Korán reggel van, kakót iszok az imádott kis lakásom konyhájában, a meleget árasztó fűtőtest mellett, és közben kint, esik a hó. Hmmm...Mindig szerettem volna, h legyen időm erre! Kiélvezni egy ilyen pillanatot, nem rohanni sehova! Ha jól esik, csak bambulok ki az ablakon és számolom a hópelyheket. Olyan mintha ez a sok fehér pontocska kergetőzne a levegőben. Hol gyorsabban, hol lassabban, ahogy a szérámlatok jönnek. Mikor földet érnek beolvadnak a nagy fehérségbe, egészt alkotva a többiekkel. Nagyon szép! Eddig ezt nem is figyeltem meg ennyire! Aztán belémhasít a gondolat, h 'Hahó, Jó reggelt!!!' egy hét és épp ilyenkor már messze leszek a minusz fokoktól és a fehér tájtól!!! Na igen, a hangolódás folyamata még döcög :)
A ruhapakolás úgy érzem, egyáltalán nem segített, h valóságosabbnak érezzem ezt az egészet. Viszont lehetséges, h a kétségbeesés, ami eluralkodott rajtam, h hogy fogok ennyi cuccot 20 kilóba benyomorítani, már ennek a kezdődő jele. A légitársaságok 'poggyásznehézségmegállapító osztályán' biztosan csak férfiak ülnek és most röhögnek a markukba, h nők ezrei próbálnak a bőröndjükbe szuszakolni egy 'pici' rakás ruhát és nesszeszert, tehát a legfontosabb dolgokat! És csak úgy tudják bezárni a pukkadozó bőröndöt, ha minden erejükkel nekifeszülnek, ráülnek, ugrálnak, ésha beljebb csúszik még egy nanonégyzetmiliméternyivel az egyik bugyi és sikerül becipzározni! Na de azért megsúgom, h ezzel inkább férfitársaikkal szúrnak ki, mert úgyis nekik kell cipelniük törékeny párjuk helyett a bőröndöt (ami esélyes, h túlsúlyos :))! Nem, egyáltalán nem dühít ez a 20 kilós limit!! :)
Kint még mindig kergetőznek a hópelyhek és mostmár inkább az van bennem, h de jó lesz, h nem kell majd rétegekbe bugyolálnom magam, mikor kimegyek a lakásból, hanem konstans meleg lesz! Azért ez segít, h ne érezzem annyira távolinak ezt az utazást. Viszont, ami nagyon fog hiányzoni, az a tavasz! A kedvenc évszakom. Mikor minden újraéled a tél után és megtellik a táj szinekkel. Én mindig úgy érzem, h van egy jellegzetes illat is ilyenkor a levegőben. A tavaszi napsütés is annyira más! Minden friss és új! Igaz, van remény, h kint is tapasztalni fogok hasonlót, a monszun alatt. Nagyon kíváncsi vagyok! A képeken azt látni, h ebben az évszakban minden harapnivalóan élénk zöld. És hiába a sár és a lábszárig érő víz, az emberek is vidámabbak, mert ilyenkor kap vizet a föld, amiből a legtöbben élnek. Egyre kíváncsibb lettem! Azt hiszem, hangolódom! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése