Eljött az idő! :)

Mit is mondhatnék? :) Mindenki tudja, h ennek az egy évnek a számomra legnagyobb kihívást tartogató része, h kiköltözzek Srayongba, egy igazi khmer faluba. Érdekes, mert egyszerre tartok tőle és érzek egyfajta kellemes izgalmat is. Bevallom, picit várom is. Nagyon kíváncsi vok, h hogy fogok megbírkózni a körülményekkel és hogy fogok tudni alkalmazkodni, én a nagyvárosból ideköltöző lány, egy tőlem teljesen távol álló életmódhoz. Olyan ez, mint egy kísérlet. Pedig nem kéne, h idegennek érezzem ezt a dolgot, hiszen éltem én már falun korábban! Igaz, még gyerekként és ahogy kamaszodtam egyre nehezebben bírtam, mondjuk nem is volt más választásom, mint ott lenni. Kisebbként élveztem, bár akkor sem a kertészkedés miatt! :) Tény, h finnyás mivoltom ott is előjött olykor! Szüleim tudnának mesélni! Na de mostmár felnőttem és jókora önkontrollal rendelkező egyén lettem. Aki ráadásul nem is kényszer hatása alatt cselekszik, hanem önmaga belegyezéséből. Épp ezért muszáj megbarátkoznom a helyzettel és bebizonyítani nyafka Esztinek, h márpedig ilyen is tudok lenni! Szóval hajrá! :)

Mindenesetre az nagyon jó volt, h két hónapig itt lehettünk, Siem Reap-ban! Hálás vagyok a sorsnak és MAn feletteseinek, amiért megkaptuk ezt a lehetőséget! Elsőre a falu túl nagy falat lett volna, így viszont kaptam időt a barátkozásra és ez mindent megért! Persze, a kiköltözésünk nem jelenti azt, h innentől kezdve ottragadunk és  3 havonta egyszer jövünk fel! Szerencsére, van olyan jellegű munkája is MAn-nak, ami a nagyvároshoz köti, nem is beszélve az internet elérhetőségről! Úgyh most elsőre is úgy néz ki, h lemegyünk 3-4 napra és majd jövünk vissza. Huhhh...gördül a kő!

Ezek a napok pedig biztosan gyorsan fognak tellni, mert rengeteg munkám/munkánk lesz a házzal, amit kibéreltünk. Két emeletes hodály és ki kell festeni, takarítani, berendezni, szépítgetni.

A ház

Tegnap a nap felét piacon töltöttük, h megvegyük az alapfelszereléseket. Olyan déja vu-m volt! Ha jól emlékszem, nekem ez volt a 3. ilyen jellegű nagybevásárlásom. Az első annak idején, mikor felköltöztem Pestre és az első albérletembe vettünk pár dolgot, majd a sokadik albérlet, ahol már egyedül béreltem egy kis lakást és végül a sajátom. Persze, mindig egyre kevesebbet kellett vennünk, de valahogy maga az érzés ugyanaz. Lista, lista hátán és tanakodás a bolt közepén! "Akkor még mi kell? Eszter, gondolkozz, most vagyunk itt!" :) Ezúttal a helyszín volt merőben más: ázsiai piac, szűk átjárókkal, keresztbe-kasul mászkáló khmerek, folyamatos alkudzás és nagy árukupacok. Mindent egymásra halmoznak, vagy lógatnak, de egy stand roskadásig tele van tömve az árus portékájával, minden tiszta por. Maga a helyiség pedig élettér is egyben: ott esznek, siestáznak, néha főznek is. Fény pedig nem sok van. A piac pedig a sok sok standdal egy kész labirintus, ha sokáig tekeregsz a szűk utcácskákban egy idő után nem egyszerű onnan kikavarodni. Felér egy kalandtúrával! Tehát ilyen körülmények között ejtettük meg életem 4. nagy 'szereljük fel a lakást/házat' akcióját. MAn-nal folyamatosna törtük a fejünket, h mit kell még vennünk, mi az, ami itt nincs, és mit legyen helyette. A fő csapásvonal az volt, h amennyire lehet a saját stílusunknak megfelelően vásároljunk és ne adjuk meg magunkat a khmer ízlésnek! Sajnos, nem minden esetben sikerült. Nehéz elkerülni a harsány szineket és mintákat! Valahogy az ázsiaiak a szépet abban látják, ha vmi nagyon észrevehető, minimum arany és rózsaszín vagy piros egyszerre, de nem árt, ha van még benne zöld, kék, sárga. Ahhoz, h ne legyenek rémálmaim, rendesen a kínálat mélyére kell túrni, h szép és számunkra elfogadható ágyneműt kapjunk. Ha olyanban aludnék, mint a helyiek, biztos, h éjszaka felébredve sokkhatás érne a párnámra nézve. Szerencsére, ezt sikerült elkerülnünk! Igaz, a piac élmény óta, még 1 nappal később is fáradtak vagyunk. Azt azért el kell mondanom, h nem volt könnyű alkudni! Sokszor már az a taktika sem válik be, h úgy teszünk mintha elmennénk, de közben várjuk, h utánunk szaladjon az árus, h jó a mi árunk. Nagyon makacsok és minimálisan engednek. Persze MAn-t sem kell félteni! Megejt egy hitetlenkedő sármos mosolyt és esnek az árak (csak nem mindig úgy ahogy mi szeretnénk! :) ) ! Én óvatosan alkudozok, mert nem vok elég határozott a folyamathoz, de ha vmi tényleg nagyon drága, akkor igyekszem MAn-t támogatni legalább annyiban, h nagyon bosszúsan rázom a fejem vagy nevetek az áruson, h nem gondolhatja komolyan ezt a magas árat. A jó az egészben az, h ha egy ember nem enged az árból, amit kér, akkor egész nyugodtan mehetünk tovább, mert többnyire a kínálat ugyanaz minden standon. Amit itt extra nehéz beszerezni: zuhanyfüggöny és edényszárító. Az utóbbit sikerült végül, az előbbit szinte lehetetlen! :)

Most, h a házba való apró tárgyak egy része már megvan, már csak össze kéne pakolnunk a saját dolgainkat. Ez még hátravan...és ezen kivül még jó pár teendő. Remélem, tudok majd aludni! :)

Nagyon izgulok...olyan mintha holnap mennék először suliba és tele vagyok kérdésekkel. Vajon milyenek lesznek a falusiak? Mennyire befogadóak? Milyen lesz a falu esős időben? Hogy birom majd a port vagy épp a sárt? Tudok-e majd főzni magamnak? Megkapok-e mindent a piacon? Lesznek-e bogarak? Milyenek??? Egyáltalán mit tudok majd kezdeni magammal, ha abba kell hagynom a pötyögést mert lemerül a laptopom és még nincs este 6, h elindulna az áram (a laptopom max 0,5 órát bírja... :D)? Menni fog a khmer? Hogy fogom megérteni őket? Éjszaka milyen zajok lesznek?  Biztos vok benne, h elalvás előtt, még jön majd pár gondolat! :)

Bye-bye 24 órás internetelérhetőség!!! Pub street!!!!Minden napi khmer órákra bicajozás!!!!! Angol klotyó!!!!!! Folyóvíz!!!!!!! Áram!!!!!!!! Légkondi, ventillátor!!!!!!!!! Hűtőszekrény!!!!!!!!!!Takarítónő!!!!!!!!!!!

Na jó, nem temetem magam! Ne felejtsetek el nagyon! Mert pár nap és újra itt vok!!!!!!! :)