A múltkori kellemetlen élmény után, szeretnék egy jó példával szolgálni ma Nektek. Kambodzsáról alapvetően otthon nem sokat hallunk. Elvétve közölnek le híreket az itteni eseményekről vagy mutatják be az országot. Az emberek többsége számára ez az ország rejtve marad és párosul a fejltelten, elmaradott jelzőkkel. Esetleg Pol Pottal. Ilyen előítéletek közepette csöppentem én is ide. Talán már korábban is említettem, h nem sokat tudtam arról a helyről, ahova MAn visz. Amikor kapcsolatunk első hetében megmutatta a képeket az országról és láttam az emberek, gyerekek arcát, a zöld környezetet, éreztem egy erős vonzást, de akkor még bele sem mertem volna gondolni, h cirka 3 hónap leforgása alatt itt is találom magam! Persze, később már kutakodtam és mire idértem egy fokkal felkészültebb voltam, de megerősítem a mondást, h a puding próbája az evés! Ez a puding pedig elég méretes és hol édes, hol keserű. Mindig ingadozom a két íz között. Amit biztosan tudok, h nem bántam meg a döntésem egy percig sem és szívesen vagyok itt. Egyre nagyobb és nagyobb részét szeretném megkóstolni ennek a pudingnak, mert érzem, h ahogy egyre többet ízlelek belőle, úgy nő az étvágyam iránta. Ez egy igenis élhető világ, mégha onnan, Magyarországról kezdetlegesnek is tűnik! Pedig nagyon sok külföldi telepedett itt le és most éli a világát, haza sem akar menni! Rengeteg lehetőség van és akinek van ötlete és megfelelő kreativitása, az élet császára lehet Kambodzsában! Na jó, természetesen, van még egy tényező is, ez a pénz! Bár ez amolyan alap, anélkül különben sem megy semmi! A lényeg, h itt is meg lehet teremteni a kényelmi környezetet. Az egy dolog, h a khmerek hogy élnek, ezt nem kell követni! Ők is emberek, ésha kedves vagy velük, ők is kedvesek lesznek veled. Persze, az ellenkezője is igaz. Bár szerintem semmi olyat nem tettem, amivel kiérdemeltem volna a táskalopást, de tény, h ez az egy dolog, nem is ilyen alapon működik, tehát nem lehet egy kalap alá venni a kölcsönös jól bánással. Csak azt akarom mondani, h más ez a kultúra, de alapvetően az ember mindenhol ember marad, ugyanazokkal az igényekkel és viselkedési formákkal. Ezen felül pedig tiszteletben kell tartani az itteniek hagyományait és szokásait, elvégre is Te vagy a vendég. Én legalábbis így gondolom. Amit látok, h nem vagyok ezzel egyedül! Ezért is volt ez a viszonylag hosszú 'előjáték', mert egyrészt szokás szerint, szómenésem van, másrészt pedig el kell dicsekednem egy nagyon szép hellyel, amire szombaton bukkantunk MAn-nal és az előbbiek ékes példája. Igazából azt terveztük, h elmegyünk a hétvégén megrendezésre kerülő helyi Foodapestre. Erről viszont úgy megfeledkeztem, h szombat reggel nagy lelkesen álltam elő az ötlettel, h nézzünk meg egy selyemkészítő műhelyt. Nem messze tőlünk már többször kiszúrtuk, h van egy ilyesmi hely, gondoltam jó lesz kicsit 'túristáskodni'. Mikor odaértünk, derült ki, h kissé mellélőttem. A helynek a selyemhez, azon túl, h a hostessek selyemruhát viselnek, semmi köze sincs. Viszont ennél nagyobb volt a hatása ránk és letaglózott, amit ott láttunk. A váratlan meglepetés előnye! A hely neve: Senteurs d'Ankor (nem tudom, sajnos, h mit jelent).
A főépület
Lényegében egy nagy kézműves műhely. Az alapgondolat, h helyi munkaerő, kambodzsára jellemző ajándéktárgyakat készít, helyi alapanyagokból, így a pénz is az országon belül marad. Az egész hely nagyon szépen van felépítve, berendezve. Minden munkafázisból láthat a látogató egy kis szeletet. Egy kedves hostess visz körbe és mutatja be, h hogyan készülnek a termékeik, a saját kertjükben pedig, h milyen növényből. Ilyen szép és rendezett helyet még nem láttam itt! Nagyon jó ötlet és szuper megvalósítás!
Dobozok pálmalevélből
Száradó szines pálmalevelek
A tulaj egy francia férfi, aki 14 éve él Kambodzsában, még a békefenntartókkal jött ide és itt is maradt. A felesége is khmer. Annyi kérdésem lett volna hozzá! Ő is ott volt, de sajnos, vendége volt és nem így nem akartuk lerohanni, pedig mind a ketten le voltunk nyűgözve és szerettük volna ezt elmondani neki. Viszont megvan a névjegykártyája! Mióta ott voltunk sokat jár a fejemben, nagyon megfogott a hely! Épp ez az, mit meg akartam mutatni Nektek! Ha vki leleményes és ügyes, akkor itt nagyon szép és hasznos, arról nem is beszélve, h jövedelemező dolgokat lehet véghezvinni. A pasi még az alkalmazottairól is gondoskodik: havi 10 dollárért (szinte semmi!) fejenként főz rájuk egy szakács. Sőt, nagyon sok hátrányos helyzetű, fogyatékos nőt is alkalmaz. Tényleg látni kell a helyet! Minden olyan tiszta és rendezett! Egy igazán precíz vállalkozásnak tűnik! Mintha egy külön világba lépnél be a kapun keresztül! Mindezért pedig semmit sem kell fizetni. Igaz, ha már a kedves idegenvezető hölgy körbekísért, illik vásárolni a boltban. Az árak pedig...hmm...otthoni viszonylatban is húzós, de úgysem tudsz ellenállni! :) Még a csomagolást, cimkézést is ők készítik! Hihetetlen világ ez! Még, még, még szeretnék látni ilyet Kambodzsában! :)
A hely netes elérhetősége: http://www.senteursdangkor.com/html/en/our_history.php
A katalógust ne hagyjátok ki! :)
A csábító kínálat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése