2010. február 5., péntek

Kuala Lumpur_az ÉLMÉNY

Hol is hagytam abba a múltkor? Kicsit még 'másnapos' vagyok az időeltolódások miatt. Nem sikerült aludni előző este, nem voltam fáradt, csak úgy tobzódtak bennem az élmények és a gondolatok. Tudtam, h csak pár órát aludhatok és ez is frusztrált, meg féltem, h esetleg nem jókor ébreszt majd az óra. Ilyenkor már csak ezért sem lehet mély álomba zuhanni.
Nem húzom tovább, beszámolok KL-ről! :) Nem lesz egyszerű visszaadni, mert nagyon vegyesek az élmények, de bevallom, h a Petronas tornyok hatása kitörölhetetlen, beleégett a retinámba annyira, h sztem minden más jó vagy esetleg rossz élmény eltörpül mellette. Ezt akár a szó szoros értelemben is mondhatom! :)
Első este, miután landoltunk Kairóból (apró megjegyzés: EgyptAir-ről csak jót tudunk mondani!), utunk a hostelbe vezetett. Igazából vicces volt az egész, KL egy nem túl patináns részén volt, mivel erre a két éjszakára nem akartunk túl sokat beruházni. De azért ütött az élmény! :) Nem is tudom, h írjam le, igazából a malajziáról vagy ázsiai országokról szóló filmek tökéletesen bemutatják azt a forgatagot, ami ott volt. Rengeteg ember, sok robogó, lepukkant taxik, modern autók, mellékutcákban óriási szeméthalom és utcai árusok (kaja és egyéb vegyesen, ÁNTSZ-nél kivernék a biztosítékot az biztos!). A kontraszt mindenhol ott van, a hiperszuper dizájnos világ és a nyomornegyed egymás mellett él, ahogy a legtöbb nagyvárosban. Meglepő volt számomra, h a klímát elég jól viseltem, lehet, h ez leginkább az otthoni minusz fokoknak volt köszönhető és h nagyon elvágytam már melegebb éghajlatra! Eső minden nap volt és pontosan 4 és este 8 között. Persze, itt nem úgy frissült fel a levegő, mint nálunk szokott ilyenkor, ugyanolyan meleg volt eső közben, mint előtte.
Visszatérve az első estéhez, a szállás meglepetésein túllendülve bevetettük magunkat egy indiai vegetáriánus étterembe, amit két lakótársunk ajánlott. Ha mindent összevetve nézek, nyafka énem, már a hostel előtti kisutca láttán sikítva menekült volna. A mostani viszont vett egy mélylevegőt és alkalmazkodott. Legalábbis igyekezett nagyon ezt tenni! :) Bevallom, egyelőre nagyon idegen nekem ez a világ. Úgy érzem, elefánt vagyok a porcelánboltban, nem tudom, milyen gesztusokat használjak, mit illik tenni és mit nem. Nem egyszerű kommunikálni az ázsiai emberekkel, mert amint megérzik a gyenge pontod, kihasználják. MAn viszont olyan otthonosan mozgott, h nem győztem ámulni! Tett-vett, intézkedett, kérdezett, magyarázott! Kicsit irigyeltem a lazaságát és nyitottságát. Nálam ez egy hosszabb folyamat lesz, előre látom.
Az indiai étteremben is körbeugráltak minket, figyelték, h eszünk és, amint MAn egy másik tartóból vett villát, és nem az asztalunkról, máris kicserélték. Nem volt könnyű árgus szemek kíséretében átadni magam a csípős ízeknek! :) Lángoltam rendesen, úgyh végül csak a rizst tömtem magamba. A vacsi után, gondoltuk, körbenézünk kicsit a környéken és elindultunk egy irányba véletlenszerűen. Ahogy egyszercsak balra fordítottam a fejem, a házak felett megláttam a kivilágított Petronas tornyokat. Mint, akiket megbabonáztak, automatikusan arrafelé vettük az irányt és a környék felderítéséből egy nagyobb túra bontakozott ki, elsétáltunk egészen a tornyokig. Vonzott minket, mint a mágnes, még a fáradtságunkról is megfeledkeztünk! Ahogy egyre közelebb értünk, egyre több tárult elénk. Messziről is szépnek tűnt, de tény, h önmagában a felhőkarcoló léte is megragadó volt. Viszont, amire nem számítottunk az a face-to-face találkozás pillanata volt. Egyszercsak ott álltunk a lábánál és a nyakam kitört, az állam leesett. Esti fényekben magasodott a fekete ég felé és olyan hatalmas látvány tárult elénk, h egyszerűen ésszel nem lehet felgfogni, h ez valóban valóságos! Az egész építmény, a szerkezet, a szín, az üveg csillogása egy olyan tekintélyt parancsolt neki, h egy életre szóló ámulatba estem. Nagyon jó irányból közelítettük meg és tökéletes élmény volt! Lehet, h mindez, csak azért vágott fejbe ennyire, mert még nem láttam igazi felhőkarcolót, de sztem ez nem mindennapi. Úgy emelkedik a város fölé, mint egy királynő az alattvalói fölé. Uralkodik a környéken, hiába nem az egyetlen magas épület. Gyönyörű és lélegzetelállító! Ha vki arra jár, csak azt tudom mondani, h este nézze meg először.
Persze, KL nem ennyi! De részemről már ez megérte! :)
A második nap kicsit késve kezdődött, kb dél körül indultunk útnak, h felfedezzük a város többi részét. Nagyon jó ötlet volt, h napi jegyet vettünk a Hop on-hop off buszra, ami körbevitt minket, megállt minden nevezetességnél és bmikor le és felszállhattunk a buszra. Először a Menara tv toronyba vettük be magunkat. A második sokk következett! 360 fokos kilátás KL-ra. Na ez szintén kihagyhatatlan volt! Az új fényképezőgépemnek nagyon hasznát vettem és élvezkedtem a 15x zoom-mal! :) Itt elég sok idő elment, mert volt egy mini skanzen is és ettünk is, úgyh sajnos, lecsúsztunk a következő célállomásról. Lényegében az orrunk előtt zárt be a madár park. Úgyh mentünk tovább a Merdeka térre, ahol már az eső is eleredt, úgyh innen elindultunk a Központi Piacot megkeresni. Közben ettünk is egy jót! A kajával amúgy egészen jól jártunk. Az első esti indiai vacsi volt egyedül rázós, ízben, de amúgy minden rendben volt! Az árak meg nagyon kedvezőek! Tényleg igaz, h csak ide eljutni nehéz, amúgy pedig minden olcsóbb, mint nálunk!
No, a következő meglepetést a piactér okozta. Az étterem pincére figyelmeztetett minket, h ne nagyon menjünk már este 8 felé arra, mert sok a zsebtolvaj, inkább a kínai negyedet ajánlotta. Nem fogadtuk meg a tanácsát és milyen jól tettük! A piacon már nem volt tömeg és a belső teret látni kell! Nem egy fabódékból összetákolt, nyócker piacot kell elképzelni! Tiszta, felújított belső tér várt minket, amin belül minden eladónak megvolt a maga kis helyes boltja, szépen, rendezetten. Húúhúú, de tudtam volna vásárolni!!! Gyönyörű berendezési tárgyak, ékszerek, táskák, papucsok, minden, mi szem-szájnak ingere! Ja és hát persze, itt is légkondi, mint minden zárt térben! Ami feltűnt, h az elektromos áram fogyasztásuk hihetetlen méreteket ölthet! Mindenhol ezerrel megy a ventillátor és a légkondi, még a buszt sem állítják le a végállomáson, nehogy felmelegedjen. Van, h fél órán át megy a motor! A ventillátorok pedig mindenhol folyamatosan!
A piacról a kínai negyedbe mentünk, alig pár percre volt tőle, gyalog. Este 8 ellenére, még javában zajlott az élet és egyik árus a másik után ajánlgatta nekünk a portékáit elénk tárva a tökéletes hamisítványok hatalmas tárházát. Alig tudtuk visszafogni magunkat, de várt ránk még egy fapados repülés, nem mertük túlpakolni a cuccainkat.
Végül elcsigázva értünk vissza a szállásra és a többit már tudjátok, le kellett volna feküdnünk időben, h másnap Siem Reap-ba repüljünk, de ez nem sikerült. Úgyh az este hosszúra sikeredett! :)
Most viszont mennem kell, nemsokára indulunk vacsizni és ja igen, elfelejtettem mondani: már Siem Reap-ban vagyunk!!! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése