Úticél: Kambodzsa III. rész - Kambolét

Ha már túl vagyunk a nehezén, repülőút Siem Reap-ig vagy Bangkok-bol busz, akkor már csak tényleg a lazítás maradt! 

Szállást találni viszonylag könnyű errefelé, a város tele van szállodákkal és guest house-okkal (olyan mint egy szálloda csak a csillagait ne keressük). Persze, érdemes előre lefoglalni, mert általában ingyen vállalnak transzfert a reptérről vagy ahol a busz kiteszi az utasokat. Ez azért nagyon kényelmes és nem kell vesződni a tuktukossal sem, h hova vigyen, mert esetleg nem ismeri a címet sem ő, sem mi…Arra kell csak vigyáznia azoknak, akik Bangkokból érkeznek, h előfordul, h a várostól messzebb szállítják le a buszok az utasokat és rájuk kényszerítik a „véletlenül” éppen ott tébláboló tuktuk-osokat irgalmatlan magas áron (plusz az ismerőseik által üzemeltett vendégházakat). Ilyenkor jól jön, ha a már előre lefoglalt szállást felhívjuk vagy már korábban megbeszéltek alapján odarendeljük. Kulcsszavak a keresésnél a Psar Chas vagy Sivotha road, ezek vannak a belvárosban. A többeik kicsit messzebb, már tuktuk távolságra. A reptérről, ha nincs előre fuvar, egy transzfer ára kb 3-4 dolcsi a belvárosba tuktukkal, taxival 6-7.

A TripAdvisort nagyon tudom ajánlani mindenkinek. Nekünk eddig mindig bejött, praktikus és le vannak írva a jó és a rossz vélemények is, nem érhet meglepetés (bár Ázsiában ezt talán elhamarkodott kijelentés). Mivel nem szeretnék részlehajló lenni, nem írnék ki konkrét szálláshely javaslatokat, de ha bki elakad ilyesmiben és felkeres, akkor szívesen segítek.

Általában a 7-8 dolláros helyek is jók arra, h az ember este beessen az ágyba. Tiszták, csak nem fullosak felszerelésben. Úgyh, nyugodtan be lehet vállalni őket. Sőt vannak olyan helyek is, ahol napi 1 dollárért lehet megszállni, ami annyit jelent, h kapsz egy matracot és egy szúnyoghálót és többedmagaddal szenderülsz álomba. A másik véglet pedig a sok ötcsillagos szálloda, minden jóval és kényelmi tényezővel felszerelve 100 dollár per éjszakától kezdve 3000-ig. 

Közlekedés

 

Turisták számára a következő eszközök elérhetőek: bicikli, motor (khmer sofőrrel max ketten férnek mögé, khmerek persze még 2-n :)), tuktuk, taxi, minibusz, old timer. Az áruk is kb. ebben a sorrendben nő. Biciklit pár dollárért lehet bérelni, bár el kell mondanom, h aki Angkort bejárja kétkerekűn, azelőtt megemelem a kalapom. Nap, mint nap látok turistákat tekerni és főni a napon. Nem tudom, hogy csinálják, én képtelen lennék rá. Egyrészt, mert a városból ki kell kerekezni a templomokhoz, amik egymástól is elég nagy távolságokra helyezkednek el. Én az első 1 km után lógó nyelvvel állnék meg az első étteremnél egy jó hideg sörre vagy kólára. Naplemente után ráadásul, ha nem vagy kivilágítva még veszélyesebb. Na de nem szeretném senki kedvét ettől a variációtól elvenni, mert kivitelezhető, csak formában kell lenni ÉS vigyázni a csomagjainkra! Plusz sok sok naptejet kell használni!

Tuktuk: a belváros és a szállás között közlekedni nem kell, h többe kerüljön, mint 1-2 dollár, e fölött már kifejezett rablás, ne hagyjátok magatokat. Persze ez az ár kb. 1-2 főre vonatkozik, együtt. Angkorba kimenni két fajta variáció van: 1. Kis kör (piros színű vonal a térképen) 12 dolcsi, 2. Nagy kör (zöld színű vonal) 15. Plusz vannak a távolabbi, Angkoron kívül eső templomok, ahova el lehet jutni tuktuk-kal is, csak több idő és pénz, kb. 20-30$.

Motor: ez az a fajta közlekedési mód, amire én nehezen vettem rá magam, mert őrölten tudnak vezetni és kicsit kényelmetlen, de végül megszoktam, h általában egy khmer pasi és MAn közé passzírozódva „szendvicsben” száguldozunk. Vicces, ilyenkor még jobban megnéznek minket, pláne, ha mi szállítunk még vkit a saját motorunkon és három fehér embert látnak nyomorogni egy gépen. Ilyenkor minden khmer megmosolyog minket. Szóval így is lehet a városon belül és a templomokhoz közlekedni. Ez olcsóbb, viszont kényelmetlenebb is. Városon belül kb. 1 dolcsi egy menet, Angkorba, körtől függően 8-10 dolcsi. A hátránya annyi, h a sofőrök még kevésbé tudnak angolul, mint tuktuk-os társaik és nem biztos, h annyira jól ismerik a templomokat (sokszor számít, h hol várnak rád, nem mindig ugyanaz a bejárat, mint a kijárat).

Taxi: abszolút kényelmes, légkondis, rugalmas megoldás. Városon belül túlzás, de Angkorba sokan így mennek. Drága, kb. 20-25 dolcsi körül van egy napra.

Old timer/vintage car: ez már az a kategória, ami valóban csak egy kifejezett rétegnek szól, DE ha vki bevállalós és azt mondja, h szeretne pár különleges órát Angkorban eltölteni, akkor 45 dolcsiért óránként ki lehet bérelni a Victoria Hotel 1928-s szépségeit. Nagyon tudom ajánlani, ha nem sajnáljátok rá a pénzt (mézesheteseknek különösen!). (Én MAn-t leptem meg a szülinapjára és telitalálat volt!)

Nem rossz, ugye? :)

Bármelyik módot is válasszátok, mindig előre le kell egyeztetni, h mikor szeretnétek indulni és merre. a lehető legpontosabban. Telefonszámot kérjetek.

Mobil, internet

Aki hosszabb időt tölt Kambodzsában érdemes, ha vesz egy előfizetést és hozzá egy feltöltős kártyát. Haza sokkal jobban megéri ezekkel telefonálni, alacsonyak a percdíjak és a sim kártya is kb 1-5$-os síkon mozog. És nem utolsó szempont, h a sofőr/tuktukost is el lehet így érni.

Internet pedig szinte mindenhol van netkávézó vagy wifi képében, legalábbis Siem Reap-ban. Vidéken már az áramellátás is gondot okozhat, bár mobilinternettel már arrafelé is lehet boldogulni.

Étkezés

Nah, hát erről a témáról órákat tudnék mesélni! Nagyon sok a jó étterem. A belvárosban, a Pub Street környékén, főleg a fehér emberek részére kialakított éttermek vannak, elég vegyes áron. Érdemes körbemászkálni és felfedezni. Sőt, a Pub street-tel párhuzamosan mindkét oldalon van egy-egy passage, ahol szintén érdemes körbenézni. Amit tudok ajánlani, h a szállásokon általában be lehet szerezni két fajta kiadványt: az egyik a Siem Reap Guide, a másik a DrinkingDining (pocket guide). Mindkettőben találhatunk ajánlásokat.

Amit ki kell próbálnia mindenkinek az az Amok, egy kókusztejjel készített, általában halas étel (de tálalják csirkével és tofuval is), ez kifejezetten helyi különlegesség. A leghangulatosabb, ha közben egy Apsara táncelőadást néztek (Temple Bar, Pub street, minden est f8tól f9ig). Ez egy tuti kombináció.

Ha igazán autentikus helyekre vágytok, akkor érdemes a szállásadót kérdezni vagy a Pub street végében lévő olcsó utcai kajáldákba leülni.

Ami mindenkinek elsőre fel fog tűnni, h minden étteremnek van szinte Happy Hour-ja, amikor az italok féláron vannak. Élni kell a lehetőséggel! (Egy kiemelt ajánlat tőlem: FCC Angkor, egy nagyon szép koloniális épület, nagyon hangulatos itt meginni vmit este 5 és 7 között, mert általában eléggé egy pénztárcagyilkos hely)

Víz

Nagyon fontos, h a csapból nem szabad inni. Ezért mindig legyen nálad víz éjszakára és fogmosáshoz. A nyugatiakat kiszolgáló éttermekben a jég miatt nem kell aggódni (henger alakú lyukkal a közepén). Ha khmer helyen iszunk, akkor jobb óvatosnak lenni. Ha nagyon összeforgácsolt a jég, akkor az gyanús, érdemes rákérdezni, h ez jó-e.

Bulik

Nem lenne igazi turista város Siem Reap, ha nem lennének bulik. Hol máshol, mint a Pub street-en! Két ilyen hely van, az Angkor What? és a Temple Bar alsó szintje. Szép szál fehér legények, akár egy-egy helyi gyönyörűséget is foghatnak errefelé (kb. 25 $ per óra, bár, gondolom, kívánságtól függ ;)).

Ha vki vmi különlegesebbre vágyik, akkor irány a helyi klubbok egyike vagy a karaoke. Az előző nagyon mókás, dübörgő zene, lassú-szerelmesdalos blokokkal váltakozva (Zone One, Hip Hop Bar), a másik pedig kis privát szobákban történő kornyikálás viszonylag limitált választékból. viszont annál több sörrel. Én azt mondanám, h ha az időbe belefér és van hozzá társaság, akkor ki kell próbálni.

Vásárlás

Night Market, Psar Chas – alkudozás. Mi mást mondhatnék? :)

Ha szeretnétek egy kevésbé turista-látogatott piacot látni, akkor korán reggel menjetek ki a Psar Lieu-re (pszá lő). Nagyobb, több fajta termék, színesebb élet található itt, de nem szuvenírek. Ha ilyesmit szeretnétek venni, de a helyiek vásárlási szokásait is szemügyre venni, akkor a Psar Chas-t  vagyis az Old Market-et ajánlott, az amolyan kettő az egyben. Ha vmi hangulatosabbat, akkor a Night Market-et ajánlom, főleg az Island Bar-t a közepén! :) Alkudni kell, nincs mese, a pénztárcád a tét. Ez nem olyan, mint az arab országok, ahol ha ezt nem teszed sértésnek veszik, egyszerűen csak jól járnak, Te meg a tízszeresét fizeted. Általában igaz ez ilyen helyzetekre, h érdemes a felénél kezdeni, aztán közelíteni egymás árai felé. De igazából mindenki maga érzi, h mennyit hajlandó kifizetni egy áruér

t.

Érdemes kipróbálni a különböző gyümölcsöket a piacokon. Venni mindenből egy-két darabot és a szálláson megkóstolni: mangó, licsi, sárkánygyümölcs, sárkányszem, durian, bár  az utóbbit zárt térbe nem érdemes/szabad vinni felebaráti szeretetből, annyira büdös, csillaggyümölcs, pomelo és még sorolhatnám…)

Látnivalók

Hmmm…na ez az a rész, ahol abba kell hagynom. Nem, nem gonoszságból, hanem mert végképp senkinek nem lenne türelme többet a blogomat olvasni annyira hosszúra sikeredne…

Ráadásul senkit nem szeretnék befolyásolni. A blog jobb oldali menüjében, már korábban, megpróbáltam összeszedni, h mi látnivaló van errefelé. Azt pedig mindenkire rábízom, h mit nézne meg, ez is annyira ízlés kérdése. Ebben az esetben is azt mondanám, h ha vki tanácsot szeretne kérni, akkor személyesen megteszem, de a közízlést nem szeretném befolyásolni.

Az egyértelmű, h Angkort kihagyni vétek! De türelem kell hozzá. Hamar telítődhet az ember. Én mindig azt mondom, h inkább kevesebbet, de rendesen megnézni, mint rohanva sokat és csak pipálni a listán. Mert Angkor gyönyörű, de nem biztos, h mindenkinek elsőre átjön. Át kell adnod magad és nyitni a templomok felé. Elsőre nekem sem esett le, h mivel is állok szemben, h mekkora érték és csoda az, h mindez még életképes és láthatom. Rá kellett jönnöm a különbségekre és felfedezni az apró szépségeit minden templomnak és értékelni azt. Pedig meg egyet sem láttam kétszer. Még mindig van hátra nekem is. Pedig lassan egy éve vagyok itt. Úgyh senki ne száguldja végig Angkort, az nagyobb vétek, mint kihagyni. Tessék időt szánni rá, hangolódni, esetleg megnézni a híresebbeket, és ha marad idő a kisebbeket. Csak arra kérek, mindenkit ne essen áldozatul ez a csoda is a fogyasztásmániának. Nyugi, szépen, sorban, nem baj, ha kettőt láttál. De az hasson rád, égjen beléd, h érezd a történelem súlyát.

Nagyon örülnék, ha nem csak Angkor miatt érkeznének ide a látogatók. Annyi minden van még ezen kívül, h nem is gondolnátok. Mindenki a környező országokba megy több időre, pedig Kambodzsában is lenne bőven lehetőség felfedezni. Ráadásul még érintetlenebb is minden. Ott van Koh Ker (szívem csücske), Rattanakiri, Mondulkiri, Kep, Kampot, a Bokor hegy, Sihanoukville és a szigetek. Lehet, h nincsenek a vendéglátás topján, de még most kell látni, ebben az állapotukban, nem akkor, amikor már egymást érik a szállodák.

Úticél: Kambodzsa II. rész - készülődés, utazás

Akkor csapjunk is bele a lecsóba! Mire is számítson az, aki Kambodzsába utazik:

Ruhanemű (mi mással is kezdeném... :))

Az idő meleg. Tehát nem érdemes túl vastag pulcsikkal készülni, se bakanccsal. Mivel a repülőn általában az emberek hibernálására törekednek, ezért amúgy is visz magával mindenki egy melegebb felsőt. Ez elég lesz. A legmelegebb időszakban még erre sem lesz szükség. Viszont az esős évszakban és utána, az itteni „nagy hidegben” esténként jól jön vmi, amivel betakarhatjuk magunkat, főleg tuktukon vagy motoron száguldás közben. Zárt cipőt csak akkor hozzon bki is, ha dzsungeltúrára készül, a templomokat vietnami papucsban is meg lehet mászni es legalább nem kell belesülni a zokniba.

Évszakok:

December-február = hűvősebb/száraz

Március-május = meleg/száraz

Június-augusztus = meleg/esős

Szeptember-november = hűvősebb/esős

A többi kiegészítő mindenki szíve ügye. Kényelmes, nyúzható, pamutcuccok előnyben, úgyis beleizzadsz, koszos lesz a porban es ha meg mosodába is küldöd vhol, akkor pláne nem érdemes a legjobb ruhaneműket hozni. Ráadásul mindent meg lehet kapni a piacokon.

Tanácsos a bőrönd felét, nőknek a negyedét üresen hagyni (tudom, hogy működik). Aki betéved a piacokra, úgy sem tud majd ellenállni a sok csábító portékának. Ezzel mindenkinek érdemes számolnia. Vagy olyan ruhákat hozzatok, amiket nem sajnáltok itt hagyni.

Könyvek

Egy elég. Ha kiolvastad a legtöbb szálláshelyen vagy étteremben el tudod cserélni egy másikra vagy venni egy másolt példányt jó olcsón az egyik könyvesboltban. Bmelyik utcai könyves árusnál tudsz olcsón angkoros útikönyvet venni, úgyh azt sem kell hozni.

Pipere

A szupermarketben a fogkefétől kezdve a tusfürdőig mindent lehet kapni, ha a szálláson nem adnának.  Úgy csak a legszükségesebbeket érdemes hozni. A legtöbb szálláshelyen mellékelnek a szobába egy mini szappant, tusfürdőt, fogkefét és törölközőt. (Egy amolyan utazós mindent-magába- szívó türcsit azért be lehet tenni, az nem foglal sok helyet, de nagyobbat, semmiképpen és végszükség esetére egy szappant).

Védelem

Szúnyogriasztó magas DEET százalékkal nagyon jól tudni jönni, csak úgy, mint a magas faktorszámú naptej.  Ezek alap dolgok, de nem gond, ha kimarad a bőröndből, mert itt is beszerezhetőek. Csak ne maradjanak le a mindennapi használat során, mert különben marad a vakarózás égett bőrön…

Utazás

a) Levegőben

Nagyon sok irányból lehet repülővel Siem Reap-ot megközelíteni (Vietnám, Thaiföld, Malajzia, Szingapúr). A legolcsóbb, eddigi tapasztalataink alapján, Egypt Air-rel Kuala Lumpur felől. Két fapados száll le mifelénk a Jetstar és az AirAsia. Ha Bangkok felől jönnétek, akkor érdemes tudni, h onnan egyetlen egy légitársaság szállít csak utasokat, ez a Bangkok Airways, helyzetéből fakadóan borsos áron. 

b) Száraföldön

Bangkok felől sokan inkább busszal közelítik meg Siem Reap-ot. Ezt a verzót mi még csak egyszer próbáltuk és akkor a Morchit nevezetű buszállomásról fejenként kb. 4 dolcsis jeggyel jutottunk el a határra (Aranyaprathet/Poipet), onnan pedig ketten 30 dolcsiért taxival (csökken az ár, ha más turistákkal is hajlandók vagy megosztani az autót) a végállomásunkra. PoiPet-ből van buszjárat is.

Bangkokban lehet olyan buszjegyeket is venni, utazási irodákban, amivel előre megváltod a szállításod a határra, majd onnan SR-ba, de azt nem tudod elkerülni, h végigvigyenek. Mindig le kell szállni a thai határon, átmászni a két ország között a határon, majd felszállni a kambodzsai oldalon a másik buszra, ami végigvisz.

Az egész út a határig kb. 4-5 óra (bangkoki forgalomtól függően), majd onnan még 2,5-3 SR. A határátkelés ideje embermennyiségtől függ.

Vietnám felől, Saigonból indulnak buszok a fővárosba, Phnom Penh-be, kb. 10-12 dolcsiért, az út, ha minden jól megy, 6 óra. Itt nincs szükség buszcserére, mint a thai határon.

Laosz felől már nehezebb dolga van minden turistának. Nincs egyenes buszjárat Siem Reap-ba, több átszálláson keresztül lehet csak ide eljutni (Stung Treng/Kratie - Kampong Cham – SR). Vigyázat, átverés-veszély előfordulhat a határon.

Megjegyzés: Kambodzsát elhagyva a repülőtereken 25 dolláros reptéri illetéket kell fizetni.

Vízum

Nem kell előre igényelni, a reptereken és a szárazföldi határátkelőkön mindenhol van lehetőség a vízumügyintézésre. Egy igazolványkép legyen nálad. Létezik online vízumigénylés is, de eddig csak azt hallottam, h gond van vele, nem fogadják el, pedig kéne (a reptereken talán nincs vele gond).

Akik szárazföldön lépnek be Kambodzsába thai földön, jó, ha tudják, h van pár megátalkodott, akik kedvesen felajánlják szolgálataikat, h segítenek elintézni a vízumot, soron kívül. Nem szabad engedni nekik bármennyire is hitelesnek tűnnek! Ez mind átverés! Először át kell jutni a thai útlevél ellenőrzésen, majd átsétálsz a határ egyik oldaláról a másikra, ahol a kambodzsai bevándorlási hivatal van. Ennyi, nincs szükség egyéb közreműködőkre.

A turista vízum 20 USD (egyszeri belépésre jogosít, nem megújítható), az üzleti pedig USD 25 (egyszeri belépés, megújítható).

Megjegyzés: magyar állampolgároknak, ha szárazföldön utaznak Kambodzsából Thaiföldre, ill. Laoszba (ide mindenkinek) vízumot előre kell igényelniük, a határon nem lehet venni. 

Folyt.köv...

Úticél: Kambodzsa I. rész - hangolódás

Rám nézve kínos, de valahogy ritkán kerül sor arra, h a blogomban megemlítsem, h mennyi átutazóval találkozunk itt. Nem, nem a külföldiekre gondolok, hanem szép kis hazánkból a világ eme tájára is kíváncsi kalandorokra. Általában, még otthonról felveszik velünk a kapcsolatot és beszéljük meg, h hogyan érdemes készülni Kambodzsára. Ha hiszitek, ha nem, de elég sokan vannak, szinte már kezdetektől. Ha azt mondanám, h minden hónapban egy magyar erre téved, nem állnék messze a valóságtól. Emiatt is gondoltam azt, h összeállítom egy vagy több bejegyzésben mindazt, amit érdemes tudnia azoknak, akik szeretnének ideutazni vagy ezzel buzdítani mindenkit arra, h tessék jönni! Félre lehet tenni minden előítéletet ezzel az országgal szemben. Nem kell megrettenni a múlttól. Ők is azon dolgoznak, h lezárják és az embereknek ne csak Pol Pot és a polgárháborús Kambodzsa jusson eszükbe elsőre, ha ránéznek Dél-Kelet Ázsia térképére. Manapság ez már egy békés és biztonságos ország, nincs több bűneset turistákkal szemben, mint bárhol máshol (őszintén szólva én még nem is hallottam ilyesmiről, ez csupán feltételezés). Ami meg az aknákat illeti, a legtöbb területet megtisztították. Ha van is valahol még aknaveszély, az biztos, h eldugott terület, ahova fehér ember nem jár.  A nagyvárosokban van folyóvíz (meleg is a szálláshelyeken), áram, boltok nyugati termékekkel, internet, sot KFC is! Tehát nem a világ végéről beszélünk. Az emberek pedig zabálnivalók! Mosolyognak, kedvesek, segítőkészek, viccesek és érdeklődőek. Ez még nem Thaiföld. Ahogy annak lennie kell, itt is megpróbálnak minél jobban lehúzni egy turistát, de szerintem mindenki, aki már itt járt, elmondhatja, h a legédesebb és cukibb módon teszik, ráadásul nem is olyan mértékben, mint a szomszéd országban. Az pedig már rajtad múlik, h mennyire hagyod magad...Imádom a rugalmasságot, ami bennük van. Itt még tényleg Te vagy az első és ha az étterem közepén akarsz egy tíz fős asztalt, úgy, h a pincérek alig férnek el melletted, ők megcsinálják és nem kérdőjelezik meg. Ha egy ételben az étlapon nem tetszik vmi, szó nélkül kicserélik arra, amit szeretnél és ritkán számolnak fel ezért többet. Ha többször visszamész egy helyre, megismernek, tudják, mit szeretsz, mit nem és nagyon hálásak. "I give you best price because you come back" - a szavajárásuk ilyenkor. A pincér lányok mindig alaposan megvizsgálnak és édesen összesúgnak, h mi tetszik nekik az adott külföldin. De ezt olyan kis huncutul teszik, h nem tudsz haragudni rájuk, vagy kínosan érezni magad, h figyelnek. Persze, szegény ország és sok a kéregető, de ezt el kell fogadni. Te döntöd el, h adsz-e pénzt vagy sem vagy csak elbeszélgetsz velük, meghívod őket egy italra. Mindegyikért hálásak és akár pár jó sztorit is hallhatsz. Ami az angolságukat illeti...Nos, öhöm...van még mit tanulniuk. Mélyenszántó, filozofikus beszélgetéseket nehéz összehozni, bár az sem kizárt. Mindent többször el kell magyarázni, elég felületes a tudásuk, a megszokott frázisokat értik és mondják. Ha azon túl mondasz vmit, akkor megakad a fogaskerék és pár percnyi kézzel lábbal, szóval magyarázás következik. Activity-ben gyakorlottak előnyben! :) A tuktukosokat nem szabad összetéveszteni az otthoni taxisokkal. Nincs beépített, se a szélvédőre cuffantott GPS, úgyh koordinátákkal kár készülni. Ha egy ismertebb helyen szállsz meg, akkor nincs gond, ha nem, akkor érdemes vmi jellegzetességet kiszúrni a közelben vagy egy nagyobb szállodát és azt mondani a tuktukosnak. Ja igen, utcanevek itten nem nagyon vannak, ha előfordul, akkor a sofőr úgy sem fogja tudni. Kivéve a főutakat. Ha többször megkérdezed, h érti-e, amit mondasz és ő bólógat, ne tévesszen meg, ha lövése sincs, akkor is ezt fogja tenni és elindul vmerre. Nem mondanak nemet. Ha az étteremben elfogyott egy hozzávaló, ahhoz amit kérsz, pl. banánshake, akkor az egyik pincér szépen elcsattog a piacra vagy a szomszéd étterembe és hoz egy fürt banánt. Ennyi. Az élet szépségei! :) Nem mondom, vannak nehézségek, de ezek egyben nagy élmények is. Ilyenkor mindig ráébred arra az ember, h milyen jó dolga van otthon. :) Nincs értetlenkedés, ilyen nagy mértékben legalábbis, állandó alkudozás, nem hallod folyamatosan, h "Hey lady, tuktuk?", "Want massage?" vagy "Hey Lady, buy something!". Tud nyűg is lenni végigmenni az utcán. Ugyanakkor kihagyhatatlan élmény. Hihetetlen módon kitágul a világ és rengeteg új dolgot látsz és tapasztalsz meg. Minél jobban kimész a városból, annál jobban emberközelibb minden, a szó szoros értelemben. A falvakban az emberek tartózkodóak, de kedvesek, ott már nincs lehúzás, csak nyugi. Én mindenképpen azt mondom, h ha vki 3 napra vagy annál többre jön, akkor mozduljon ki Siem Reapból és pláne Angkorból. Kell egy kis szünet és látni azt, h hogyan élnek a mesterművet építők leszármazottai. Gyönyörű képeket lehet készíteni, az emberek hagyják magukat lefényképezni (bár az ázsiai módi, h "victory" jelet mutatnak ilyenkor, sajnos már a legeldugottabb vidékre is elért). És látni kell, h mi is az a "máshogy élnek" igazán, villany, víz nélkül. Érdemes ellátogatni egy helyi piacra, sétálni, nézelődni. Az a velejárója, h megbámulnak majd mindenhol, ezzel számolni kell.

Annyi mindent tudnék még írni! Ráadásul nem is úgy sikerült ez a bejegyzés, ahogy szerettem volna, pontonként végigmenni a felkészülés részein. Végül úgy döntöttem, h ez lesz a kedvcsináló, remélem, elérem a célom! :) Soha az életben nem gondoltam volna, h ÉN, egy finnyás, válogatós kis liba, egyszer arról fogok blogot írni, h milyen Kambodzsában élni és arra fogok buzdítani mindenkit, h ne hagyják ki és ne csak Thaiföldre izguljanak rá, mert az már lerágott csont. Még mindig hihetetlen sokszor, h itt vok. DE, ez is bizonyíték arra, h érdemes felvenni ezt az országot is az úti célok listájára, ha egy ilyen lány is így meg tudta szeretni, mint én. Mert akkor kell itt lennie vminek, ami ennyire megfogja az embereket. Nem szeretném a saját szerepem túlértékelni, de nem csak én vok ezzel így. Eddig még nem hallottam olyat senkitől, aki itt lett volna, h ne azt tervezné, h mikor jön vissza. Nekem sem sikerült még megfogalmaznom magamnak, h mi az, ami ennyire rabul ejtő, nem is tudom, h lehet-e. Gyertek minél többen és segítsetek megfejteni a rejtélyt! :D

(A következő bejegyzésben már lesznek valóban hasznos, segítő tanácsok is, ígérem! :) )

A BULI

Hűűűű…úúúúúú….haaaaaaa!!!! Ez a rövid és tömör véleményem a szilveszterről Siem Reap-ban! Életem egyik legjobb bulija volt! Hihetetlen nagy élmény volt, és ha az előző bejegyzésemben azt írtam, h a karácsonyhoz hozzátartozik a hideg, a hó és a család, tehát otthon kell tölteni, akkor most azt mondom, h a szilveszter = meleg, rövid gatya, hideg pia! Utalhattok, de ez az igazi!!! Otthon is nagyon jó bulik vannak és fergeteges lehet a szilveszter, de ez az igazi!!!! Na jó, abbahagyom az ömlengést, bár nem garantálom, h ne bukna még ki belőlem a későbbiek során...

31-én is dolgoztunk, ahogy szorgos hangyákhoz illik. Egész nap alig vártam, h este legyen és készülődjünk a bulira. Meghívtunk pár barátot, h „bemelegítésképpen” beavassuk őket a pálinkaivás rejtelmeibe. Sajnos, magyar barátaink mind elutaztak (Ádám dél-kelet ázsiai felfedezőkörútra, Boca és párja, Anna pedig Vietnamba), úgyh nem volt meg a támogató apparátus és hiányuktól folyamatosan küszködve nélkülük próbáltunk boldogulni eme nemes feladat végrehajtásában. :) 11-n próbáltunk meg a 30 nm-n hangolódni. Nagyon jó volt! A társaság, lényegében, hasonló összetételű volt, mint karácsonykor: az amerikai házaspár, akik akkor a házigazdák voltak, lányuk és khmer barátja, az ő new yorki barátaik, MAn volt kollégája (a tolmács) és egy új barát-pár fülöp szigeteki-belga összetételben. Ami pedig a bemelegítés részét illet: a pálinka egyöntetű sikert aratott, senkinek nem kellett kétszer mondani, h igyon még egyet belőle! A legrosszabb a dologban az volt, h csak egy üvegünk volt. ;) Nagyon dicsérték a libamájast is, amit tunkolósnak készítettünk ki (sós kekszféleséggel). Majd jött az Unicum! Ez a kör kevésbé volt népszerű, de mindenki tisztességesen legyűrte, gondolom a kedvünkért. A grimaszokat azért megérte volna megörökíteni! :)

Hangolódás közben

Miután mindenki átesett a beavatáson, nekiindultunk az estének. Sejtettem, h sokan lesznek a belvárosban, mégis meglepetésként ért, amit láttam. A Pub Street, az utca, ahol végig csak éttermek sorakoznak, tele volt emberrel, egy tűt nem lehetett leejteni. Hatalmas hangfalak tornyosultak a tömeg fölé és tombolt a zene. Hihetetlen nagy hangulat volt! Még hihetetlenebb arcokkal! Sokan aggattak magukra vmiféle díszítést, vagy jelmezt. 

(Bocsi az el nem fordított képekért, de a Blogger nem engedelmeskedik és nem hajlandó állított képeket betölteni a blogba, úgyh egy kis nyaktorna következik...)

Ugyanez az utca egy hétköznapon...

 Ami a legjobban tetszett, h nem csak barang-ok voltak a tömegben, hanem khmerek is vegyesen, az utcagyerekektől kezdve az éttermek felszolgálójáig. Hatalmas érzés volt a tömeg közepén táncolni. Mindenki vidám volt, barátságos és együtt bulizott ismerős és ismeretlen. Nagyon nehéz és szinte lehetetlen leírni a hangulatot. Tény, h kívülről nézve egy sima utcabál az egész, de mégsem az a szokásos. Lehet, h csak azért volt nekem ez ekkora élmény, mert életemben először szilvesztereztem külföldön, ráadásul meleg éghajlaton, és szinte egy álom valósult meg ezzel. Fergeteges volt! Igaz, a visszaszámlálást eléggé elmaszatolták és csak az tűnt fel, h a DJ motyorászik vmit, majd hirtelen mindenki elkezd ujjongani. Akkor sejtettük, h ez lehet a „pillanat”, úgyh a mi társaságunkban is mindenki gyorsan elkezdett örülni, összeborulni. Ezután mindenki visszarázódott tánc üzemmódba és ropta, amíg bírta. A mi elemeink kb. hajnali 3 körül kezdtek merülni, úgyh elindultunk haza, koszos, összetaposott lábbal, de vidáman, magunk mögött hagyva a javában bulizó tömeget…ilyet szeretnék még még még!!! :)

Pillantok&Arcok válogatás 

Egy kétméteres pasi új sörtárolóra talált...

 

Vidám csajok (a kezükben a pitcher=bödön található, pohárból inni snassz, pláne ilyen alkalomból!)

 

Annyira édes pofija volt ennek a csoki csajszinak!

 

Menő csávó igazi buliszerkóban

MAn és a törzshelyünk pincércsajszijai (zárás után ők is kivették a részük a buliból)

Csak, h lássátok még van közünk egymáshoz... ;)

Így nézett ki a lábunk a végére

Az abszolút kedvenc, Boldog Új Évet! :)

„Kis Karácsony, nagy Karácsony kisült-e már a…..lazacos pizzám”

Életem első családtól távol hó és hideg-mentes Karácsonyát töltöttem Siem Reap-ban. Magyarul még sosem éltem meg ezt a tipikusan téli ünnepet melegebb éghajlaton. Szerintem senkit nem lep meg, ha azt mondom, h nem voltunk túlcsordulva a karácsonyi hangulattól. Ráadásul 24-én dolgoztunk is. Ha nem lett volna mindenhol ott az ünnepre utaló díszítés, akkor fel sem tűnt volna, h ez a nap más, mint a többi. Ezen a munkahelyen nem ünnepeljük sem a helyi, sem a külföldi nagy napokat. Mivel elég sok nemzet képviselteti magát az irodában elég nagy kavarodás lenne belőle, de akkor is picit, olyan „idegen” az egész. Hogy mindezt ellensúlyozzam, igyekeztem mini kis lakásunkat a lehetőségekhez képest karácsonyivá varázsolni. Hoztam otthonról díszeket meg piros boaszerűséget és ahova tudtam, aggattam belőlük. Ennek köszönhetően az összes kisebb, nagyobb ajtó nyitásakor csilingel/koppan vmi és a tévénk is piros keretet kapott. Szerettünk volna venni egy kisebb mű fát is, de végül lemondtunk róla. Szemtelenül sokat kérnek a legcsenevészebb-ritkásabb darabért is, úgyh eldöntöttük, h a karácsony nem a fán múlik. Helyette vettünk cuki piros mikulás sapkákat, amiknek világít az eleje, eltérve a hagyományoktól, talán újat teremtve. :) Szentestére menünek lazacot terveztünk, mivel mindkettőnk családjában évek óta ez kerül az asztalra. Előre összefutott a nyál a szánkban, ahogy végiggondoltuk, h mit készítünk még mellé. Tartott ez egészen addig, amíg meg nem láttuk a boltban, h mennyibe is kerül egy icipici szeletke az áhított alapanyagból. Hmm…gondoltunk egyet és azzal a lendülettel ki is fordultunk. Hazamentünk és rendeltünk egy lazacos pizzát. Egyszerű és nagyszerű! Munka sincs vele! De mégis van benne vmi, ami otthon is szokott lenni. Bontottunk egy finom fehér bort és jó hangosan hallgattuk a karácsonyi dalgyűjteményünket, közben szemezgetve a legjobb jézuskás sztorikból. Később skype-on becsatlakoztunk a családi előkészületekbe is, sajnálva, h nem lehetséges a képen túl az illatokat is átküldeni a fejhallgatón. Majd jött a várva várt ajándékozás! MAn egy Angkor-ról szóló könyvet kapott tőlem, amiben a templomokról a századelőn készített képek vannak. Nagyon szép válogatás, díszkötésben. Ami pedig mutatja, h mennyire egy rugóra jár az eszünk, én is könyvet kaptam: Fejős Éva – Cuba Libre és mini testpermet készletet finom gyümölcsös illatokban. Nagyon örültem a könyvnek, mert meg akartam venni otthon, de végül nem volt rá időm és MAn erről ráadásul nem is tudott, ő csak azért vette meg nekem, mert ahogy olvasta az ajánlót úgy érezte, h hasonló a stílusom az írónőéhez (ihlet-buzdításnak szánta).

Boldog Karácsonyt! :)

Másnap az amerikai barátainkhoz voltunk hivatalosak egy kis ünneplésre. Nagyon jól jött ki a program, mert, természetesen az igazi családunk nem pótolható, de az, h egy nagyobb társaság részesei lehettünk növelte bennünk is a karácsonyi hangulatot és elvonta a figyelmet az otthon hiányáról.  Elég vegyes kis társaság gyűlt össze, khmerek és fehérek vegyesen. Volt rengeteg kaja, pia és érzékelhetően mindenki nagyon jól érezte magát. Főztünk paprikás krumplit és teljesen odavoltak érte, főleg, h kolbászt ehettek, itt ez ismeretlen jelenség. Már az illatától is teljesen el voltak ragadtatva, hát még, amikor megkóstolták! :) MAn-é a dicsőség, ő volt a chef. Számomra a kéksajtos-gombás polenta volt a csúcs, természetesen a paprikás krumplin felül! :)

Fincsi...paprikás krumpli MAn módra

A társaság (össze-vissza és rendezetten)

 Őszintén szólva, nem bántam, h ilyen enyhe időjárási viszonyok közepette töltöttük a karácsonyt, de az tagadhatatlan, h vannak alap elemek, amik megadják a hangulatot és a jó idővel ezek alapból ütik egymást. Így ha tetszik nekem, ha nem, otthon az igazi. De jó volt kipróbálni, h milyen a megszokottól eltérő környezetben tölteni egy ilyen nagy ünnepet. Igaz, nem volt fa és különleges menü, de mellette ott voltunk mi ketten és amennyire tudtuk, szerintem, kihoztuk a legjobbat a Karácsonyból, minden görcsöléstől és erőltetett kiegészítőtől mentesen. Jó volt ez így és kész! :)

Siem Reap-Budapest-Siem Reap_bővített verzió

A készülődés és a repülőút hazafelé nagy várakozással és tervezéssel telt. Nem maradt el, természetesen, a jól bevált listagyártás. Az ajándékokról, amiket haza szeretnék vinni, arról, h kikkel szeretnék találkozni, milyen orvosokat kell meglátogatnom, miket szeretnék otthon csinálni. Jó szokásomhoz híven nem számoltam az ’ember tervez, isten végez’ faktorral. Ezúttal sem. Megérkezni nagyon jó volt! A család lufival, csokival és nagy nagy ölelésekkel felszerelkezve várt minket. A reptéren kívül pedig kellemes, szinte tavaszias idő fogadott bennünket, még kabátot sem kellett felvenni. Az összcsaládi (MAn+Teszti) üdvözlő vacsora is fantasztikusan telt. Ahogy annak lennie kell, telezabáltam magam minden finomsággal, amikre most részletesebben nem is térnék ki, úgy is mindannyian tudjátok már, h mi volt a menü. Itt még megvolt bennem az, h hazajöttem. De másnaptól szinte nem is volt már „más” otthon lenni. Nem éreztem az elmúlt 9 hónap Kambodzsát. Akár másnap mehettem volna dolgozni is, olyan érzésem volt, mintha ugyanonnan tudnám folytatni, mint, ahol abbahagytam: vízumigénylés, pályázatok előkészítése, autórendelés, szállásfoglalás, rohangálás. Minden olyan volt, mint régen. És közben mégsem. Mert a lakásom ki van adva, a ruháim, könyveim és minden egyéb apróságom dobozhalmokban áll Nővérem alagsorában. Unokaöcsém sulis lett, Uncsihugom gimibe jár. Több barátnőm is férjhez ment, van, aki már babát is pottyantott. Én beleszagoltam Ázsiába, Ausztráliába és mindezek ellenére, önmagamban semmit nem éreztem, csak a lelki kimerültséget. Nehéz volt válaszolni a ’Milyen Kambodzsában élni?’ és ’Hogy érzitek magatokat ott, a világ végén?’ kérdésekre. Úgy éreztem, h sokkal erősebbek bennem a negatív élmények és engedem, h elfedjék a sok jót, ami történt velünk. Bántott, h ezt adom át, de bármennyire is próbáltam harcolni az érzéssel, nem tudtam leplezni. Nagyon vágytam volna a feltöltődésre, bíztam benne, h otthon megerősödök picit, de nem sikerült.

Ami erőt adott, h nagyon jó volt ismerős arcokat látni! Azon túl, h együtt lehettem a családommal az, h olyan emberekkel találkozhattam, akik ismernek, nagyon sokat adott. Köszönöm mindenkinek a szeretetteljes fogadtatást! Tudom, h, ha nem olyan sok a 9 hónap, de nem voltam vmi jó kapcsolattartó, és mégis mindenkivel ugyanonnan tudtam folytatni a beszélgetést, ahol abbahagytuk. Ez olyan megnyugtató volt! A munkahelyemen is, igaz a szemüveg és a rövid haj ellenére elsőre nem mindenkinek sikerült beazonosítania, de hihetetlenül sok pozitív energiát kaptam és nem felejtettek el! Nem is hittem el! :) Olyan jó volt megölelni a barátokat, velük lenni, akár csak hallgatni és nézni őket. Emlékszem, volt egy pillanat, h csak ültem egy társaságban, ugratták egymást a delikvensek, dőltem a röhögéstől és annyira jól éreztem magam! Csak úgy jó volt benne lenni, abban a hétköznapi pillanatban, azokkal, akiket szeretek! Bevallom, nem is nagyon volt kedvem Kambodzsáról mesélni, sokkal jobban érdekelt, mi van a többiekkel. (Igaz, ha kérdeztek, azért tudtam nem éppen dióhéjban válaszolni :))

Ami még árnyékot vetett az otthon-létre, h sikerült megint betegeskednem. Igaz, kizárólag magamnak köszönhetem, h a metróra rohanás közben megcsúsztam egy vizes lépcsőn és leszáguldottam pár fokot, természetesen seggel előre… Sosem felejtem el a pillanatot, ahogy esem ’bum-bum-bum’ és megijedek a felismeréstől, h nem tudok megállni. Azt az arcot megnéztem volna! :) Végül elfogyott a lendület, landoltam és megkönnyebbüléssel konstatáltam, h én voltam a sereghajtó a villamosról a metró felé letódult csordában, így a közönségem sem volt nagy. Esetleg 1-2-3-4-5-6 bamba ellenőr és már a végeredményt észlelő előttem rohanó gyalogosok, akik a helyzetet felismerve gyorsan a segítségemre siettek. Persze én, nem kértem ebből és gyorsan felpattantam, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne seggre vágódni. Na jó, nem untatok senkit a részletekkel, legyen elég annyi, h fájt. Nagyon!  :) Másnap a sebészeten, a röntgen ellenére nem észleltek törést. Megnyugodtam, h ekkora esés után is egyben vok és milyen egy kemény csaj vok. Reménykedtem, h pár nap és újra ugrándozhatok és az 5 nappal későbbi 12 órás repülőútra majd 8 órás buszozásra rendben leszek. A szervezetem viszont mást jelzett. Az első estétől kezdve minden délután és este lázas voltam. Így a programokkal és kis listahegyemmel sem tudtam haladni, valamint kiélvezni sem az otthon töltött időt, rendesen. Végül az indulás előtti estén, az ügyeleten kötöttünk ki, ahol egy alaposabb orvos megállapította, h a farok csontom eltörött. Juppi…Másnap reggel a család speckó "bili" ülőpárnáért rohangált nekem…. Most észlelem csak, h nagyon leragadtam a témánál, holott az előző bejegyzésemben igyekeztem röviden leírni az otthon történteket és a visszautat. A lényeg, a lényeg, h rendben megérkeztünk Siem Reap-ba. A popsim is túlélte a megrázkódtatásokat. :)

 

Hogy milyen volt újra Kambodzsában lenni? Most mondjam azt, h mintha el sem mentünk volna? Jajj, lehet, h vmi osztott személyiség vok! Viszonylag hamar visszarázódtunk a megszokott kerékvágásba: este barátok, fincsi kajálások, nehézkes reggeli felkelés, minimális munkakedvvel. Pár dolog változott a városban, ahogy annak lennie kell. Ez itt Ázsia, van munkaerő bőven, gyorsan épülnek az utak, a házak és az újabb szállodák, egy hónap, sok idő. 

Lelkileg is jó újra itt lenni. Most valahogy könnyebb. Úgy érzem, kezdem elengedni azokat a negatív terheket, amiket oda-vissza hurcoltam magammal. Végül is, itt keletkeztek, talán itt is szünnek meg! :)

Ami nagyon, de nagyon furcsa volt, h a szokásos bevásárló központ előtt egy hatalmas, csiricsáré, műfenyőfa áll és bent angol karácsonyi dalokat játszanak. Brrr…bizarr! Egy bolt előtt, egymás mellett sorakoznak a különböző méretű megvásárolható mű karácsonyfák. Hogy hűek legyenek önmagukhoz a khmerek, nem csak zöld színben, hanem ezüst, arany, piros és most kapaszkodjatok meg… rikító rózsaszínben is! Díszek minden mennyiségben, a lehető legaranyozottabb változatban, rajta még műhóval, piros masnival, mikulás jelmez szakállal, szarvas agancsok és minden giccs, amit csak ki tudnak találni, a lehető leggagyibb változatban. Fogtuk a fejünket. Minden magára vmit is adó szálloda, étterem, bolt feldíszített vmit karácsonyi hangulatra: pálmafát, maya piramist, szökőkutat. A lényeg, h az ide érkező nyugati érezze, h nem veszik semmibe az ő ünnepeit. Az egyik étteremben (mexikói) keresztény khmerek (!) karácsonyi dalokat énekeltek gitár kísérettel és így próbáltak meg adományokat gyűjteni tőlünk, ott vacsorázóktól. Nem igazán tértünk magunkhoz, mikor az orrunk alá dugtak egy díszcsomagolással ellátott dobozt, középen keskeny lukkal, h ez mire szolgál. Majdnem azt hittük, h mi kapjuk… A fő utcán, a Pub streen-en, a legtöbb boltban, masszázs helyen a kiszolgálók és alkalmazottak cuki mikulás sapiban feszítenek. A tuktuk sofőrök sem maradnak le…belezavarodva a sok ’barang’ ünnepbe, de maximális jó szándéktól vezérelve, ők már mindenkinek ’Happy New Year’-t kívánnak… Mi lesz itt Szilveszterkor? :)

Morzsák az elmúlt 1 hónapból

(November 14.)

Utazás előtti para.

Gyomorrontás megfázással kombinálva.

Munka utolsó este 9ig, hajtépés, h nincs még minden családtagomnak ajándéka. 

Night Market őrület.

Az utazás napján gyönyörködés a siem reap-i repülőtérben és érzékeny búcsú a jó időtől.

Villámlátogatás Kuala Lumpurban, puszi a Petronas tornyoknak.

Kairóban 7 óra várakozás közben szájtátás a piramisok tövében, gyors "helló" a Szfinxnek.

Budapesten pedig végre könnyes-lufis-túrórudis családi összeborulás. 

Húsleves. Rakott krumpli. Részeg szelet. Nyaaammmiiiii....

Hivatalosan is kezdetét veszi a MAn-Teszti 2010-s roadshow (Zuzi bnőm után szabadon).

Érd - Családnyomorgatás. Téli ruhatár újrafelfedezése és a felismerés, h az életem 33 dobozból áll. 

Ungvár - Örömteli találkozás a rokonsággal és elképedés, h zabálnivaló keresztfiam és cukorfalat bátyja nem csak nagyot nőtt, de a csintalanságért sem kell a szomszédba kopogtatniuk.

Záhonynál határátkelési bonyodalmak, visszafordítás, hosszú órákon át sorban állás. 

Pécs - egyre téliesebb idő és nagy városújrafeldező séták a szüleimmel (A Széchenyi tér szuper lett!!). MAn bevezetése a Teszti családba. 

Sárvár - expressz-wellness Nővéremmel és Sógorral.

Bakony & Balaton-felvidék - Autókázás a gyönyörű magyar havas tájakon. Teszti bevezetése a MAn családba.

Budapest - egyik orvostól a másikig, munkahelylátogatás, barátok körbeölelgetése, élménybeszámolás. Közben egyre nagyobb hideg és hó - pfuj! 

Árpád hídnál rohanó Teszti és csúszós Lépcső közti kapcsolat elmélyítése. Eredmény: popókékülés.  

Másnap sebészet: "nincs semmi baj, kenegesse csak Fastum géllel". 

Napokig láz és nyűgösség. 

Programok limitálása, ágyban fekvés maximalizálása. 

Utolsó este család és ügyelet. Mégiscsak törött az a farokcsont. 

Másnap 11 óra repülés. Sajgó popsival és egy kör alakú "bili" párnával alvás-nyüglődés. 

Kairó - pokróc-morcos, segíteni-nem-hajlandó reptéri alkalmazottak. Tele a járat, nem tudják megoldani, h sérült hátsóm kényelmes helyre tudjon ülni.

Bangkok vízumügyintézés - "ha nincs retúr jegy, nem engedhetünk be senkit Thaiföldre". 5 órás ámokfutás a reptér egyik végéből a másikba, egyre sajgóbb popsival, megoldáskeresés, mert hogy nekünk nem volt olyasmink, mint retúr jegy, ami bizonyítja, h elhagyjuk a mosolymentes thai országot. Végül kedvesebb vízumügyintézővel egyezkedés és szabadulás. 

Elgyötörten sikerül egy borzalmas szálláson kikötnünk. 

Másnap új hely keresése. 

Modern, tiszta, szép szállás ugyanannyiért, mint az előző lepukkant, koszos, büdös. 

Fél napos buszjegyintézés bangkoki ismerkedéssel vegyítve. 

Másnap buszút a kambodzsai határra és onnan taxi Siem Reap-ba. 

Visszaérkezés!!!!! 

Irány az indiai étterem.

Utána a jól megérdemelt vízszint!!!!!! :)

(December 15.)