Életem első családtól távol hó és hideg-mentes Karácsonyát töltöttem Siem Reap-ban. Magyarul még sosem éltem meg ezt a tipikusan téli ünnepet melegebb éghajlaton. Szerintem senkit nem lep meg, ha azt mondom, h nem voltunk túlcsordulva a karácsonyi hangulattól. Ráadásul 24-én dolgoztunk is. Ha nem lett volna mindenhol ott az ünnepre utaló díszítés, akkor fel sem tűnt volna, h ez a nap más, mint a többi. Ezen a munkahelyen nem ünnepeljük sem a helyi, sem a külföldi nagy napokat. Mivel elég sok nemzet képviselteti magát az irodában elég nagy kavarodás lenne belőle, de akkor is picit, olyan „idegen” az egész. Hogy mindezt ellensúlyozzam, igyekeztem mini kis lakásunkat a lehetőségekhez képest karácsonyivá varázsolni. Hoztam otthonról díszeket meg piros boaszerűséget és ahova tudtam, aggattam belőlük. Ennek köszönhetően az összes kisebb, nagyobb ajtó nyitásakor csilingel/koppan vmi és a tévénk is piros keretet kapott. Szerettünk volna venni egy kisebb mű fát is, de végül lemondtunk róla. Szemtelenül sokat kérnek a legcsenevészebb-ritkásabb darabért is, úgyh eldöntöttük, h a karácsony nem a fán múlik. Helyette vettünk cuki piros mikulás sapkákat, amiknek világít az eleje, eltérve a hagyományoktól, talán újat teremtve. :) Szentestére menünek lazacot terveztünk, mivel mindkettőnk családjában évek óta ez kerül az asztalra. Előre összefutott a nyál a szánkban, ahogy végiggondoltuk, h mit készítünk még mellé. Tartott ez egészen addig, amíg meg nem láttuk a boltban, h mennyibe is kerül egy icipici szeletke az áhított alapanyagból. Hmm…gondoltunk egyet és azzal a lendülettel ki is fordultunk. Hazamentünk és rendeltünk egy lazacos pizzát. Egyszerű és nagyszerű! Munka sincs vele! De mégis van benne vmi, ami otthon is szokott lenni. Bontottunk egy finom fehér bort és jó hangosan hallgattuk a karácsonyi dalgyűjteményünket, közben szemezgetve a legjobb jézuskás sztorikból. Később skype-on becsatlakoztunk a családi előkészületekbe is, sajnálva, h nem lehetséges a képen túl az illatokat is átküldeni a fejhallgatón. Majd jött a várva várt ajándékozás! MAn egy Angkor-ról szóló könyvet kapott tőlem, amiben a templomokról a századelőn készített képek vannak. Nagyon szép válogatás, díszkötésben. Ami pedig mutatja, h mennyire egy rugóra jár az eszünk, én is könyvet kaptam: Fejős Éva – Cuba Libre és mini testpermet készletet finom gyümölcsös illatokban. Nagyon örültem a könyvnek, mert meg akartam venni otthon, de végül nem volt rá időm és MAn erről ráadásul nem is tudott, ő csak azért vette meg nekem, mert ahogy olvasta az ajánlót úgy érezte, h hasonló a stílusom az írónőéhez (ihlet-buzdításnak szánta).
Boldog Karácsonyt! :)
Másnap az amerikai barátainkhoz voltunk hivatalosak egy kis ünneplésre. Nagyon jól jött ki a program, mert, természetesen az igazi családunk nem pótolható, de az, h egy nagyobb társaság részesei lehettünk növelte bennünk is a karácsonyi hangulatot és elvonta a figyelmet az otthon hiányáról. Elég vegyes kis társaság gyűlt össze, khmerek és fehérek vegyesen. Volt rengeteg kaja, pia és érzékelhetően mindenki nagyon jól érezte magát. Főztünk paprikás krumplit és teljesen odavoltak érte, főleg, h kolbászt ehettek, itt ez ismeretlen jelenség. Már az illatától is teljesen el voltak ragadtatva, hát még, amikor megkóstolták! :) MAn-é a dicsőség, ő volt a chef. Számomra a kéksajtos-gombás polenta volt a csúcs, természetesen a paprikás krumplin felül! :)
Fincsi...paprikás krumpli MAn módra
A társaság (össze-vissza és rendezetten)
Őszintén szólva, nem bántam, h ilyen enyhe időjárási viszonyok közepette töltöttük a karácsonyt, de az tagadhatatlan, h vannak alap elemek, amik megadják a hangulatot és a jó idővel ezek alapból ütik egymást. Így ha tetszik nekem, ha nem, otthon az igazi. De jó volt kipróbálni, h milyen a megszokottól eltérő környezetben tölteni egy ilyen nagy ünnepet. Igaz, nem volt fa és különleges menü, de mellette ott voltunk mi ketten és amennyire tudtuk, szerintem, kihoztuk a legjobbat a Karácsonyból, minden görcsöléstől és erőltetett kiegészítőtől mentesen. Jó volt ez így és kész! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése