Ázsiában eltöltött hónapok száma: 2
Ebből Srayongban töltött napok száma: 1
honvágy pillanatok: 2 (tavaszhiány :)
kezdem megszeretni Kambodzsát pillantok: egyre több, már számolni sem tudom (tengerpart!!!!)
kultúrsokk: 1 (de már a végéhez közeledik)
komolyabb rosszullétek: 1 (az a fránya vodkás megfázás!)
találkozás extrém állatokkal: 0 ( még mindig huhh!)
khmer órák száma: 15
falu para: tich tich (= kicsit még van)
higiénia mánia: ?? mi is az ??
'amindenitdemelegvan!!' pillanatok: egyre több!
család és barátok iránti hiányérzet: ÁLLANDÓ
otthonról hozott és ázsiában megtartott, ma fél éves, kapcsolatok száma: 1
Úgy gondoltam, folytatom az első hónapban megkezdett nyitányt és maradok a bridget jones-os összesítésnél. Megtetszett nekem! :) Remélem, nem bánjátok! Ha bkinek eszébe jut egyéb mókás kategória, csak dobjon egy megjegyzést! :)
Az elmúlt pár nap nagyon viccesen és tele iróniával telt. Én jót szórakoztam rajta, kínomban mást nagyon nem is tehettem. Szépen megterveztük, h pénteken lemegyünk Srayongba és eltöltünk kezdetnek pár napot attól függően, h mennyi munka van a házzal. El is indultunk, az autót jól megpakolva! Mindent, amit a piacon vettünk az elmúlt napokban, kegyetlenül bepréseltük és felkerekedtünk! Persze én is vittem magammal a szokásos kis gondolati csomagomat, amit szintén nyomott annyit, mint a felszerelésünk! Továbbra is vegyes izgalommal közeledtem a falusi léthez, de bíztatott az, h most úgyis sűrű napok lesznek a takarítás miatt és, h nemsokára visszatérünk Siem Reap-ba. Ugyanakkor az is ott mocorgott bennem, h vajon bejönnek-e a várakozásaim? Hogy lesz egy kettős életünk: a városban a Pub street, jobbnál jobb éttermek, a kényelmes, minden jóval felszerelt villa, ahol lakunk, tuktukozás. Ezzel szemben pedig ott lesz a falu, a nyugalom és a csend birodalma. Ahol mindketten átgondolhatjuk az életünket, h merre tartunk és meditálhatunk a jövőn, a terveinken. Közben pedig MAn megvalósítja önmagát és belemélyedhet a helyszíni munkába. Én pedig remélem, h elkezdek írni, itt lenne az ideje! Talán ott lenne idő arra, h az elmúlt időszakban felgyülemlet sok élmény a helyére kerüljön és leülepedjen. Ki tudja, lehet, h kikerekedhet belőle vmi, ami mások számára is érdekes és értékes! Tehát ezek lennének az elvárások! :) Ez járt a fejemben az autóban is, Srayong felé tartva. Mikor megérkeztünk az első meglepő benyomás az volt, h az utat építik! Ezen a részen már vörös homok út van, nincs leaszfaltozva. Kellemes benyomás volt ez, addíg míg meg nem láttam, h a főmunkálatok éppen a házunk mellett folynak! :) Igen, a házunk amúgy nagyon jó helyen áll! A főút mellett egy kis utcában, a piactól 5 percre! Persze, ez csak átmeneti, de a párhuzam vicces, ugyanis Siem Reap-ban is egy építkezés mellett lakunk, tehát per pillanat nem a legcsendesebb helyen (vasárnap a flex dallamára ébredünk reggel 6kor :)). Vagyis ez is átmeneti, csak nem tudjuk meddig. A következő meglepetés az volt, h kiderült az ágyakon nincs matrac, mi pedig nem hoztunk, reménykedve, h ez majd a második körbe fér bele, és addig alszunk azon, amit a család hagy ott. Rosszul emlékeztünk, mert ők gyékényt terítettek az ágy vázára és azon aludtak, tehát ezt rendesen bebuktuk. Mondjuk, itt még nem engedtük, h boruljon a terv, arra gondoltunk kipróbáljuk a függőágyas alvást, no problem! Ezután kiderült, h az ottani használatra szánt autónk kulcsa kimaradt a nagy pakolásban és vhol a siem reapi szekrényünkben pihen éppen, vagyis nem tudunk közlekedni Srayong és Koh Ker között. Erre is még azt mondtuk, h áthidalható, így tényleg csak a takarítással foglalkozunk majd. Aztán a ház tulaja kibökte, h valójában nincs áram a házban. Ellopták a vezetékeket és nem lehet tudni, h mikor javítják meg. Itt már éreztük, h rezeg a léc a lábunk alatt, mert oké, h nincs villany egész nap, de épp ezért este 6 és 10 között életmentő lenne! Kambodzsában elég hamar sötétedik, nem úgy, mint otthon, nyáron. No ez volt az a pont, ahol már vakartuk a fejünk, h mi legyen! Végül pedig úgy döntöttünk, h ebédelünk egyet a Prasat Thomnál, a szokásos étteremben (a helyi rendőrkapitány felesége üzemelteti, a többi projekt tag után szabadon Mamma-nak hívjuk) és utána hazaindulunk. Nem volt sok hátra sötétedésig, dolgozni egyáltalán nem tudtunk volna, így azt tűnt a legjobb megoldásnak, ha visszajövünk és megvesszük a még hiányzó dolgokat. És itt jön a poén! Mire Siem Reap-ba értünk, a házban már alig volt áram, hol volt, hol kihagyott, végül két napra teljesen elhagyott minket...A sors iróniája! Amin már csak nevetni lehet! :) Persze, azért még így is kényelmesebb volt a városban lenni, de net és áram ugyanúgy nem volt, mint a faluban. Este 6 után már sötétben botorkáltunk a házban, és légkondi, ventillátor nélkül levegőt kapkodva masszívan izzadtunk. Szerencsére MAn addig addig hajkurászta az itteni Elműt, h kijöttek és megjavították vasárnap estére a kiégett kábeleket. Mostmár szerencsére, minden rendben, de ugyanúgy közbejött más, így még mindig nem tudunk visszamenni Srayongba. Talán szerdán vagy csütörtökön, de az is lehet, h még később! Ez van, mikor az ember gondosan tervez! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése