A khmer lagzi

Remélem, nem bánjátok, h így elárasztalak Titeket hosszú bejegyzésekkel mostanában! Az a baj velem, h egyszerűen nem tudom rövidre fogni! :) Ha egyszer belekezdek elfed a gondolat lavina...és így Titket is! :) De már nem sokáig lesz ez így. Vészesen közeleg a nagy kiköltözés dátuma: április 1. Onnantól kezdve maximum heti egyszer tudtok majd blogot olvasni, tehát mindennkinek lesz ideje bőven felzárkózni.

Belecsapok a lecsóba, nem húzom már tovább és jöjjön a várva várt esküvő-téma! Szeretném előrebocsátani, h nem vagyok szakértője a témának és a pontos hagyománynak, úgyh szimplán csakis a saját tapasztalataimra tudok támaszkodni a leírásnál, illetve mindarra, amit a témával kapcsolatban meséltek nekem. Ugyanis egy khmer esküvő nagyon precízen van megszervezve tele pontosan kidolgozott ceremóniákkal. Nem venném a szívemre, ha bmit is rosszul tolmácsolnék Nektek, de hiába néztem utána a neten, nem találtam olyan irodalmat ezzel kapcsolatban, ami segítségemre lehetne. Ráakadtam viszont egy esküvőszervező oldalra, ahol rögtön azzal kezdenek, h egy khmer esküvő többféle lehet. Függ ez ízléstől, ki-mennyi időt szán rá, illetve a rendelkezésre álló tőkétől. Ha vki igazán a hagyományok szerint szeretné megélni a nagy napot és megadni a módját, az egy hetes időtartamra számítson és legyen sok sok pénze. Teljesen másképp van ez itt, mint nálunk. Kambodzsában, ahogy az élet más területein is, a családnak igen nagy szerepe van, az esküvő nem csak két ember, de két család között is létrehoz egy köteléket. Sok helyen, főleg a falvakban, a mai napig a szülök jelölik ki gyermekeik számára a házastársat. A szülök egyeznek meg először a feltételekről. Furán hangzik, de a fiúnak fizetnie kell a lányért és komoly ajándékokkal kedveskedni a családnak. Ez nem változik akkor sem, ha hagyomáos vagy modern esküvőt szerveznek. Az pedig, h melyik fajtát szervezik meg, gondolom, nem csak pénztől függ, de attól is, h a pár már korábban ismerte-e egymást. Ahova mi voltunk hivatalosak egy másfél napos ceremónia volt és a vőlegény választotta a mennyasszonyt, tehát mindenképpen a modern kategóriába sorolható. Ennek szívből örültem, hiszen bármennyire is kuriózum számomra végignézni egy tradícionális esküvöt Kambodzsában, egy hetet aligha élnék túl. Ez az egy nap ideális volt így, nyertem egy kis betekintést a khmer kultúra eme szegletébe is.

Úgy tudom, h a ceremónia csütörtök este kezdődött (Március 11.), ahol főleg a szűkebb családi kör vett részt. Ekkor történt a két család első találkozása, mindenkit bemutattak a másiknak, a vőlegény és családja átadta ajándékait a mennyasszony családjának. Az egész szertartás a lány házánál történik. Történetesen ez Phnom Penh egy nem túl előkelő városrészében volt. A lány egy szegényebb családból származik, míg a fiú egy tehetősebből. Kész hamupipőke sztori, a különbség az, h a hercegnek ez már a második hercegnője. Ebből is látszik, h azért itt is változnak az idők és elérte Kambodzsát a válások szele. Ma már ez elfogadott. Bár valószínűbb, h inkább a nagyvárosokban. Mi a vőlegény násznépéhez tartoztunk, itt azonban nem voltunk jelen, mi csak másnap, pénteken (Március 12.) csatlakoztunk a bulihoz. Az első este tehát a bemutatkozásról szólt és talán még szerzetesek voltak jelen. Mindezt ne úgy képzeljétek el, h a család leül egy asztalhoz, koccintgatnak majd fesztelenül elkezdenek cseverészni, h megismerjék egymást. Mindennek komolyan meg van a maga menete, h hogyan kell történnie. Van itt stylist, fotós, operatőr és esküvő szervező cég, akik biztosítják, h minden, még ha lerövidítve is, de a megszabott menetben történjen. Tartok tőle, h a spontaneitásnak itt nincs helye.

Másnap korán reggel folytatódik a ceremónia sorozatot. A pár megejti a tea szertartást, amikor teát ajánlanak fel az ősök szellemének. Animátorokat hívnak és fizetnek, akik nem engedik, h a násznép figyelme akár egy percre is lankadjon, valamint egész idő alatt a zenekaruk biztosítja a szakadatlan zenei aláfestést.

A zenekar

Kis műsort adnak elő, ami sajnos, nem tudom, miről szól, de az egyszer biztos, h a város másik végében is hallani lehet, mert akkora a hangerő, h korán reggel még csíkszemekkel leroskadtam az egyik székre és a kezemmel tartottam a fejem, h el ne söpörje a hangáradat. Nem túlzok! Akkora hangfalakat tesznek ki az utcára, mint általában nálunk egy szórakozóhely táncterén. Ehhez hozzáadódik, h a khmer emberek elég magas hangon kommunikálnak és nevetnek...Mi ennél a résznél értünk oda és mint már említettem elég sokkolóan ért a khmer esküvő ezen része. Magához a párhoz hozzá sem fértünk eleinte, mert elég nagy volt a tömeg. Nem csak a násznép tolongott, lényegében a ház garázs méretű előszobájában és talán egyben nappalijában is, hanem a szomszédság is. Közben a szabad ég alatt berendezett konyháról terjengő illatok sejtettni vélték, h készül vmi reggeli is. Miután véget ér, ez a 'pihentető' műsor, következik egy következő ceremónia: a jelképes hajvágás. A család idősebb tagjai mind, párosával, a pár mögé mennek egy ollóval és fésüvel imitálva, h vágnak a hajukból. Ez eltart egy darabig, nagy a család. Az érdekes az, h csakis azok mehetnek oda, akik idősebbek a családon belül a fiúnál vagy a lánynál. A vőlegény huga például kimaradt. A hajvágással a rokonok kifejezik jókívánságaikat, h a pár, mint újdonsült férj és feleség egy friss kezdettel induljanak el a házasság rögös útján. Sok boldogságot, gazdagságot és hosszú életet kívánnak nekik, megáldják őket. A régi igőkben valóban vágtak is a hajból, de mára ez már csak szimbolikus. Őszintén szólva nehéz is lenne. A lány és a fiú haja is komoly fodrászati procedúrán esett át. Szerintem ha egy hurrikán söpör végig a házon, se lett volna semmi bajuk.

Az ifjú pár

Ezután következett a fényképezkedés. Először a mennyasszony családja, majd a vőlegényé. Közben persze folyamatosan ott sürgött-forgott a stylist, a fotós a pár körül és beállította őket, a ruhájukat igazgatták, ugyanis nem mindegy, h örökítik meg őket az örökkévalóságnak. Lényegében minden mozdulatnál be voltak szabályozva, nem mozdulhattak, mosolyghattak, amíg a fotós nem adott arra engedélyt. A ceremóniák közben sem lehetett továbbhaladni egyik mozdulatból a másikba, amíg erre meg nem érkezett meg a jóváhagyás. Borzasztóan fárasztó lehet ez a pár számára! Figyeltem a mennyasszonyt és nem egyszer azon kaptam, h csak mélán néz bele a világba, de nincs a násznép közt, üres a tekintete. Volt egy elég meglepő jelenet: amikor a fotós dirigált neki, h mit csáljon, arca grimaszba rándult, majd ahogy észrevette, h készül a kép olyan mosolyt villantott, h megijedtem! Nyoma se volt az egy másodperccel korábbi fintorgásnak, csakis határtalan boldogság sugárzott az arcáról! Ezt nevezem!

A mennyasszony családja

A fényképezés után volt egy, kis nyugalmi időszak, akkor öltözött át a pár. Tudni kell a khmer esküvőkről, h minimum 6-8x átöltözik a jegyespár és az öltözékük mindig harmonizál. Maga az egész amúgy is nagyon színgazdag. A khmerek szeretik és merik is használni a különbnél különb szineket. A mennyasszony nem törvényszerűen fehérben esküszik, ez csak nálunk szokás, amit igaz, h ők is átvettek. Az esti bulinak volt is egy része, amikor számunkra rendes mennyasszonyi ruhában lépett porondra, viszont, meglepően, a vőlegény is fehér öltönyben volt!

Az átöltözést újabb ceremónia követte...Nekem úgy tűnt, h ez az, amikor a fiú megkapja a lányt a családjától és házaspárrá válnak. Az anya kivezette lányát a házuk ajtaján, a fiú elé és átadta neki a kezét. A lány a fiú lábaihoz letérdelt és megáldotta. Majd mindannyian, a lány és afiú szülei is leültek egy gyékényszőnyegre végrehajtani egy következő rituálét. Arra következtetek, h ez újabb áldást jelenthetett nekik. Itt is alig lehetett haladni centiről centire, h a fotós ne állítsa le a szertartást és állítsba be a résztvevőket újabb és újabb pózokba. Egyre jobban sajnáltam a párt! Csak ámultam és bámultam, h mennyi mindenre kell odafigyelni és türelemmel engedelmeskedni az instrukcióknak.

Pózolás

Én is szerettem volna dokumentálni a látottakat, de sajnos, nehezen tudtam érvényesülni a gépemmel, mert sosem tudtam a fizetett fotós fölé kerekedni, na meg vicces is lett volna, ha félrelököm, h 'Hééé, mostmár én is szeretnék fotózni!' Úgyh a kevéske képem, ami készült, nem lett túl jó minőségű, mert vki mindig előttem állt vagy mászkált. Elég nagy volt a jövés-menés a szertartások alatt. A lány családjához tartozó nők folyamatosan nagy izgalommal mászkáltak le-föl, készítették elő a következő toalett váltást, sustorogtak vagy a mennyasszonyt törölgették, nehogy a sminkje elkenődjön a melegben. Igaz, nem szabad őket sem kihagynom a leírásból, mert ők is elég szinesen voltak felöltözve. El kell ismerni, h nagyon odafigyeltek, h a ruhájuk összhangban legyen. Minden stimmelt rajtuk, a felső és alsó rész, a cipő, a táska, az ékszer, a smink. Ami feltűnt, h a fiatalabb nők mindannyian viseltek műszempillát, azt a brutálisan hosszú fajtát. Nem lehetett, nem észrevenni! Ez az esemény kellékeihez tartozik, csak úgy, mint a kihangosított szertartás.

No, visszatérve, kb 11 körül véget ért a szertartások sorozata és kiürült a lányos ház, az udvar, ahol az asztalok voltak kitéve a násznép számára. A rendezvényszervező cég elkezdte pedig szétszedni és összepakolni az esküvő kellékeit, a díszítést, az asztalokat, székeket. Meg kell jegyeznem, h katonás tempóban! Az ujdonsült férj ekkor már átöltözhetett hétköznapi szerelésbe és boldogan üdvözölt minket. A lány családja pedig már, ledoba az ünneplőt, mackószerelésben látott neki a megmaradt reggelinek. Nem zavartatták magukat, h néhány vendég még ott van. A násznép az esküvő alatt ülhetett le enni, inni. Párolt hal és leves volt a menü, és természetesen, rizs! Nem volt kötelező végig bent lenni és figyelni a szertartást, lehetett jönni-menni.

Miután csak mi maradtunk és érzékeltük, h itt már semmi sem fog történni, mi is hazaballagtunk, arra számítva, h a szálláson kipihenjük a korai kelés okozta fáradalmakat. Igaz, mi 'csak' f9 körül értünk oda reggel, de ennek ellenére majd leragadt a szemünk! A vőlegény viszont már f4kor talpon volt és kb 5kor kezdődtek is a szertartások. Nagyon nehéz lehet ezt végigcsinálni! Szerencsére, adva van ez a pár óra pihenés. Az esti vacsora és buli 5 órás kezdéssel volt betervezve. Nekünk, sajnos, sikerült kicsit később odaérni.  MAn két munkajellegű találkozót is beiktatott, úgyh a két rész között a betervezett alvás helyett rohangáltunk egyik helyről a másikra. Plusz, még a szállásra is visszamentünk átöltözni. Aztán dugóba kerültünk és hiába motorossal mentünk, egyszerűen nem tudtunk haladni. Néha a frász kerülgetett, mert a vezető srác mintha elfelejtette volna, h mi mögötte ülünk, úgy kerülgette a többi járművet. Hol a térdem, hol a karom volt egy-két centire egy autótól vagy busztol. De ennek ellenére nem éreztem veszélyben magam, profi volt a srác, mert addig lavírozott, míg épségben letett minket a célállomás előtt. A bejáratnál, számomra szokatlan módon, ott állt a friss házaspár és egy kisebb kíséretük, akik minden egyes vendéget külön üdvözöltek összetett kezes meghajlással. Mi is így tettünk és közben átfutott az agyamon, h szegények számára még mindig nem szűnt meg a tortúrák sora. Mikor ünnepelhetnek végül szabadon? Nem tudom, van-e ilyesmi beiktatva a programba. Aztán jött a következő meglepetés. A teremben  9 fős körasztalok voltak elszórva, ahova a vendégek ülhettek. Minket lepakoltak egyhez és innentől kezdve várnunk kellett míg mellénk nem ül annyi ember, mint amennyire terítve van, vagy nem kapunk enni. Ez vajon nálunk is így van? Mindenesetre eltartott egy ideig mire levadásztuk a maradék 6 embert (MAn barátja, akinek a felesége a vőlegény huga, MAn és én voltunk az alaplétszám). Végül érkezett még két külföldi és két magyar, úgyh összehoztunk egy nemzetközi asztalt, igaz addigra már kopogott a szemünk! Igen, és még egy vállakozó kedvű khmer uriember ült le mellém, aki egy idő után lelkesen kezdte kínálgatni a Johnny Walkert.

Aztán csak előkerült az újdonsült házaspár is, az említett fehér ruhában és elkezdték felvágni a tortát és a pezsgőt kiönteni egy pohárpiramisra. Én pedig megint próbáltam átvágni a fotóson és a cameraman-n...

Pezsgőzés

Ahogy körbenéztem a násznépen vettem csak észre, h milyen szép ruhákban mászkálnak a nők. Sokan átölöltöztek a délelőtti szerelésből és gyönyörű estélyit vettek fel. Volt pár, amit én is szívesen viseltem volna! Mire újra észbekaptam és megettem az előételt azt vettem észre, h a pár megint új ruhában van, ez már a 3. volt csak az este folyamán! Természetesen, nagyon szépek voltak és végre azt láttam, h talán jól is érzik magukat, talán mert az este a végéhez közeledett. Nem hittem a szememnek, h alig volt 8-9 óra és az esküvőt szervező cég elkezdett összepakolni...leszedték a terítéket, az asztalokat és a székeket összehajtották és a nagy tér egyszercsak elkezdett kiürülni és csak a szemét maradt. Közben a vendégek még táncoltak egy kicsit, majd hirtelen, észre sem vettem, de mindenki eltűnt és már csak a pár maradt ott meg a mi asztaltársaságunk. A lány és családja egy asztalnál ülve számolták, h mennyi pénz folyt be az esküvő alatt. A férj pedig állt és nézte őket. Kapásból látszik a felosztás! :) A nő a pénzember! :) Bizony, a khmereknél ez már csak így van. Itt éreztem, h ez mintha már a kényesebb része lenne az estének, úgyh mi is hazamentünk, bár bevallom, egy kis hiányérzettel...hol a dínomdánom, a hajnalig tartó mulatság??? :)

Ha mindent összevetve nézem a napot, akkor azt kell, h mondjam, nagyon jó volt! Hiába a sok meglepő és számomra szokatlan rész, mikor lefeküdtem este és lefuttattam magamban a történteket, úgy éreztem, h megfogott. Az, h ennyire tisztelik a hagyományokat és odafigyelnek arra, h minden az előírások szerint történjen. Tetszett, h a családi köteléket ennyire fontosnak tartják és attól, h összeházasodik egy pár, nem jelenti azt, h el is határolódik a családtól, többnyire a lány házába is költözik a friss házaspár. Persze, számomra, ez elképzelhetetlen, mert nem ilyen világban nőttem fel. De megemelem a kalapom a khmerek előtt, h ők ezt a mai napig fenntartják vagy legalábbis igyekeznek azt tenni. Igaz, a nyugati életmód már itt is kezd beszivárogni, sok fiatal külön költözik mindkét családtól, és ahogy említettem a válás is megengedett. Mégis még megvannak a kis ceremóniák, a hagyományok, a régi értékeket őrzik és tisztelik. Ez az, ami a mi világunkból kezd kiveszni és nekem ez kezd természetesé válni. Itt, Kambodzsában, mégha lerövidítik is az esküvőt, főleg anyagi okok miatt, nem hagyják veszni a tradíciókat és a pár igenis türelemmel és alázattal végigcsinálja az összes szertartást egy napba sűrítve. Vhol ez a khmerek és országuk bája: engedik, h az újítások beépüljenek a szokásaikba, de csak addig a mértékeig amíg az nem zavarja meg a hagyományaikat és a megszokott rítusaikat.