Remélem, mindenki örömére jelenthetem ki, h az elmúlt két nap várokozáson felül alakult és nagyon jól éreztem magam! :) Semmi nyavalygás, fura bogár félelem és minimális falu-para! Mit szóltok? :D Azon túl, h a nappalok masszív izzadással teltek, hoztam a formám: ami lehet, kiesett a kezemből, levertem, összetörtem vagyis kezdem otthon érezni magam! És nem hiszitek el, mit ettem tegnap!!! :) Nem, nem, nem lövöm le a poént már az elején! Pfúj, senkinek se forduljon meg pók v egyéb ízeltlábú a fejében! :)
A péntekem azzal kezdődött, h széttörtem a vizes kancsónkat, amit komoly kutatás során leltünk fel a piacon, mivel úgy tűnik a khmerek ilyesmit nem nagyon használnak. Nagyon mérges voltam magamra, nem is beszélve arról, h utána kb egy órán át takaríthattam a szilánkokat! Sajnos, takarító eszközökkel is híján vagyunk, mivel itt ezt is másképp csinálják. De legalább annyit megtudtam, h itt a seprű, nem vmi állatszőrből készül, mint elsőre nekem tűnt, hanem cirokból.
A nagy munka után elmentünk ebédelni a hozzánk legközelebb eső étterembe, a Green Mangóba, ahova a koreaiak járnak karaokezni esténként és mi ,szerencsés kiválasztottak, mindennek rendszeresn fültanúi is lehetünk. A felszolgálók nagyon édesek voltak, persze, angolul alig tudtak és végül teljesen mást kaptunk, mint, amit kértünk! A csajszi igazi vendéglátós...ráérzett, mi az, amitől falra mászok: hagyma leves!!! Brr... Nehéz még megszokni, h a legalapvetőbb angol tudásodat kell elővenned, egy bonyolultabb kifejezés és vége a beszélgetésnek, bár ez sem garantálja, h megértenek! Ezen túllendülve, tehát kajacsere után, végül egész finomat ettem és hazaérve, olyan igazi khmeresen siestáztunk egyet. Ez az, ami itt nagyon megy! Úgy bírom, mikor dél és kb délután 3 között a piacon mászkálsz, az árusok a standjukon pihennek = terpeszkednek vagy egy függőágyon vagy, ahol lehet, épph nem az árujukon! :) A tuktukosok a legédesebbek, ők kiállnak az út szélére és szétmállanak az űléseken! Ennyi, minek bonyolítani?! :) Nagyon átérzik az életet, nem sietnek el semmit, mesterei a 'fő a nyugalom, no stress' életvitelnek! Mi ehhez képest az ausztrál 'no worries' vagy a kubai 'manana'? :)
Péntek este a szunyókálást követően bevettük magunkat a Pub streetre! A kedvenc helyem itt! Képzeljétek el nyáron Pécsett a Király utcát vagy Budapesten a Liszt Ferenc teret, megfűszerezve egy kis mediterrán szűkutcás hangulattal: egyik bár a másik mellett, azt sem tudod, hova ülj be. A sör fél dollár! Lehet számolni! :) Szerencsére, a tömeg azért nem olyan nagy, hely mindenhol van. MAn elvitt egy speciális étterembe! Arról híres, h kb óránként van műsor, bemutatják a helyi néptáncot (Apsara tánc), illetve rövidebb darabokat. Le sem tudtam venni a szemem a gyönyörű jelmezekről, a lányok sminkjéről, a mozdulatokról. Minden olyan finom és kecses volt! Önkéntelenül futott végig bennem az összehasonlítás a salsa és a hastánc között, de megfeneklettem. Mert nem lehet. Itt annyira lassúak és kidolgozottak a mozdulatok, nincs semmi hirtelen rándítás vagy rázás. Az újjaikat a lányok extrém módon tudják kifelé hajlítani és ez ad az összképnek egy hihetetlen szépséget, a színáradatról nem is beszélve. Igazából a nőiséget kutattam a táncban, mert elsőre nagyon passzívnak tűnt az egész, nagyon enyhe és ritka csípőmozdulatokkal és fura lábterpesztésekkel. De rá kellett jönnöm, h felesleges összevetni ezt a 3 táncot, mert ahány ország annyi módon lehet kifejezésre juttattni a szépséget és a nőiséget. Itt az a vonzó, ha egy nő kelleti magát, pontosabban, itt még megvan az a hagyományos szemlélet, h a nő nem adja könnyen magát, a férfi pedig többszöri nekiugrással ostromolja szíve választottját. Miért ne mutatkozna meg ez a néptáncukban is? Gyönyörű volt! Az tuti, h aki eljön meglátogatni, számára kötelező vizuális 'olvasmány' ez a műsor! :) Nem menekül!
Youtube-on megpróbáltam keresni pár példát, h lássátok miről van szó (a hangerőt érdemes lejjebb venni, a mi fülünknek ez a zene kicsit szokatlan):
Ami a nap végén feltette az 'i'-re a pontot, h itt is mást kaptam vacsira, mint, amit rendeltem! :) Szerencsére, nem sült-főtt hagyma érkezett az asztalra, hanem egy isteni tonhal saláta (szendvics helyett)! :) Úgy tűnik ennek a napnak ez volt a kharmája! :) Sebaj! Hazafelé, átadtam magam a szokásos tuktuk-kal szeljük a levegőt érzésnek, ez pedig hab volt a tortán, h ellőjek minden sallangot. :) Bár, mire az ember beleül a tuktuk-ba jó, h értékeli a hazafelé száguldást, mert nem úgy megy az, h állok az étterem előtt, hívom a citytaxit, mondom a kódot, a címet és 5 percen belül ott a taxi! Áááá!! Forget it in Cambodia! Alap, h a tuktukos szemel ki téged és már vinne is! De ácsi, mennyiért is??? Ne merjen senki elővigyázatlanul becsücsülni, először le kell futni a szokásos köröket: tehát tessék alkudni! Ezek után nem csoda, h örülsz, mikor már ülsz a tuktukban, kényelmesen, uriasan, tudod, h visz hazafelé...upsz..vajon jól megértette a címet? 2. pont: min húszszor kérdezz rá, h tényleg tudja-e a sofőr, h hova kell mennie! Nem mindig, elhihetitek! :)
Szombati napunkra már jó előre megbeszéltük, h kicsit túristáskodunk és megnézzük a helyi skanzent vagyis a Cultural Village-t. Itt a Kambodzsában élő népcsoportok szokásait, bár inkább házait nézhetjük meg kiállítva egy kis helyi történelemmel fűszerezve. Nagy tanakodás után, végül nem vettünk igénybe gájdot (idegenvezetőt), és vhgy most sem tudom megmondani, h hasznos lett volna-e vagy sem. Én jobban szeretek a magunk tempójában végigmenni, fényképezni egy ilyen helyen, de tény, h 1-2 megállónál jó lett volna, ha kapunk némi kiegészítő információt, többet mint, amennyivel megdob a jegy mellé kapott prospektus. Az egész park hatalmas és nagyon szépen össze van állítva, összességében nagyon tetszett. Azt már nem is mondom, h az egyetlen nehézséget a meleg okozta. Azért hangsúlyozom ezt ennyit, mert sztem nagy szerepe van abban az időjárásnak, h az emberek itt ennyire kis lustaságok. Én is érzem magamon. Nappal nagyon lenyom és fáradtá tesz ez a meleg. A khmerek hiába itt élnek és biztosan hozzá vannak szokva, azért látni rajtuk is, h nehezen mozdulnak déltájban! :) Biztos van ennek más oka is, de sztem ez is nagyban közrejátszik. Az este, aaaazz már teljesen más! Olyankor én is magamra találok! :) Na de, nem akarok nagyon elkanyarodni az eredeti témától! A skanzen park nagyon szép és rendezett, tiszta. Mindenhol kertészek és helyi személyzet mocorog, tisztogatnak, ápoljék a füvet, a virágokat. Van étterem, kis autó, ami, ha kell, gondolom jó pénzért, körbevisz. És ami kihagyhatatlan, csak a khmerek a legidegesítőbb szintre fejlesztették: helyi kis suhancok, egyszerre legalább hárman, letámadnak fényképezőgépekkel és hirtelen Cannes-ban érzed magad a vörös szőnyegen! Dirigálnak, h akkor most nézz ide, nézz oda, akkor külön egy képet, együtt egy másikat, öleld át, mosolyogj! Hűűű, azt hittem, ha mégeccer elém ront egy, kitalálok vmi khmer rondaságot arra, h húzzatok innen! Nagyon zavaróak voltak. Viszont öt perc sem telt és máris megint ott álltak előtted a képeddel, amit egy fa keretbe illesztettek vagy tányérra másoltak rá. Ugye, mondanom sem kell, h nem vettünk tőlük semmit! Azért elgondolkodtató, h ez mennyire éri meg nekik! Az viszont vicces, h, mint vmi kis görög hirnökök rohangálnak folyamatosan ezek a srácok a park egyik részéből a másikba, megrakva fakeretes képhalommal. Gondolom, üldözik a túristákat. Én is nagyot néztem, mert néha a semmiből ott állt melletünk az egyik fiú és kínálgatta a rólunk készült remekműveket.
Ami viszont nagyon jó volt, h bizonyos helyeken kisebb színházak vannak kialakítva és bizonyos időközönként itt is előadnak vmi helyi kis legendát, mesét. Azért ez a műsor már kicsit feltuningoltabb változata volt annak, amit előző este láttunk. A zene alap eleve remixelve volt, de tetszett! Szórakoztató volt és látványos. Sokan voltak a színpadon és nagyon jól táncoltak. A sztori magam nem volt bonyolult, bhonnan szakadt túrista megérti: szegény fiú beleszeret a gazdag lányba, akit már elígértek egy másik gazdag fiúnak. Ment a huza-vona, végén természetesen happy end-del. Aranyos volt, látni, h az embereket a világ minden szegletében kb ugyanazok az élethelyzetek ihletik meg! :)
Visszatérve a szállásunkra, összekaptuk magunkat és bementünk a Night Market-t megnézni (a piac jellegzetessége, h éjfélig van nyitva). MAn egyik régi barátja, egy magyar uriemeber, aki Siem Reap-ban telepedett le, itt nyitott egy éttermet és kedvesen meginvitált minket egy vacsorára. Húúúúúúú, hát nagyon tetszett minden, amit láttam! Már voltam helyi piacon, de egyiknek sem volt ennyire hangulata, mint ennek. Amerre néztem, jojozott a szemem a sok szebbnél szebb sál, ruha, táska póló, ékszer, szobrok, festmények, ágyterítők, párnahuzatok láttán!!! Hmmm...egy lánynak ez maga a fertő!!! Igyekeztem céltudatosan haladni előre, mintha szemellenzőm lenne és nem nézni se jobbra, se balra. Csak előre! Irány az étterem! Jött a következő sokk: egyszercsak egy nagyobb térre értünk, aminek a közepén egy bali stílusú bár van. A teteje kúpalakú és nádból vagy bambuszból készült, alatta a bár maga kör alakú, körülötte pedig szintén bambuszból asztalok, ülőalkalmatosságokkal, vörös párnákkal. Ismerősünk étterme az egyik sarokban van, de az egész úgy működik, h ő szolgáltatja az ételt, több másik kisebb kifőzdével együtt, a bár pedig adja az italt. A zene vmi fantaszikus ('70-s évektől-mai stílusig minden volt)! Kár, h bulikat nem szerveznek!
A vacsi is isteni volt! Helyi kaját ettem: tésztát zöldségekkel (általában ezt szoktam vagy rizses zöldséget, tudom, ez így egyhangúnak tűnik, de a helyiek azért rendesen tudják ezt variálni). Ezután jött viszont a meglepi!! Közben megérkezett a tulaj, MAn barátja családjával (felesége, kislánya) és meglepit kértek nekünk a szakácsuktól! Tudjátok mi volt az?? Jajjjjj...PALACSINTA!!! :D Lekváros, meg kakaós, meg nutellás! Most is összefolyik a nyál a számban! Tény, h alig két hete jöttünk el itthonról, de azért elég ahhoz, h mit nem adnék anyukám rakott krumplijáért és egy szelet palacsintáért! Amit itt kaptunk szakasztott olyan volt, mint az otthoni! Nyami! :) Egy dolog hiányzott csak...apukám (lekvármester) igazi baracklekvára...de hát az már maga lett volna a luxus! :) Ettől eltekintve fenséges volt!!! Minden elismerésem a khmer szakácsé, aki megtanulta elkészíteni. Hallomásból tudom, h nem is olyan egyszerű megtanítani, mint mi gondolnánk!
A vacsora után átmentünk a Night Market egy másik részébe, ahol szintén egy nagyon gusztusos bár nyílt. Itt egy kis elővalentinnapi koncert volt. Meghívták a helyi menő bandát, a CamboJam-t vagy vmi ilyesmit. Már korábban is hallottam őket a Pub streeten, de nem vártuk még végig egy koncertjüket sem! Ismert számokat adnak elő saját stílusban. Nagyon kellemes volt! Az asztalunk pont velük szemben volt, így páholyból hallgattuk végig a műsort. Sőt, tombola húzás is volt egy sörpromóció keretében és voltunk olyan szerencsések nyerni két kulcstartót és egy pólót! :) Úgyh nagyon jól zárult ez az este is! :)
Amit még el kell mesélnem, h MAn barátjának a kislánya maga volt a bűbáj! Gyönyörűen összerakott kis huncutka! Apuka ugye magyar, anyuka pedig khmer. Annyira édes volt, mindenkihez ment, kacérkodott, ismerkedett. Táncolt a zenére. Elvolt egyedül is és velünk is. Engem levett a lábamról a nevetésével, azzal kics teliszájas kacajjal. Nagyon életrevaló kislány az biztos!
Levonva az elmúlt két nap konklúzióját, azt mondhatom, h Siem Reap tényleg egyre jobban tetszik. Egyre nagyobb érdeklődéssel figyelem, h mi-hogy működik itt. Már annyira nem is az idegen érzés uralkodik rajtam, mint inkább az, h érdekes és tudni szeretném ezt, meg azt, amazt és mindent! Jó lenne belelátni ebbe a kultúrába! Tegnap el is kezdtem olvasgatni a neten híreket, beszámolókat az országról, h ebből a szempontból is érzékeljem ezt a világot. Úgyh mindenképpen azt mondhatom, h jól érzem magam és haladok!
Egy apróság: ma is a Green Mango-ban ettünk! :) Ugyanaz a kis csajszi volt a felszolgáló, mint a múltkor, aki elrontotta a rendelésünket. Nagyon aranyos volt, a maga módján mondta, h "I'm other than before" vagyis ma nem lesz olyan béna, mint legutóbb! :) És valóban nem! Csak a végén elszámolták a számlát, lehagyták róla az én kajámat...meg kell hagyni a khmerek nem azok a vérbeli kereskedők! :)
Amit el akartam mesélni, h mindig próbál kérdezősködni rólunk, honnan jöttünk (megdícsérte a bőröm, h mennyire tiszta, mert az amcsiké nem szép), meddig maradunk, mit csinálunk. Ma kérdezte, h mikor jövünk legközelebb ("Coming when?) és hozzátette rám mutatva, h "I want to see her again" :D MAn nagyot nézett... ;) De senki ne gondoljon rosszra! Itt a fehér bőr kuriózum.
Ó igen, ezt majd elfelejtettem mondani, h ma nem csak Valentin nap van! Hanem a kínai Új Év kezdete is! Itt ezt is megünneplik, mindenhol csiricsáré kínai díszítések vannak kitéve, lampionok és kínai ünnepi képek. Azért itt is elég nagy a kavarodás a népek között, csak nem úgy, mint Amerikában, kisebb mértékben, de vegyes a társaság! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése