Húúú, már nagyon írhatnékom van egy ideje, de annyira rohanás volt az elmúlt 2 nap, h sosem érkeztem nyugodtan leülni írni. Elvileg most sem lenne időm, de mostmár akkor is nekiesem, különben nagyon lemaradok a közölni vágyott infókkal. Akkor kezdjük is!
Szóóóval kissé átugorva pár hangolódási szakaszt...jelentem megérkeztünk az első utiállomásunkra, ami nem más, mint Kuala Lumpur, bár a helyiek csak KL-nek hívják. :-) Túléltem a repülőút nagyobbik részét, már csak egy egyórás út van hátra Siem Reap-ig, a végállomásig!!! Mostmár viszont muszáj elhinnem, h mindez valóság, hiszen itt vagyok, Ázsia kapujában, a saját bőrömön érzem a meleget, a párát és a szagokat az orromban! Na de nem ugrok ennyire előre, mert nem hagyhatom ki, h ne írjam le az utazás előtti pár napot, a készülődés pillanati kihagyhatatlanok! Igyekszem, röviden: egyik to-do lis itt, a másik to-do list ott, bőröndök, dobozok mindenhol, h már elalvás előtt, nem is bárányokat számolok! Aztán ruhákat, cipőket, táskákat válogatni, a lakást kiadni (ami sikerült is juhééé!!), rohanni ide, rohanni oda, a listán pipa egyszer, majd kétszer és százötvenkettedszer! A pók a falon hozzánk képest smafu! Szerintem ezt nyugodtan állíthatom MAn nevében is!
Közben volt a szülinapom is...hm...hát nem sokat fogtam fel belőle, akkor jött el a pont, h elkezdtem izgulni és egyszerre voltam fáradtságom mélypontján is. Pedig mindenki annyira készült és ez olyan jól esett, csak hát nem tudtam kimutatni annyira, mint szerettem volna és éreztetni a családommal azt, h mennyire fognak hiányozni! :( A nap mondata mindenestre rögzült bennem, Anyukám elszólása volt, ami azt hiszem a legjobban elmond mindent az elkövetkezendő egy évemről: "Kislányom, 27 éves szülinapodra megfordul veled a világ!" :) Mit tehetnék még ehhez hozzá?
Aztán jött a búcsú napja...a lakás sosem látott kupiban, én a bőrönd felett összeszoruló gyomorral, h vajon, mit kell még kivennem és körülöttem a szomorú család! Enni se bírtam! A reptérre érkezve még mindig a csomagom állt a figyelem középpontjában, amit ügyesen 27 kilóra hízlaltam fel, úgyh egy lendülettel 5 kilótól kellett megválnom, sajnos, köztük voltak a vodkáim is (aklimatizálódásom fő eszköze)!!! :( Úgyh majd meg kell ismerkednem a helyi specialitásokkal, h az első hetek kellemes bódultsága majd meglegyen! Na de visszatérve a reptérhez, 22,5 kilónál mondtam, h elég és végre a családra tudtam koncentrálni! Hjajjjjjjjjjjjjjjjjjj!!!!! Mindenki tartotta magát! Azt hiszem, az egész család nagyon koncentrált, én is! És nagyon köszönöm! Nagyon rossz lett volna úgy elválni, h könnyeket látok a szemekben! Csak mikor MAn megragadta a kezem, h idő van és elindultunk a vámvizsgálat felé, kezdtek el gyűlni és előbújni a könnyeim...de megálljt parancsoltam. 'CSak egy évre megyek, nem örökre!' 'Rohan az idő' - mondogattam magamban. Kicsit segített...
Kairóban szálltunk át először, addig pedig gyorsan telt az út, észre sem vettem, h mennyire. Aztán minden belassult a 4 óra várakozás alatt a csatlakozásra. Viszont érdekes volt körülnézni a reptéren! Érezhető volt, h ez már egy teljesen más világ! Fejkendős, csadoros nők, barna, fekete hajú férfiak, sokan abban a fehér ruhában, turbánszerűséggel a fejükön. Mondjuk, ha mindez nem lett volna, már abból is észrevehettem volna, h nem otthon vagyok, h a wc-s néni feltünően kedves volt, megmutatta, h a mosdónál melyik a csap és melyik a szappanadagoló, a kezembe nyomta a kéztörlőt...a hajamat is meg akarta fésülni!! Itt már nekem is kezdett gyanús lenni, h talán nem önszántából teszi mindezt! :) Mikor mentem el, persze, h dörzsölte a hüvelyk-, és mutatóújját, de ráfázott! Valszeg jókislányos fejem ihlette meg. ;)
Az átszállásnál volt a következő érdekes momentum, bár lehet, h mindez, csak nekem az, aki már járt erre, hozzászokott, de az útlevélkontrollnál a helyieket mind megállították, faggatták, viszont mikor bennünket megláttak, el se vették az útlevelet, csak intett a pasi, h húzzatok befelé. Ennyi volt! :) Nálunk vhogy ez fordítva szokott lenni, nem?
Lehet, h a helyiek között is voltak fura arcok, de pont velünk szemben ült egy amcsi srác, aki a frászt hozta ránk: elmélyedve ült a váró székén és egy láncot morzsolgatott, amin fa bogyók voltak felfűzve, közben meg mormolt magában. A fején egy fekete sipkaszerűség volt, a szakálla pedig hegyesen volt vágva, a szemei meg eléggé zavarodottak voltak. A frász csak akkor jött ránk igazán, amikor előhúzta a könyveit: 'Electric body', ami még okés, de a másik: 'Freedom. Next time' Beleképzeltünk pár dolgot, h mit jelenthet ez a cím... :)
Ami még vicces volt, h egy nászutas pár is érkezett a váróba. A nő fehér mennyasszonyi ruhában volt, a beszállásra és az utat is abban ülte végig! Tény, h én még nem voltam mennyasszony, de az elmeséltek alapján, egy rakás szertartás és a lakodalom után még 10 órát repülni, nem lehet leányálom! Elismerésem! Én még az utaskísérőkön is csodálkoztam, h hogy bírják ilyen fitten végigdolgozni ezt az utat! Tény, h össze-vissza törve aludtunk, nem láttuk túl derűsen a helyzetet! Viszont egészen jobb kedvre derített, mikor kiléptünk a gépből és 32 fok várt!! Fenébe az alvással, mikor vár Kuala Lumpur és az időnk kevés!!!! :) A többi majd legközelebb! Holnap korán indulunk a reptérre...reggel 4kor :S És itt most hajnali 3/4 1 van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése