 hónapban elég rugalmas időbeosztásban éltünk és jól tudjuk, h mennyivel könnyebben szokja meg az ember a kényelmes életmódot. De sebaj, én bízom benne, h magunkra találunk majd ebben a helyzetben is, szépen lassan kialakítjuk a rutinunkat és nem leszünk teljesen használhatatlanok esténként. Talán nem is említettem, h elég szép kis magyar kolónia alakult ki itt Siem Reap-ban. 4-n járunk össze aktívan, Boca, Ádám és mi (mindkettőjük blogjában elmerülhettek a jobb oldali menüsor Sorstársak elnevezésű bloglista segítségével). Nemsokára újabb honfitársak is érkeznek közénk, ki hosszabb, ki rövidebb időre. Nagyon várjuk már! Mindehhez hozzáadódik egy rakás német önkéntes, akik néha-néha becsatlakoznak hozzánk. Emiatt is fontos, h összeszedjük magunkat az esti dumcsikra és nagy billiárd partikra! :) Végre vannak barátaink és társaságunk! :)
Visszatérve az eredeti témámhoz. Jogosan merül fel a kérdés bennetek, h vajon mi lehet az, ami ennyire lemerít minket. Bár úgy gondolom, h bmi nemű elfoglaltság, amit munkának nevezünk, kötött munkaidővel és főnökkel jár, magában hordozza azt a következményt, h lefáradunk tőle és a nap végén elegünk van. Nem? :) Ezen belül, amivel MAn foglalatoskodik, az utazási irodában, az az ügyfél-kapcsolattartás. Mivel személyre szabott szolgáltatást ígérünk, ezért figyelni és koordinálni kell a khmer kollégákat (kb. 7-n vannak), h milyen útvonalakat állítanak össze az adott igényű ügyfélnek. Viszont a közvetlen kommunikációért csakis egy angol anyanyelvű hölgy és MAn felel. Azért is, h ha már itt, helyben bmi gond adódik, akkor ők mennem ki a helyszínre és probléma megoldanak. Én viszont teljesen más vonalon mozgok. Folytatom az utam az asszisztencia bűvös világában, ezúttal kicsit színesebb feladatokkal. Az alapötlet, h a munkában legyen egy kis irodavezetés, marketing és a nagyfőnök támogatása. Már a legelején leszögezték, h ez nem egy kiforrott pozíció, idővel módosulhat. A gyakorlatban ez úgy néz ki, h egyelőre az irodai dolgokkal még nem foglalkozom, marketinggel elvétve és ami a legjobban leköt, az a mozi. Igen. A nagyfőnök az iroda épületének 2. szintjén kialakított egy kisebb mozitermet, kb. 25 fős befogadóhellyel. Szuper vászon és még szuperebb hangminőség, mindez kényelmes, öblös fotelekből. Eddig a marketinges csajszi vitte ezt a vonalat, de most, h itt vagyok, kezdi átadni nekem, amennyire lehet. Tehát teljesen. Csütörtökön, pénteken és vasárnap vannak vetítések, ilyenkor én kezelem a projektort és fogadom a vendégeket, plusz teszek-veszek. Nekem kell intéznem minden ezzel kapcsolatos dolgot is a popcornrendeléstől a program összeállításáig. Nagyon élvezem! A mozinak köszönhetően pedig heti 3x elég 11re munkába járnom! Hát nem ideális!!!! :D Így talán novemberben nem viszem haza a februárban elhozott szemem alatti sötét karikákat! :)
Visszatérve az eredeti témámhoz. Jogosan merül fel a kérdés bennetek, h vajon mi lehet az, ami ennyire lemerít minket. Bár úgy gondolom, h bmi nemű elfoglaltság, amit munkának nevezünk, kötött munkaidővel és főnökkel jár, magában hordozza azt a következményt, h lefáradunk tőle és a nap végén elegünk van. Nem? :) Ezen belül, amivel MAn foglalatoskodik, az utazási irodában, az az ügyfél-kapcsolattartás. Mivel személyre szabott szolgáltatást ígérünk, ezért figyelni és koordinálni kell a khmer kollégákat (kb. 7-n vannak), h milyen útvonalakat állítanak össze az adott igényű ügyfélnek. Viszont a közvetlen kommunikációért csakis egy angol anyanyelvű hölgy és MAn felel. Azért is, h ha már itt, helyben bmi gond adódik, akkor ők mennem ki a helyszínre és probléma megoldanak. Én viszont teljesen más vonalon mozgok. Folytatom az utam az asszisztencia bűvös világában, ezúttal kicsit színesebb feladatokkal. Az alapötlet, h a munkában legyen egy kis irodavezetés, marketing és a nagyfőnök támogatása. Már a legelején leszögezték, h ez nem egy kiforrott pozíció, idővel módosulhat. A gyakorlatban ez úgy néz ki, h egyelőre az irodai dolgokkal még nem foglalkozom, marketinggel elvétve és ami a legjobban leköt, az a mozi. Igen. A nagyfőnök az iroda épületének 2. szintjén kialakított egy kisebb mozitermet, kb. 25 fős befogadóhellyel. Szuper vászon és még szuperebb hangminőség, mindez kényelmes, öblös fotelekből. Eddig a marketinges csajszi vitte ezt a vonalat, de most, h itt vagyok, kezdi átadni nekem, amennyire lehet. Tehát teljesen. Csütörtökön, pénteken és vasárnap vannak vetítések, ilyenkor én kezelem a projektort és fogadom a vendégeket, plusz teszek-veszek. Nekem kell intéznem minden ezzel kapcsolatos dolgot is a popcornrendeléstől a program összeállításáig. Nagyon élvezem! A mozinak köszönhetően pedig heti 3x elég 11re munkába járnom! Hát nem ideális!!!! :D Így talán novemberben nem viszem haza a februárban elhozott szemem alatti sötét karikákat! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése