A tetovált lány

Megtettem. Évek óta dédelgettem egy kis rosszaságot magamban és végre elérkezett a pillanat. A megfelelő pillanat. Egy életre szóló döntést hoztam és többek között teljesítettem egy pontot az újévi fogadalmaimból. Talán életemben először. És ez nagyon de nagyon boldoggá tesz! :) Végre összejött minden, ahhoz, h egy álmom valóra váljon és kapjak egy tetoválást. Az elmúlt egy évben megtaláltam a megfelelő motívumot, a megfelelő helyet és a megfelelő "művészt". Már csak rám várt a feladat, h eldöntsem tényleg akarom-e ezt az egészet. De mivel kamaszkorom óta ácsingózok egy tetoválás után, sóvárogva tekintek azokra, akik rászánták magukat és néha órákat lógok tetkós lapokon, h keressem a számomra megfelelő motívumot, arra jutottam, h készen állok. Megmagyarázhatatlan izgalom lett úrrá rajtam. Egyrészt a félelem miatt, az ismeretlen fájdalomtól és a kétségektől. Hogy valóban nem fogom-e megbánni? Nem lesz-e véletlenül a tigrisből Micimackó? Hogy mit fog szólni mindehhez Anyukám és Apukám, a család? Másrészt ezzel párhuzamosan egy fajta kéjes izgalom is hatalmába kerített, h megteszek vmit, amire ezer éve vágyom és egyben egy kis rosszaság. Hogy olyat teszek, amit szerintem, soha senki nem gondolta volna, h tényleg megteszek. Elszántam magam. Egy őrült döntés még őrültebb szuvenírje. Úgy éreztem most vagy soha.

Napokig alig tudtam aludni, folyamatosan peregtek a fejemben a jelenetek, h vajon hogy fogjátok fogadni mindezt. Senki nem tudott arról, h mit tervezek, egyedül MAn. Akit persze nehéz lett volna kikerülni és a támogatása nagyon sokat számított nekem. De itt és most kihangsúlyozom, h ez 100%-ban a saját döntésem, semmilyen külső nyomás vagy tudatmódosító szer hatása alatt nem álltam. Ez a legjobb az egészben! :) Csakis magam miatt csinálom.

Maga a felkészülés kb. 1 hónapot vett igénybe. Amint felfedeztem, h a városban van egy darab ember, aki rendes tetoválásokat készít, rögtön beindult a fantáziám. Arra már nem is emlékszem, h honnan jött a motívum, vhogy adta magát. Mindig is nagyon tetszett és lényegében ez volt az első khmer szó, amit megtanultam leírni. Bevetettük magunkat a "tetoválószalonba" és a srác kb. 1 perc alatt prezentálta is nekem az első lehetőséget. Olyannyira eltalálta, amit szerettem volna, h ennél is maradtam. Ezután következett a gondolkodási idő. Többször benéztünk hozzá, ismerkedtem vele, plusz a netet bújtam, h ki-mit ír, hogyan érdemes felkészülni az első tetoválásra, mit érdemes ilyenkor figyelembe venni. Addig érleltem az érzést, míg rá nem jöttem, h össze kell kapnom magam, ha már egy kész, begyógyult tetoválást szeretnék hazavinni. Két hét múlva elindulunk a kis körutunkra és akkor már nem kéne azzal bíbelődnöm, h utókezelem a sebem. Ráadásul tengerben pancsolni és napozni sem szabad az első két hétben. Összekaptam magam és lefixáltam a sráccal a dátumot: 2011.02.11.

Hihetetlen jó élmény volt! Fenntartottam a lehetőséget, h meggondolom magam az utolsó pillanatban, de mikor már ott voltam és éreztem a kétséget magamban, nem akartam odafigyelni rá. Ott már nem volt helye bizonytalanságnak. Csak nem tudtam mire számítsak, h milyen lesz az első "bökés". Láttam ahogy előkészül a "művész", az ágyhoz gurítja a kis fém asztalkáját, a tálcára kikészíti a különböző folyadékokat, tűt, masinát, krémet, festéket. Tisztára mint egy műtét.

Tétován néztem körbe a mesterműveket megörökítő büszkeségfalon. Hozzájuk képest az én tetkóm semmiség. Ez megnyugtatott és az ígéret, h kb. 25 perc lesz a "beavatkozás". Hasra feküdtem és elhangzott a mondat: "Most kezdem". A masina berregni kezdett és közeledett a tarkóm felé, nem láttam semmit, fogalmam sem volt róla, mikor ér hozzám. Attól féltem, h majd úgy meglep a fájdalom, h felugrok és hát ez az, amit nagyon nem lenne szabad. Az első szúrás nem is volt olyan vészes és ahogy éreztem a bőrömön az enyhe kaparást egyre szélesebb vigyor ült ki az arcomra. Úgy éreztem magam, mint azok a fejek a Bayon templom tetején. A mosoly egész végig ott maradt. Hirtelen az egész még jobban értelmet nyert és már ott voltam, h örömömben sírok. Szerettem volna a srác nyakába ugrani, ahogy egyre jobban éreztem, h alakul a dolog. Hihetetlen felszabadító érzés volt és úgy éreztem, jól döntöttem.  Igen, ez  is én vagyok. Tetszik, ami történik velem és akarom, h mindez a részemmé váljon egy életre. Benne van az elmúlt egy év minden élménye, a belső útkeresés és önmagam megvalósítása. Minden. Az is, h a kamasz Teszti arról álmodozott, h ő majd egyszer tetováltat és milyen jó lesz, milyen más. Egy nem várt lépés a jó-kislánytól. Az is, h lássam, bármire képes lehetnék, ha igazán akarnám. Minden benne van, ami én vagyok vagy akár lehetnék.

Hogy mit jelent a motívum? Azt, h "én" khmerül.

Képes illusztráció itten található: Picasa