Fragments/Töredékek

Múlt héten csütörtök este részt vettünk egy kiállításmegnyitón a város egyik legszebb szállodájában (Hotel de la Paix). A művész egy kanadai fickó, aki vietnámi és kambodzsai  élményei után megalkotott egy szoborcsoportot, Fragments névvel. Mindegyik alkotás egy emberi testet ábrázol, de egyik sem egész, valamelyik testrészük, ha nem több, mindig hiányzik. A megmaradt torzó is megtépázott. Mindez az aknabalesetben sérült embereket szimbolizálja. A kiállítás alatt folyamatosan lehet adakozni egy kis dobozba, valamint meg is lehet venni a szobrokat (kb. 19000-24000 USD), az összeg pedig egyrészt az aknamezők megtisztítására megy, másrészt pedig a sérült emberek támogatására. A művészen kívül beszédet mondott egy khmer katona is, aki anno a vörös khmer hadseregben szolgált és többek között aknákat is fektetett. Azt mesélte, h fogalma sem volt arról, h milyen háborúban vesz részt vagy miért csinálják, amit. Gyerek volt. Majd a 90-es évek elején megérkezett az UNTAC, az ENSZ békefenntartó egységei és kapott egy újabb tréninget, amikor is felnyílt a szeme. Akkor határozta el, h főleg azzal fog foglalkozni a jövőben, h az aknákat, amiket annak idején a földbe temetettek megkeresse és segítsen a már sérülteken. Részéről nagy előny, h ő tudja is, hol kell keresni ezeket a szerkezeteket.

A szobrokat elnézve, rengeteg kérdés és gondolat cikázott bennem. Csak róttam a köröket és megszámolni sem tudom, hányszor néztem meg őket. Egyszerűen el sem tudom képzelni, h milyen lehet az a pillanat, mikor érzed, h hova léptél és nincs visszaút. Egy pillanatra minden sejtedben végigfut a félelem, h mi következik, majd robbansz és szétszakadsz. Borzalmas! Lenyűgözve álltam a szobrok előtt, mert számomra tökéletesen kifejezték ezt az állapotot. Mennyi fájdalom, sokk, trauma lehet ezekben az emberekben. Nap mint nap látni Siem Reap utcáin csonka khmereket, akik közül sokan úgy próbálnak meg némi jövedelemre szert tenni, h könyveket árulnak a turistáknak. Egyik után jön a másik. Bejönnek az étterembe és miközben Te falatozod a finom ebéded ő eléd áll, kedvesen megkérdezi, h hogy vagy és vennél-e egy könyvet. A téma örök: khmer rouge, Pol Pot és az áldozatok személyes történetei. Ebben pillanatban elmegy az étvágyat, összeszorul a gyomrod és egy senkinek érzed magad. Tény, h ez cél is. Bár mi még sosem vettünk tőlük semmit. De ennek más oka van, egyszerűen nem kívánjuk támogatni azokat a rejtett szervezeteket, akik kihasználva mások elesettségét utcára küldik őket dolgozni éhbérért. Igaz, ez semmit sem változtat azon, rájuk sem merek nézni. Én egész vagyok, ők nem és emiatt szinte szégyellem magam. És amiatt, h ilyenek vagyunk, mi emberek, egymást pusztítjuk. Persze sosem azok szenvednek a legjobban, akik fölül vannak és irányítanak, hanem azok, akiket eszközül használnak fel céljaik eléréséhez. 1979 óta több mint 63 000 aknabaleset történt Kambodzsában és körülbelül 40 000 amputált él jelenleg az országban. A különböző szervezetek által végzett aknamentesítésnek köszönhetően mára egyre kevesebb robbanásról hallani. 2005-ben 875 ilyen esetről tudunk, ami 2009-re 243-ra csökkent. De ne tévesszenek meg minket ezek a számok, több szervezet is folyamatosan  azon dolgozik, h Kambodzsa, elsősorban a saját népe számára, egy biztonságos országgá váljon, mert még nem teljesen az.

A kiállított szobrok pedig tükrök, amiket az alkotójuk mutat nekünk arról, h vegyük észre, mi folyik körülöttünk. Hogy mit tesz a háború az emberiséggel és a gyönyörű emberi testtel. Hogy mennyire törékenyek vagyunk. A hangsúlyt pedig csak erősíti, h mindegyik szobrot egy-egy akna típus után nevezték el.

További info:  http://www.blakefragments.com/