Póbálom kitisztítani a fejem...csak úgy cikáznak az elmúlt pár napban nekem szegezett kérdések és a válaszaim, kérdések-válaszolok, kérdések-válaszolok (Búcsú a munkahelytől szituáció: hova mész? mit fogsz csinálni? és a barátod? ő kiféle, miféle? ott vannak fura állatok? mi van egyáltalán arrafelé?). Nem variálódtak nagyon, mintha már egy meglévő műsoros kazettára rámásoltak volna még egy adag számot, és ráadásul vhol be is akad a magno szerkezete, csak egy és ugyanazt a részt próbálja lejátszani. Magyarul, összemosódik minden. :) Mindenki érti mire gondolok, ugye? :) Gondolom, látszik, h nem vok az a gyakorlott blogíró :) Na de mindent el kell kezdeni vhol...ezt is, és az életet élni is. Ezzel próbálkozom most én is. Eddig vagyis egy 2009. szeptemberi péntek estéig folyamatosan csak keresgéltem azzal a halovány reménnyel, h egyszer csak én is megtalálom majd az útam és velem is történik vmi nagy dolog. Csak vhol foggalmam sem volt arról, h merre induljak. Hol voltak már a főiskolás magasztos álmok? Épphogy kikerültem az igazi felnőtt élet forgatagába és ráeszméltem, h hát tudtam, tudtam, h nem lesz egyszerű érvényesülni, na de h ez "komolyan, tényleg ennyire nehéz???", azt nem!! Lőttek a nagy terveknek, nem voltam elég kitartó. Aztán alkalmazva a jó öreg sodródás politikát elevickéltem 1-2-3 évig és eljutottam pár buktatón és persze jópár kihagyhatatlanul szép élményen át a MAn nevű megállóig. Ő egy személy, igen és ahogy a neve is utal rá, egy igazi PASI :) Vele kezdődik ez a nagy kaland. Vele és egy kérdéssel: "Velem jönnél Kambodzsába 1 évre?" Nem mondom, h ez nem tartozik a sodródás kategóriájába, de vhol minden, ami az elmúlt 3 hónapban történt, erőt ad, h megpróbáljak visszatalálni a régi vágyakhoz. :) Tehát, jól jött ki, eddig legalábbis, úgy tűnik!
Igaz, őszintén bevallom azt is, h foggalmam sincs, mibe vágtam a fejszém, igent mondtam, mert jól esett nem túlgondolkodni, nem is beszélve arról, h a kérdés egy olyan embertől érkezett, akit most, h megtaláltam, nem szívesen engednék el! ;) Talán az előbbi miatt van, h hagyom, h a fejemben ez a sok kérdés, amivel a kollégák elárasztottak, körbe-körbe kavarogjon. Mert beszélek, mesélek, h hova megyünk, és mit fogunk csinálni, mik a terveink, de még nem tudom igazán beilleszteni sehova. Lelkesen várom az ismeretlent, ugyanakkor még nem hittem el teljesen, h ez az egész velem történik!!
Na jó, mára talán ennyi elég is...megyek, elkezdem előszedni a nyári cuccaim ésha így könnyebben elhiszem végre, h utazom!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése