Hallomásra nem függ össze a kettő és valójában én sem gondoltam volna, h a vodkától a másnaposságon kívül valaha más bajom is lehet. De hogy lássátok, itt ilyet is lehet, megfáztam. Nem is akárhogy! A mai napig biztos voltam benne, h az éjszakai légkondi a ludas, bár furcsáltam, h akkor eddig ez miért nem történt meg...A mai napon kapott hírek viszont megerősítették egy korábbi gyanúmat. Minden a szombat estére vezethető vissza. Délután volt egy hosszú találkozónk a Koh Kerben dolgozó vagy valamilyen módon a helyhez kötődő NGO-kal, MAn szervezte és mindenkit meghívott, akit csak lehetett. Köztük egy amerikai lányt is, akinek az alapítványa egy 2008-s koh keri kudarc után tervezgeti a visszatérést. Ő volt az egyetlen, aki nem itt helyben lakik, hanem Phnom Penhből kellett leutaznia és, mivel alapból nagyon szimpatikusnak találtuk, elhívtuk, h tartson velünk este, elmennénk vacsizni a Pub streetre. Így is lett, beültünk egy indiai étterembe. Nagyon jót ettünk, ittunk és jól éreztük magunkat. Viszont elég hamar végeztünk, úgyh egyhangúan úgy döntöttünk az estét folytatjuk egy másik helyen, ahol a múltkor az egyet fizet kettőt kap akciónak köszönhetően spiccesen kerekeztem haza. Talán, emlékeztek (Sihanoukville előtti este). Lelkesen rendelkedtük a kevert italokat, én végig vodka gyömbért, és majszoltuk az ingyen popcorn-t. Nagyon jót beszélgettünk a csajszival. Én kellemesen csalódtam benne, mert mindig is volt bennem egy kis negatív előítélet az amerikaiakkal kapcsolatban, de ő már évek óta elköltözött otthonról és ausztrál a vőlegénye. Rengeteg helyen élt már a világon, Angliától kezdve Izraelig. Nagyon tetszett, ahogy látta az amerikai rendszer hibáit és bevallotta, h már nem tudna visszamenni. Azzal a hasonlattal élt, és ez bizonyára mindenki másra is igaz lehet, aki egyszer elköltözik a hazájából, h olyan mintha kivül kerülnél egy dobozon, amiben eddig éltél és utána már olyan szinten kiszélesedik a látóköröd, h nem vágysz vissza többet abba a dobozba. Imádja Ausztráliát, Melbourne-ben élt évekig és most pedig itt van...Megy az álmai és a munkája után. Nagyon megfogott a lelkesedése és az optimizmusa! Az a szabad élet, ami sugárzott belőle és amire én is vágyom! Hogy mindenhol megtalálja a helyét, feltalálja magát, nyitott a világra és az emberekre. Magabiztos! :) Nekem még erre a területre gyúrnom kell! :) Aztán szépen lassan mindannyian elálmosodtunk és hazaindultunk. Összesen 3 vodka gyömbért ittam meg, ami rendesen fel volt vizezve, mégis úgy éreztem, mire ágyba kerültem, mintha egy egész üveggel ittam volna meg. Lefeküdtem az ágyra egy hipergyors zuhany és fogmosás után és éreztem, h végem. Nem is tudom, mikor éreztem ilyet utoljára! Nem tudtam megmozdulni, betakarni magam, kinyitni a szám és mondani bmit is. A szemem is leragadt és úgy ahogy voltam elnyomott az álom...
Másnap pedig beköszöntött a nátha! És a mai napig tart. Ahogy lenni szokott egyre rosszabb lett és tetemes mennyiségű papírzsepivel sikerült hozzájárulnom Siem Reap hulladékfeldolgozásához. Tegnap egész nap jázmin teát ittam, levest ettem és estére kitört rajtam a nyűgösség. Nagyon bosszantott, h egyszerűen nem tudom anélkül a fejemet még jobbra se fordítani, h ne kéne sürgősen egy zsepiért kapnom! MAn-nal folyamatosan tanakodtunk, h akkor most beteg vagyok v sem. :) Én tiltakoztam, mondván, h ez csak egy egyszerű nátha, ő viszont állította, h ágyban lenne a helyem és nem pattogni. Tehát khmer órára se kéne mennünk, pedig én nagyon is szerettem volna. Reggelre viszont nem lettem jobban, sőt (!), úgyh beadtam a derekam...pláne azután, h milyen éjszakám volt! Úgy éreztem magam, mintha beszívtam volna (bár sosem tettem, de talán ilyen lehet). Nem tudtam aludni és képtelenebbnél képtelenebb gondolatok és fotómontázsok repkedtek lelki szemeim előtt. A fejem úgy éreztem egy nagy ólómgolyó, amin van egy kitüremkedő lüktető orr. Azt hiszem kicsit feltuningoltam magam a jázmin teával! :) Az orrom persze nem enyhült, ha az elalvás határán voltam is, fújnom kellett. A sztorihoz még hozzátartozik, h pont tegnap olvastam ki egy könyvet a buddhizmusról és ebben az állapotban felnagyult minden, a könyv hatása is. Zsongott bennem Buddha élete, tanításai, a buddhizmus fajtái, követői, a meditáció, mint ösvény a megvilágosdáshoz, a híresebb szerzetesek és az ezzel kapcsolatos érzéseim, a saját életem és hibáim. Vmi hihetetlenül fura tudatállapotba kerültem! :) Valószínűleg ezért sem lettem jobban reggelre. Az agyam szinte lefutott egy maratoni hosszt. Ágyban maradtam se khmer óra, se mászkálás. Aktív vízszintes elfoglatság, tehát alvás. MAn gondoskodóan elrohant nekem gyógyszerért, vitaminért, zsepi municíóért, és péksütiért reggelire! Még csokit is vett, majdnem megzabáltam. Kimondhatatlanul jól esett az odafigyelése! Pár órája pedig úgy esett, h beszélt az amcsi csajjal munka ügyben. Kiderült, h ő is beteg lett a szombati este után. Két napig rosszul volt, rázta a hideg, gyenge volt, fájt a gyomra. És itt igazolódott be a gyanúm, h nem normális az, ha az ember 3 pohár gyenge ital után úgy érzi, mintha egy úthenger ment volna át rajta. Azt nem gondoltam volna, h a megfázásom is kapcsolatban lehet ezzel, de úgy tűnik vmi bacit biztosan benyeltük az akciós helyen! A vicc az, h nem is ugyanazt ittuk. Az egyetlen, ami nekünk ugyanolyan volt és MAn-nak nem, az a pohár fajtája. Lehet, h nem mosták el rendesen, ki tudja! Mindenesetre ezt is megtapasztaltam itt! :) Most megyek és kiűzöm a makacs bacijaim!
Egy jó hír, így a végére! Júniusban megyünk Ausztráliába!!!!!! :) Már megvan a jegy! Dátum: június 3-17.!!!! Ááááá! El sem hiszem, kamaszkori nagy vágyam teljesül!!! Szívtipró gimi hazája, vigyázz, JÖVÖK! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése