2010. március 8., hétfő

Vasárnap

Vasárnap van. Kambodzsában ez az egyetlen szabad nap a héten. Itt a szombat ugyanolyan munkanap, mint nálunk a hétfő vagy a péntek. Fura, nem? Amikor dogloztam mindig arra áhítoztam, és biztos vagyok benne, h nem én vagyok ezzel az egyetlen a Földön, h bárcsak 4 napos lenne a munkahét vagy akár 3, de a lényeg, h ne kéne 40 órát lehúzni az irodában! Erre tessék! Át kell értékelni a helyzetet! Örülnünk kell, h nekünk odaát, a messzi Magyarországon, 'csak' 5 napot kell dolgoznunk és nem többet! Van, akire hatottam most ezzel? :)
Nálunk éppen este 11 körül van és a szomszédban megy a szokásos banzáj, a koreaiak 'buliznak'. Ami egyenlő a karaokéval, maximum hangerőn! Állnak egy étterem színpadán és, talán még csak nem is teljesen elázva, énekelnek (ordibálva), a többiek pedig lelkes arckifejezéssel körbeállják azt, aki soron van az önkifejezésben. Csak tudnám ki volt az az agyament ember, aki kitalálta, h ez egy jó dolog és belerángatott egy rakás ázsiait! Most megkérném, h legyen szives idefeküdni a helyemre és próbáljon meg aludni! Valószínűleg inkább választana egy számot és becsatlakozna a többiekhez...A zene stílusa amúgy olyan, mint nálunk a lakodalmas zene, csak annyi a különbség, h itt a 'kék a szeme, arca csupa derű' koreaiul hangzik el. Elég mókás...egy bizonyos ideig! :) Jó, jó, nem akadok fenn ezen. Hiszen ez is hozzátartozik mostmár a siem reapi hétköznapokhoz számomra. A szomszéd kutyus viszont, azt hiszem feladta, és abbahagyta a folyamatos vinnyogást, rájött, h nem hathat a gazdikra. Kikötve marad. :(
A ma esténk nagyon jól telt, meg úgy általában a mai nap. Én kb 11kor keltem fel, MAn pedig foggalmam sincs, mikor, ő koránkelő tipus, én max azt érzékelem, h kimegy a szobából, mert nyikorog az ajtó, de egy másodperccel később visszaájulok és 2-3 órával később csatlakozom az ébrenlévől csapatába. Úgyh miután sikerült magamhoz térnem és újfent konstatálni, h 'amindenitdemelegvan!', kicsit kitakarítgattam, rendberaktam a többi nap során összehányt cuccaimat és tartottam egy kis lányos napot. Vagyis, nyugi, nem fogom nagyon részletezni, rendbeszedtem magam, h a következő hetet méltón nőiesen kezdjem el. Jól esett, h itthon voltunk és nem mozdultunk ki napközben. Báááár el kell mondjam, h találtunk egy nagyon nagyon, de nagyon megfelelő helyet a kikapcsolódásra, ráadásul a szomszédunkban!



Úgy hívják a helyet, h Lótus Hotel és lehetőség van itt arra, h bki, az utcáról bejöjjön és használja az uszodájukat. Feszített víztükör, nyugágyak, rendezett, tiszta környezet és pincérfiú, ha bmi óhajod, sóhajod lenne. Mindez 5 dollárért egy napra! Mi mostmár tagságit is kaptunk, mert vettünk egy bérletet egy hónapra. Itt aztán nem érzed, h mi van a falakon túl és azt sem, h otthon mit hagytál hátra! Elég körülnézned és észlelni a pálmafákat, beülsz a hintaágyba vagy a jakuzziba és azt sem tudod már, h honna jöttél! Ez ám az élet! A medence pedig egy álom, legalábbis nekem, aki úszás terén elég gyenge: leér a lábad, mert max 150 centis a víz, úgyh még én is kimondhatatlan élvezettel rovom a hosszokat! :) Biztonságban vagyok, nem süllyedhetek el és nem szakadok bele az úszásba sem! Az elmúlt pár napban, mióta ezt felfedeztük, megfordultunk már párszor itt, ha épp jobb dolgunk nem akadt és ennek köszönhetően, végre (!), nem vagyunk teljesen fehérek, jelentkezett rajtunk némi barnaság is! :) Mit szóltok? Egy ideig végre nem fogom hallani, h 'jesszus, de fehér vagy'! :) Bár ezzel lemondhatok arról is, h a khmerek megnéznek a fehér bőröm miatt. Azért csak túlélem ezt a traumát! :)
Mindig sikerül elkalandoznom...azt akartam még írni, h a ma este jól sikerült, mert délután megérkeztek MAn még itt maradt projekt társai és egy komolyabb meeting után beterveztük a jövő hét elejét, ami nem más, mint Sihanoukville, Kambodzsa viszonylag felkapottabb óceánpartja! Már nagyon várom, egy ideje rágom is MAn fülét, h mindenképpen menjünk el mielőtt leköltözünk Srayongba, a falura. Ki vagyok éhezve a hullámokra, h hallhassam a morajukat! Annyira megnyugtató, nagyon szeretem! Abban reménykedem még, h lesz lehetőségünk meglátogatni pár környező szigetet is! Olvastam, h nagyon szépek és az a jó, h sehol sincs túrista tömeg! Tehát ez a terv hétfőtől szerdáig.


 Mi ezután Phnom Penh-be, a fővárosba megyünk pár napra, mert hivatalosak vagyunk egy helyi esküvőre. A katarzis élményes palacsintázó hely tulajdonosa, nem tudom, h írtam-e, de egy khmer lányt vett feleségül és most az ő bátyja nősül. Biztos vagyok benne, h nagy élmény lesz és alig várom, h majd leírhassam! Itt teljesen más egy esküvő felépítése, mint nálunk, elég ha arra gondolunk, h akár egy hetes is lehet és a mennyasszonynak minimum 6-7x át kell öltöznie, ha nem többször! Na de mindez csak ízelítő, a többit, majd ha hazajöttünk! Ha minden igaz, a legközelebbi bejegyzést egy hét múlva várhatjátok tőlem, ha sikerül addig minden élményt feldolgoznom!
Azt pedig megint elfelejtettem leírni, h miért volt még jó a ma este...miután kiterveltük a holnapi programot, folytattam a lassan már megszokottá vált vasárnapi skype-olást a családdal, barátokkal. Mindig olyan jó hallani az otthoniak felől és vhogy mostanában mindig erre a napra esik a skype dömping. :) Igaz, nem volt teljes, mert Anyukám kicsit kimaradt, de remélem, h jövő héten pótoljuk! Addig is egy nagy adag puszit küldök neki! :) Este pedig megint bebicajoztunk a Pub streetre iszogatni a többiekkel. Kettőt veszel egyet kapsz akció keretében sikeredett picit becsiccsenteni és megtapasztaltam, h milyen pityókásan hazatekerni...uhhh...fárasztó volt! :) De jó hangulatban telt az iszogatás és töménytelen mennyiségű popcornt nyomtunk magunkba! :) Az étterem ezt ingyen rakta folyamatosan a vendégek asztalaira! Viszont, ami nagyon jó volt, az a palacsinta. Felfedeztem, h máshol is rajta van étlapon, nem csak az Island Bar-ban. Ami új volt, h itt a gyümölcsöt, történetesen a banánt és a mangót, belesütötték a palacsinta tésztájába! Isteni volt! Próbáljátok ki otthon! :) És majd szóljatok, h hogy sikerült! Engem levett a lábamról és msotmár biztos, h nemcsak az italakció miatt fogok visszatérni erre a helyre! :)
Lényegében kellemesen telt az este és épp ez volt jó benne! Hogy olyan hétköznapi volt, semmi nagy durranás, extrém program: család, barátok és nyári hangulatban iszogatás a Pub streeten. Jól éreztem magam és ennyi. Egyszerűségében esett jól ez a mai nap.
MAn közben édesen álomba szenderült mellettem, úgyh elérkezett az alvás ideje. Holnap hajnali 5kor indulunk! :S Már megint ez a fránya koránkelés...

Ez még a Lotus Hotel...megalapozandó a vízparti hangulatot :)



Függőágy Tesztivel feltöltve, h lássátok, élek-virulok a kultúrsokk közepette is :)

3 megjegyzés:

  1. Végre!
    Már nagyon vártam a következő bejegyzést! :P
    De meglepődtem, hogy te még ilyen fehér vagy? ...

    Puszi

    VálaszTörlés
  2. Én is akarooook függőágyaaaat!!! :)))
    Egy kicsit még barnuljál Eszti! :P
    sok puszi

    VálaszTörlés
  3. Szép függőágy....... :D
    V.

    VálaszTörlés