Hétköznapok

A mai bejegyzést kicsit bridget jones-osan kezdeném:

ázsiában eltöltött hónapok száma: 1

honvágy: eddig 1 100%-an hazavágyós alkalomra emlékszem

kultúrsokk: 1 (de folyamatos :))
komolyabb rosszullétek: 0 (nagyon büszke vagyok magamra!)
találkozás extrém állatokkal: 0 (huhh!)
khmer órák száma: 2
falu para: enyhülőben

higiénia mánia: átértékelődőben

'amindenitdemelegvan!!' pillanatok: megszámlálhatatlan

család és barátok iránti hiányérzet: állandó

otthonról hozott és ázsiában megtartott kapcsolatok száma: 1 ;) (juhé!)

Nagy nap ez a mai! Ennek köszönhető a kezdeti mini összefoglalás. Ma van 1 HÓNAPja, h MAn-nal kézenfogva elindultunk Ferihegyen a vámvizsgálat felé, magunk mögött hagyva aggódó családunkat. Hihetetlen! Visszagondolva, azért elég lassan telt! De nem bánom! Mindig azt szokták mondani, h az első időszak a nehéz, aztán már könnyebb, mikor az ember kezd belerázódni. Én ebben hinni szeretnék, úgyh így kell lennie! Nem mondom, érhetnek még meglepetések és esélyes, h fognak is, de tagadhatatlan, h túl vagyok a nehezén...mmm...vagyis azon majdnem. Azért félek ezt így határozottan kijelenteni, mert ugye vár rám a második felvonás, Srayongban...Akkor minek is örüljünk ma?? Hm...mondjuk, h túléltem első találkozásomat Kambodzsával és, hogy még itt vagyok! :) Ez jó lesz! This is the beginning of a beutiful friendship! ;)

Ezen túllendülve azt találtam ki, h a mai bejegyzés kicsit rendhagyó lesz. Eddig általában extrém esetekben írtam: ha láttam, tapasztaltam vmi érdekeset, kirándultunk vagy, ha úgy éreztem a blogon keresztül kell rendbeszednem magam és pozitívan átértékelni a hangulatom. Most ez nem így lesz, egyszerűen csak a 'szürke' hétköznapjainkról szeretnék mesélni.

Érdekes, az, h az ember mennyire hozzá tud szokni a jóhoz. Nem hiába mondom én, h kivételesen alkalmazkodó lények vagyunk!  Néha-néha érzem, h hiányzik a pörgés és a jövés-menés, amit a munkám biztosított nekem, mégis ha jobban belegondolok annyira mégse! Nem kell többfelé szakadnom és egyszerre húsz dolgot megcsinálnom rövid idő alatt. Jól esik a semmittevés, az, ha 'itthon' lehetek és magam osztom be az időmet. Ugyanakkor legbelül tudom, h sokáig ez nem mehet így tovább. Kell majd vmi cél, amiért érdemes felkelni azon túl, h egyek, igyak és blogot írjak. Pedig kezdetben állandóan azon járt az eszem, h mik azok az élmények, amiket veletek szeretnék megosztani és sokszor a blogírást a nap csúcspontjának éreztem. Hát igen, gondolom, ez a helyzet feldolgozásával jár, h legalább ezen a minimális módon érezzem, h megvan a kapcsolatom az otthoniakkal. Az utóbbi hetekben  viszont azt vettem észre, h ez a ragaszkodó állapot enyhült. Kezd lazulni és egyre több minden szakít ki a merengésből. Nem mondanám, h ez honvágy, mert hiába volt 1 darab olyan pillanatom, h "jesszus, mit keresek én itt, de jó lenne most otthon lenni!", egyszer sem fordult meg igazán a fejemben, h hazamegyek. Nem tagadom, ebben nagy része van MAn-nak is. Nem hagynám itt, semmi pénzért! Nem engedhetek meg magamnak ilyen mértékű elgyengülést! Szerencsére, nem is tudok ilyet elképzelni, mert Ő itt van mellettem és támogat. Mindig ott van, h a nehéz pillanatokban kezet nyújtson. Hát igen, ez is hozzátartozik a mindennapokhoz. Sokszor érzem, h hullámzó a hangulatom és biztosan, nem lehet egyszerű ezt egy pasinak tolerálni, hiszen az ő szemében ez hirtelen történik, ok nélkül. Vicces, de többnyire saját magam számára is. :) Tudom, ez olyan igazi 'esztis'. Bevallom, igazából őt szeretném szórakoztatni, h ne érezze, unalmas mellettem az élet! ;) Na de komolyra fordítva a szót érzem magamban a javulást. Eleinte nagyon sokat aludtam, volt, h 10-12 órát vagy annál is többet, beiktatva a későn kelés mellé egy kis délutáni siestát. Jól esett. A meleg februárban még nem is volt annyira vésze. Szépen, lassan, a hónap végére elértünk oda, h már fel tudok kelni f10 körül és úgy is maradok estig.

Napközben általában vagy mászkálok MAn-nal és elkísérem intézkedni vagy itthon teszek-veszek. Az utóbbi hetek azért is voltak pörgősek, mert mindig volt valaki velünk. Egyszer egy nagyon szimpatikus magyar fiatalember érkezett hozzánk, aki egy dél-kelet ázsiai körúton volt, máskor pedig éppen hasonló okok miatt egy helyes szingapúri magyar lány és hogyan hagyhatnám ki MAn projekt társait! Ők is jönnek-mennek. Mozgalmasak az esték, mindig megyünk valahova és csak jól esik, ha picit magunk lehetünk, 'itthon'.

A legújabb programunk, h khmer órákra járunk! A hátránya számomra, h minden nap reggel 8ra kell mennünk!! Jajjj! Mikor először meghallottam, nevetőgörcsben törtem ki, mondván, h biztos vicc, hiszen tudja MAn, h mi a gyenge pontom: korán kelni. Ilyenkor még nem vagyok magamnál, munkába sem sikerült az utóbbi időben sosem időben beérnem! Aztán rájöttem: nem vicc, 7kor kell kelnünk minden áldott hétköznap! No hát eddig 2/2 az arány. Jó vagyok! Sőt ma, még, nem dőltem le sietára sem, nem úgy, mint tegnap! :) Bár az a baj, h érzem, hívogat a párnám...

A khmer órákat egy buddhista szerzetes tartja, aki amúgy angol tanár és hálát adok...Buddhának, mivel ennek köszönhetően nagyon jól tud angolul! Jól magyaráz és úgy tanulunk, h észre sem vesszük! Egyáltalán nem  érzem, h még csak a 2. órán vettem részt, mert már képesek vagyunk mondatokat összetenni abból a kevés, de annál inkább hasznos, szóból, amit tanított. Például: Knyom jol jet géin! (= Szeretek aludni.) Lehet, h nem a legjobban írtam le, sorry, de talán így is elmegy, és remélem, nincs perfekt khmer köztetek, aki a szívéhez kapott, ahogy ezt elolvasta! Szóval ők külön abc-t használnak, így az írás is teljesen más, mint a miénk. Viszont szerencse, h azért nem hasonlít a kínai vagy a japán írásjelekre. De csapjon fejbe nyugodtan, aki többet tud erről, nem néztem utána. Az órák tehát viccesen tellnek, ahogy próbáljuk utánozni a tanár kiejtését. Bármennyire is fura, a magyar hangvilág sokat segít, h elsajátítsuk a khmert! Előfordulnak hasonlóságok! Sőt azt is észrevettem, h vannak betük, amiket úgy írnak, mint az oroszok! Na jó, ezt a gyenge nyelvészeti kibontakozást, még csírájában elnyomom, mielőtt egy véletlenül erre tévedő nyelvészt kikergetek a világból. A lényeg, h tetszik a khmer nyelv! :) Örömmel tanulom, főleg, h ilyen gyorsn haladunk!

Közben azért csak utánanéztem:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Khmer_nyelv

Reggelizni és ebédelni mostanában itthon szoktunk vagy azért mert előfordul, h ez a kettő egybefolyik, nekem köszönhetően vagy, mert elég alapanyagot halmoztunk fel a hűtőben nagy bevásárlások során. Szerencse, h nagyon sok finom gyümölcs terem itt, Kambodzsában! Eper, nagy szívfájdalmamra, nem nagyon van, de isteni a mangó, a görög dinnye, a banán, a lichi (nem tudom, h írják, bocsánat), és a sárkánygyümölcs se olyan rossz! És még sorolhatnám, de nem teszem. A többieket még nem kóstoltam! :) Ami még meglepő, h olyan boltokat találtunk itt, mint otthon vannak. Túlzás nélkül elképzelhettek egy Match-t vagy Spar-t. A polcokon sorakoznak a joghurtok, sajtok, vajak, felvágottak. Kenyér is van és ugyanolyan, mint otthon! Sőt, lehet kapni péksütit is, a baguette pedig alap élelmiszer! Ezekben a nagyobb boltokban ugyanúgy megkaphatsz a kaján kivül mindent, mint otthon, kozmetikumok, zsepi, légfrissítő, wc papír, felmosóvödör, végtelen a sor! Persze, mindez főleg a fehér embereknek lett kialakítva, de a hétvégén, például jártunk egy plázában, ami direkt gyerekeknek lett létrehozva: belső játszótérrel, játékbolttal, mekiszerűséggel, még a szupermarketben is többnyire babakellékeket lehet kapni (!) és a vicc, h rajtunk kivül mindenki khmer volt! Úgyh láthatóan náluk is teret hódít ez az életforma! Bár gondolom, főleg a tehetősebb családok körében. Na de a lényeg, h itt is ugyanúgy megkapsz mindent, mint otthon! Csokit is! ;) (Epreset nem... :( )

A kajáláshoz visszatérve, tehát van miből beszerezni az alapanyagokat, h otthon főzzünk! Volt, h már zöldséges tészta került terítékre, sajtos szósszal, amit az egyik ilyen modern boltban vettünk. Fincsi volt! :)

Esténként azért be szoktunk menni a belvárosba enni vmit. Már van törzshelyünk is! Pontosan kettő! Az egyiket Jim's place-nek hívják. Azért szeretjük, mert a teraszon naaaaagy öblös fonott fotelek vannak puha párnákkal, amibe belekucorodsz és ottmaradsz. Nem zajos, nyugodt kis mellékutcában van. A pincérek is nagyon aranyosak, már ismernek minket. A másik, az a bár, amiről már korábban meséltem, ahol palacsintás katarzisélményen estem át. Nagyon hangulatos ezzel a karibi jelleggel, a bambuszból készült ülőhelyekkel. Felfedeztem, h van olyan is, amin feküdni lehet, középen van csak egy pici asztal. Az ám az élet! Leheveredsz, hozzák a piát és a fincsi palacsintát, közben felnézel a bambusz tetőre és hallgatod a jobbnál jobb zenéket! Hmmm....Körülötted pedig ott nyüzsög a night market. A hely neve Island Bar! Csak ajánlani tudom! :) Én beleszerettem!

Találtam is egy linket hozzá, bár a képek annyira nem adják vissza a hangulatot:

http://www.angkornightmarket.com/island_bar.html

A vacsi után hazaérve, általába bezuhanunk az ágyba. Bár a körülmények nem elhanyagolhatóak: a szomszédban, az egyik oldalról, Green Mangó Restaurant = karaoke buli, nagyon hangos és ami még rosszabb, h nagyon hamis! Másik oldalról = nyávogós kutyus, megint csak nagyon hangos és nagyon idegesítően magas hangszín. Reggelre a buli hangulat az étteremben szerencsére csillapodik, viszont szemben velünk, életre kel az építkezés és az utcánkban felélénkül a forgalom! :) 

Mindeközben konstans a meleg. A házban csak úgy lehet megmaradni, ha közben megy a légkondi vagy a ventillátor, akár a kettő egyszerre! Sőt, ha beülsz egy étterembe akár nappal, akár este, az asztal felett mindenhol fel van szerelve egy ventillátor, amit elindítanak abban a pillanatban, h leteszed a popsid a székre. Aki már régebbóta itt van, mindenki azt mondja, h ez csak rosszabb lesz! Hűűha! Nehéz elképzelni!

A mai állapot: http://www.wunderground.com/global/KH.html

Ráadásul nappal veszélyes fedetlenül kimenni a levegőre, észre sem veszed és rákpiros leszel. Hihettek nekem...sajnos, a tapasztalat beszél belőlem! Még most is fáj a karom, a hétfői bicajozásnak köszönhetően.:(

Erről jut eszembe, h mostanában egyre többet ragadunk biciklit és vetjük bele magunkat a siem reapi közlekedés örvényébe. Nagyon vicces! A szabály az, h nincs szabály! Mára már mi is otthonosan mozgunk a szemközti sávban! :) Meg sem rezzenek, ha ránk dudál egy busz! Egészen megkedveltem ezt a közlekedési módot és az a jó, h közben legalább mozgunk is, jó nem sokat, de mindenesetre többet, mintha mindenhova tuktukkal mennénk! A fura pedig az, h bármennyire is káosz az egész, nem félek, h bajom esik!

Elérkezett a búcsú ideje, muszáj bevetnem magam a zuhany alá, h ne olvadjak szét teljesen és bevallom, kerülget az álmosság is... :)

Knyom kdáú = melegem van és Knyom csán géin = aludni szeretnék :)

Ktyup neah száj = holnap találkozunk! - bocsi, jobb elköszönést még nem tudok :)

U.I.: Knyom mön csán mien szács knong szup rabá'knyom tei = Nem kérek húst a levesembe :)