Van egy nagy nagy lemaradásom Veletek szemben! Szánom, bánom, de ahogy mondani szokás: ami késik, az jön! :)
Pár hete, egy kellemes siem reap-i estén, egyik folyóparti étteremben sörözve, az élet nagy dolgain elmélkedtünk MAn-nal. Tovább gyarapítottuk az örök listát, h mennyi mindent szeretnénk még látni, tapasztalni a világon, mit szeretnénk kezdeni magunkkal, mi lenne az álommunka, stb. Ahogy mélyültünk a témában, eszméltünk fel, h nem szép dolog ennyire előreugrani a jövőben és elhanyagolni a jelent! Azt, ahol most vagyunk! Hiszen, ha számbavesszük, h mennyi lehetőség van itt, Kambodzsában, még a töredékét sem próbáltuk ki! Visszarázódtunk a földre és újabb lista jött létre: mit kéne még megnézni ebben az országban! Rájöttünk, h itt vagyunk 5 hónapja és bizony, szégyenszemre, eléggé le vagyunk maradva. Még Angkorban is alig voltunk! Meg tudom számolni egy kezemen, h hány templomot láttunk eddig! Ez volt az a pont, ami megadta a lökést és MAn kimondta a kulcsmondatot: "Kéne egy moci!". Innen már nem volt megállás! Teljesen fellelkesedtünk az ötletre és úgy éreztük megnyíltak a kapuk előttünk! Vége a tuktukvadászatnak, az örök alkudozásnak, jöhet a szabadság időszaka! Végre nem kell pecsenyére sülni bicajtekerés közben, lehet élvezni a frissítő szembeszelet! :)
Nem töltöttünk túl sok időt a motornézéssel, egyszer vetettük bele magunkat, de akkor igazán! Először élvezetes volt, aztán egyre jobban kitikkadtunk a melegben és már jojozott a szemünk a nagy kínálatban. Nem volt egyszerű a döntés. Régi legyen vagy új? Költsünk a felújításra vagy nem éri meg? Drága vagy olcsó? Végülis akkor mennyit szánunk rá? Nagy legyen vagy kisebb? Kínai japán vagy koreai gyártmány legyen? Melyikhez könnyebb alkatrészt venni? Dögös legyen vagy szimplán praktikus? Kék vagy hupilila? Miért nincs itt egy használtautó-motor piac, mint otthon???? Átvernek az árral vagy nem? Itt miért nem lehet alkudni? Mi az, h még ezen felül ülőpárnát kell fizetni meg rendszámtáblát? Csodáltam a tolmácsunk, h hogy bírta, mikor már sokadszorra tettük fel neki a kérdést, h melyik tipust ajánlja, mert mi annyira megzavarodtunk, h mit is akarunk. Tény, h nagy volt a kínálat...hát igen...de nem eléggé. Elsőre egy nagyon lerobbant darabot kerestünk, amit majd kisebb ráfordítással felújíttatunk. Az alapötlet jó volt, csak sehol nem találtunk ilyet, max az úton. Így egy idő után, ha az utcán láttunk egy nekünk szimpatikus darabot, lerohantuk a tulajt és khmerlish-ül (khmer angollal) megkérdeztünk, h 'No mennyié adod ki a mocid a popód alól?" Nem igazán voltak üzletre készek a meglepett khmerek, pedig olyan sokszor tűnik úgy, h itt minden eladó. Hát az egyszer biztos, h a motorral nem viccelnek. Ezek után, ebből az állapotból átkerültünk a másik végletbe, h veszünk egy jobb minőségűt és inkább többet kiadunk érte. Viszont az árak hallatán valahogy element ettől a kedvünk és lassan az egésztől is, mikor egy gyors pillanatban rendeztük a sorainkat és elhatározásra jutottunk. Megvesszük azt a tipust, ami itt, kb. a 2. leghasználtabb és ennek köszönhetően ha az isten háta mögött is robbanunk le, meg tudják javítani. Ugyanakkor nem is kell sokat kiadnunk érte. Mert ez Daelim! Daelim citi 100!!!!! A legszimpatikusabb árusnál ráböktünk az egyikre, MAn ment egy próbakört és bólintott! Megkönnyebbülés!!!!!!!!!!! :) Ezután jött viszont a piszmogás. A kiszemelt darabon volt 1-2 dolog, ami nem tetszett, az eladó, meglepetésükre, igazán rugalmas volt ebben a témában. Flegmán meghúzta a vállát és rámutatott a többi ugyanilyen tipusú eladó motorra, h válasszuk ki azokat az alkatrészeket ezekről, amik szimpatiusak és ők majd kicserélik! Hát így megy ez...aki megveszi majd a legutolsót, nem fog túl jól járni! :) Ennek köszönhetően viszont nem hozhattuk el azonnal a motort, két órát kértek a helyrepofozáshoz. Ebből kb. 4-5 óra lett és sorozatos "Mikor lesz már készen?" nézés a szerelő felé. Amikor végre elindultunk haza, vmi kattogni kezdett. Visszavittük. A motort újra szétkapták, majd összerakták. Azt mondták, mostmár jó. Oké, elindultnk, újra. Katt-katt! Másnap megint visszavittünk, aznap már nem volt erőnk. Ezúttal sikerült rendberakni és mi, végre felszabadultan és boldogan hasítottunk a siem reap-i úton. Az új családtagot, jó szokás szerint, megkereszteltük és Johhny Walker után szabadon, Dzsonni Rolling lett a neve. :) Fogalmunk sincs, h hány éves, vhonnan a környező országokból hozták be és a fővárosban rakták rendbe. Kb 1 hónap, mire rendszámot kapunk rá. De nyugalom, itt ez sem gond! Autók is rendszeresn furikáznak rendszámtábla nélkül! A rendőrök pedig rugalmasak! ;) A mi esetünkben kaptunk egy kis papírt az árustól, ami igazolja, h tőlük vettük a gépet és folyamatban van a hivatalos ügyintézés. Fura, h ennyi elég! :)
Nagyon kényelmes, a hátsó ülés külön van az elsőtől és mivel jó széles, elég a tér a második utasnak. Ami azért nagyon jó, mert stabilan tudok ülni! Nagyon bevállt ez a nagy hely, pl bevásárlás után, mikor a sok szatyrot bepakoltam kettőnk közé és még így is kényelmesen elfértem! Sőt, 3 meber is ráfér! Ez már bizonyított! :) A legjobban az tetszik, h egy kis csajos témát említsek, h ha szoknyában megyek, akkor oldalt tudok ülni. Nagyon mókás! Itt, szinte minden lány, aki a hátsó ülésen utazik, így csinálja. Királylányosan oldalt ülnek, még nadrágban is. Nekem ez eddig is nagyon tetszett, úgyh csatlakoztam a klubbhoz! :)
Azt viszont ne is kérdezzétek, h hány köbcenti meg mennyit fogyaszt, mennyivel tud menni, mert fogalmam sincs! :) A lényeg, h megy és elvisz minket, ahova csak szeretnénk! Hosszabb utat azért nem lehet egyszerre bevállalni vele, csak úgy, ha közben többször megállunk. Elvégre is ez egy kismotor. De épp ez az, ami kell nekünk! Így lehet bejárni a környéket! :)
Welcome Dzsonni! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése