2. felvonás

Tudom, nem volt szép tőlem, h kicsit hatásvadász módjára, nem fejeztem be teljesen a történetet. Azt szerettem volna, amennyire lehet, érezzétek át, h min mentem/mentünk keresztül anélkül, h tudnátok mi a folytatás. Egy ideig mi sem láttunk mást csak a ködös és bizonytalan jövőt. Az agyunk folyamatosan a forgatókönyveken pörgött, h hogyan tovább. Két lehetőségünk volt. Vagy pakolunk és hazamegyünk, hiszen megvan a jegyünk hazafelé vagy maradunk és mindent bele alapon keresünk vmi munkát, új életet kezdve. Tehát, hideg téli Magyarország vergődő gazdasággal és egyre telítettebb munkaerőpiaccal (ugyanakkor családdal, barátokkal) vagy a pálmafás, egzotikus Kambodzsa még rosszabb gazdasággal, de több lehetőséggel főleg MAn szakmájában (viszont no család és barátok). Mindehhez részemről hozzáadódott a félelem, h ha most teszünk pontot a nagy kaland végére, akkor az vajon hogyan csapódik majd le bennem. Lelkileg milyen mellékhatása lesz és milyen bélyeget nyom majd az elmúlt 8 hónapra. Úgy éreztem, h ez így nem teljes, még nincs itt az ideje, h hazamenjünk. Pofára estünk, oké, nem felejtjük el, de nincs itt a világ vége. Még mindig nem élveztük ki igazán Kambodzsát. Sokáig nem dilemmáztunk, vhogy mindkettőnkben ott volt a válasz: nem adjuk fel, maradunk! Még egy kicsit. A kezdeti kómás állapotból viszonylag gyorsan felrázva magunkat nekiálltunk új szállást és munkát keresni. Örök igazság, h minden rosszban van vmi jó vagy, ami még szebben hangzik: ha bezárul egy ajtó, kinyílik egy másik. Még a krach előtti napokban kezdtem el levelezni, teljesen nem munkakeresési okból egy helyi utazási irodával, aminek a vége az lett, h behívtak egy személyes beszélgetésre. A találkozóból állásinterjú lett, az interjúból pedig állásajánlat, mindez kb. egy hét leforgása alatt, miközben megkaptuk a rossz híreket. Mivel MAn-nal is megismerkedtek és a helyzetünkkel, őt is jól kikérdezgették, letesztelték és úgy döntöttek, h a már amúgy is nemzetközi csapatot tovább színesítik két magyarral! Mire ez lezárult, megtaláltuk a megfelelő lakást is (túllépve a budget-et, sajnos), ahol végre magunk lehetünk és kialakíthatjuk közös kis fészkünket (nyugati stílus, gardróbbal, sütővel, meleg vizes fürdővel!! - költséghatár-túllépés okai). Úgy pörögtek az események, h nem győztük kapkodni a fejünk! Hirtelen egyik végletből a másikban találtuk magunkat. Álmodni sem lehet jobb átvezetésről! Az új munkánk egyikőnknek sem álmai netovábbja, de megmentett minket a teljes csődtől visszaadva a lelkesedésünk és jókedvünk. Megadta az alapot az újrakezdéshez és kimondhatatlanul szerencsésnek érezzük magunkat. A hátránya viszont, h vissza kell szoknunk a jó öreg, rég elfeledett fix munkaidőhöz!!! :) Brrrrr!!

Viszont annak ellenére, h örömködtünk, h milyen jól feltaláltuk magunkat és megmenekültünk, mégsem kerek a világ. Egy jó ideje érezzük azt, h lelkileg lemerültek az elemek. Kambodzsa tagadhatatlanul a szívünkhöz nőtt, de...kell egy kis feltöltődés, egy kis Magyarország, Budapest, Pécs és minden ami otthoni! Lassan 9 hónapja itt vagyunk és telítődtünk Ázsiával, eljött a szünet ideje, bármennyire is  szeretnénk még maradni. Leültünk a kedves főnökkel és elmeséltük neki, h van egy rep.jegyünk haza, amit január végéig fel kell használnunk, különben búcsút inthetünk neki. Tehát nagyon értékelnénk, ha lenne olyan cukorpofa és hazaengedne minket egy hónapra. Pár napig fontolgatta a dolgot, majd megadta a zöld lámpát!!! Juhúúúú!! Úgyh kedves Mindenki, tessék felkészülni ránk, mert november 16-án a MAn-Teszti páros lábát veti magyar honban!!!!!!! Visszaszámlálás indul!

Utóirat: Kedves Anyukám, megerősítésként a menü: húsleves (grízgaluskával), rakott krumpli, éééssss a kedvenc sütim, részegszelet (kép) Köszönöm!!!! :D

Nyami!