2010. február 11., csütörtök

A motiváció

Szép jó reggelt Magyarország! :) Hallom, milyen az időjárás otthon, úgyh egy kis szívderítőként küldöm haza ezt a számot, amit belinkeltem. Őszintén szólva, annak idején írtóztam ettől a daltól, de most vhogy megjött hozzá a kedvem és jól esett meghallgatni. Nagyon édes a szövege! :)

A mai bejegyzés folytatásával vannak gondjaim...mert nem tudom, h hol kezdjem és hogyan. Az elmúlt pár napban semmi kirívó nem történt, nem kirándultunk, nem láttam új helyeket. Viszont rengeteg új benyomás ért, új emberekkel találkoztunk, sok érdekes történetet hallottam tőlük az itteni létről. Mindennek eredményeként jól összezavarodtam, mert persze mindehhez hozzáadódnak a belső, kavargó gondolataim, félelmeim. Rendet kéne tennem magamban és pont emiatt nem tudom, h szerencsés-e ilyen állapotban blogot írni. Hogy mennyire legyek őszinte és kitárulkozó. Mert tudom, h a legtöbben, akik ezt a blogot olvassák, nagyon aggódnak értem és semmiképpen sem szeretném megijeszteni őket. Mert én tudom, h mindaz, amin most átmegyek, az csak időleges és normális. Biztosan ilyen az, amikor felkészületlenül ér vkit egy másik kultúra. Ilyenkor nem használ a sok elmesélt történet ázsiáról és a suliban tanultak (hajrá, nemzetközi kommunikáció szak! :)) Ez az a pillanat, amikor megszédülsz a valóságtól, amikor tudatosodik benned, h itt mire számíthatsz, mert a bőrödön érzed ezt a világot, minden hozadékával együtt. Senki se értse félre, nem arról van szó, h nem érzem jól magam! Tegnap este töltött el először a boldogság érzet, h jéééé ez tetszik! Jééé, ezt is meg lehet szokni! Nem ugrottam a szoba másik oldalába, mikor a falunkon megjelent egy pici gekko! :) Ez nálam már a haladás jele. Először éreztem azt, h valóban meg tudom csinálni, mert akarom, mert magamnak is szeretném bizonyítani, h elég erős vok ehhez és bmilyen körülmények is várnak rám, én boldogulni fogok. Arra gondoltam, h az ember valójában egy hihetetlenül alkalmzakodó lény, bmihez hozzá tud szokni és bhol feltalálja magát. Az egyetlen akadály a kényelemérzet és az ebből fakadó lustaság. No, mi most ez ellen teszünk! Hát akkor hajrá! Mondom, magamnak. :) Mindig vmi különlegesre vágytam és, h ezen keresztül adhassak vmit a világnak. Talán ez itt az alkalom! Ésha végre megírhatom, amire vágytam! Ésha végre én is adhatok vmit, amit eddig még más nem! :) Igen, ezt szeretném és ezért akarom ezt!
Na igen, szép dolog a motiváció! :)
Sajnos, most mennem kell, elkísérem MAn-t ügyetintézni...este még írok, ha érezem!
Puszi Mindenkinek odahaza! :) És azért tudjátok, h nagyon hiányoztok! :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése