Ausztrál szívemcsücskei

Úgy mondanám, h "De jó, újra itthon vagyok!" vagy "Mindenhol jó, de legjobb otthon!", de nem lenne igaz. Csak azt érzem, h most a "Thank you"-t felváltja az "Akun", a "Ferry"-t a bicaj és a kellemes őszi Sydney-t a füllesztő Siem Reap. Annyira más most itt lenni! Ne értsétek félre, ez nem panasz! Egyszerűen csak nem ment olyan egyszerűen a váltás, hiába két hetet voltunk csak távol. Mikor visszaértünk, mindketten olyan idegennek éreztük magunkat, valahogy lelkileg sokkal messzebbre kerültünk Ázsától, mint fizikailag ez alatt az idő alatt. Kimondhatatlanul jól éreztük magunkat! Egy életre szóló élmény volt! Végre, nem csak az álmaimban és a tévén keresztül képzelem el, h milyen Ausztrália, hanem ott lehettem és láthattam, hús-vér valójában. Persze, két hét nem elég arra, h teljesen megismerjem az országot, de a kint élő rokonoknak és barátoknak köszönhetően azért amennyi infót csak tudtam, begyűjtöttem.

Amit szeretnék elsőre megosztani Veletek az élmények közül, a mai bejegyzésemben, az a 3 dolog, ami a legjobban a szívemhez nőtt Ausztráliában az ott töltött rövidke idő alatt:

1. Kompút

Abbotsfordban laktunk, az egyik külvárosban, ahonnan minden nap komp-pal mentünk be a városba és ez az élmény pótolhatatlan volt! El sem tudom mondani, milyen sokat jelentett kora reggel ez a látvány! Hiába voltam álmos, morcos, szerelmes tekintettel néztem végig a partokon, a szép házakon és vártam, ahogy szépen fokozatosan előtűnik a Harbour Bridge, majd az üzleti negyed és végül az Operaház! Gondoljatok bele, van, aki nap, mint nap ezt látja munkába menet. Még otthon, mikor minden nap kijöttem a kisföldalattiból és megpillantottam a Hősök Terét, a múzeumokat reggeli fényükben úgy éreztem, ennél szebb nem is lehetne egy nap kezdete. Nem mondom, h tévedtem, de tény, h ezt lehet überelni. Úgyh már önmagában a kompozás miatt megérte elmenni Ausztráliába. Az út felért egy városnézéssel, hiszen a központi rész nevezetességeit mind felvonultatta.

Miközben ültem a kompon és bámultam kifelé az ablakon, mindig az motoszkált bennem, h vajon milyen lehet itt, a part mentén élni? Hogy ha reggel felébredsz és kinézel, akkor eléd tárul a kékség! Az öbölben kikötött hajók ringatóznak, néha elhúz 1-2 hajó. A szemközti oldal pedig elég messze van, téged nem lát senki, te sem őket, csak azt a sok zöldet, ami a házakat körbeveszi. Nem csodálom, h az itt sorakozó épületek víz felé néző felülete szinte csak üvegből van. Itt látni kell mindent!

Kilátás a kompról

Ugyanakkor az is eszembe jutott, h milyen lehet minden vihar idején? Mekkorák lehetnek a hullámok? A házak szinte mind egytől egyig közvetlenül a víz mellett vannak. Igaz, ezek kisebb öblök és valószínűleg nincsenek rekordméretű hullámok, de mégis egy erősebb front nem viseli meg őket? Látszik, h még sosem éltem ilyen vidéken! :)

2. The Rocks

Sydney legrégebbi városrészét hívják így. Azok a házak, amik még a régi időkből megmaradtak csupa téglaépületek. Nagyon hangulatos hely a mai formájában. Bár még a kezdetekkor teljesen más képet mutatott. Itt telepedtek le az első Ausztráliába érkezők 1788-tól, akik főleg elítéltek, fegyencek és prostituáltak voltak. Majd az 1820-s évektől, ahogy ezen a területen rendezkedtek be a nagyobb kikötők, átvették a helyüket a tengerészek, hajók legénységei, kereskedők és családjaik. Egymás mellé préselt 2-3 emeletes házakból állt, szűk utcákból, ahol nem volt semmi csatornázás, se éjszakai kivilágítás. A 18-19. század szépségei! A patkányok gyorsan szaporodtak és így betegségek is elég könnyen terjedtek. Így egy nagyobb pestisjárvány után sok házat leromboltak, így próbálták megfékezni a bajt. A városrész pedig egyre elhagyatottabb lett, ahogy Sydney terjeszkedni kezdett a 20. században. Elkezdődött a Harbour Bridge építése is, ami szintén egy elég nagy terület elpusztítását jelentette. A város vezetése az 1900-s évek közepén úgy döntött, h ahogy van, eltörli az egész negyedet, h ide is irodaházakat építsenek. A megmaradt helyiek viszont tiltakozásba kezdtek és győztek! Nekik köszönhetően mára ez a rész nagyon szépen fel lett újítva, amit lehetett megmentettek a régi időkből. Nagyon hangulatosak a téglaházak egy kupacban.

Az említett kupac

És a sors fintora, h azokban az 'antik' épületekben, amiket egykor a semmivel akartak egyenlővé tenni, ma már Gucci és egyéb világhíres márkák boltjai találhatók. Sok a hangulatos étterem és hotel (= pub, ausztrál értelmezésben). Sőt, rendszeresen tartanak kézműves vásárokat is!

A régi kereskedelmi kikötőket pedig mára szórakoztató központtal (Sydney Akvárium, Wild Life kiállítás, IMAX mozi), és üzleti negyeddel felszerelt modern városközponttá átalakították át (Darling Harbour, Circular Quay környéke). Bevallom, nem mindig szeretem, ha régi, történelmi helyekhez hozzányúlnak és vmi nagyon mait alkotnak belőlük, mert vhol elvész közben a varázsa. De itt, nagyon megtetszett, ahogy mindezt megoldották! Amennyire tudták megőrizték az örökséget és ez megnyugtató. Az új városrészek pedig hiába vannak tele üveggel és fémmel, így szépek! Valószínűleg, ha építész lennék, egy öbölre néző épületet én sem terveznék meg máshogy! :)

Darling Harbour egyik része

Tudom, sokat elidőztem a The Rocks leírásával. De imádok olyan házak, épületek között sétálni, amik magunkban hordozzák a történelmet! Ha ebben a városrészben voltunk, mindig úgy éreztem, h egy picit magamba szippanthatok a régmúlt időkből. Igaz, h az nem mindig volt ilyen szép és konszolidált, de mégis Ausztráliához tartozik. Borzongató volt elképzelni, h ezek az utcák hogyan nézhettek ki régen, milyen emberek sétáltak rajtuk, kik élhettek azokban a tégla házakban, milyen sorsok születtek vagy éppen itt törtek derékba.

Találtunk egy nagyon jó múzeumot is, ami pont erről szólt: Susannah Place a neve. Megőriztek egy 4 lakásos társasházat a régi állapotában. Kezdettől fogva bérházként üzemelt és 1844-től egészen 1990-ig éltek benne családok. Utána született meg a döntés, h múzeummá alakítják át, ami még mindig folyamatban van. A szobákat úgy rendezték be, ahogy eredetileg is voltak, fényképek és még ma is élő régi lakók emlékei alapján. Láthattuk, h hogyan élt itt a 19. század vége felé egy szegény kereskedő család, a 20. század közepén egy 3 lánygyerekes anyuka az alkoholista mostohaapával és a '80-s években egy nagymama, aki varrónő volt. Hihetetlen volt látni! A fürdő és a wc (pottyantós) még a mai napig a házon kívül van! Számomra libabőrözős volt elképzelni, h milyen lehetett itt élni, mondjuk, '89-ben úgy h a ház nagy része több, mint a 100 évvel ezelőtti körülményeket tükrözi vissza, apróbb változtatásokkal.

Susannah Place

Infók:

Azon kívül, h én is tettem fel képeket, azért még ezen a linken is találhattok párat a The Rocks-ról.

http://www.google.hu/images?hl=hu&q=the+rocks+sydney&um=1&ie=UTF-8&source=univ&ei=hPkiTJCSFsurce_nsYQF&sa=X&oi=image_result_group&ct=title&resnum=5&ved=0CEkQsAQwBA

Susannah Place:

http://www.hht.net.au/museums/susannah_place_museum

http://www.google.hu/images?hl=hu&q=susannah+place&um=1&ie=UTF-8&source=univ&ei=twUjTJ2EFsXBcef5jekE&sa=X&oi=image_result_group&ct=title&resnum=4&ved=0CDgQsAQwAw

(nekünk sajnos, már nem engedték, h bent fényképezzünk, mivel a múltban sokan visszaéltek az itt készített fotókkal)

Plusz még egy hely, ahol rátalálhatsz a fegyencek és elítéltek hagyatékaira: Hyde Park Barracks

http://www.hht.net.au/museums/hyde_park_barracks_museum.

http://www.google.hu/images?hl=hu&q=hyde+park+barracks&um=1&ie=UTF-8&source=univ&ei=GwAjTOvBFoXJcc7yiJMF&sa=X&oi=image_result_group&ct=title&resnum=5&ved=0CEEQsAQwBA

3. Watsons Bay

A szívemhez legközelebb álló hely, azok közül, ahol jártunk. Még most is visszavágyom oda, ahogy levetítem lelki szemeim előtt az ottani kilátást. Ha valaha úgy hozza az élet, h lehetőségem adódik Ausztráliába költözni és Sydney-ben élni, akkor ezen a helyen szeretnék lakni. Egyszerűen gyönyörű! Máris kifejtem, h miért is!

Állítólag ezen a vidéken ez volt az első halászfalu, az 1860-s évekig elszigetelten éltek a helyiek. Ma is sok édes kis faházat látni, amiken látni, h egykor vagy talán még ma is halászokhoz tartoznak és ez eleve ad egy alaphangulatot a helynek. Az egy dolog, h itt is minden olyan tiszta és rendezett, mint Sydney bmely más pontján, de kialakítottak egy nagyon szép sétányt a part mentén, ahol fokról fokra egyre nagyobb tátod a szád, h mennyire lélegzetelállító a kilátás. Először édes kis homokos partokon visz az út, ahol a watsons bay-i lakosok a reggeli mozgás szokásának hódolnak, úsznak, futnak. Majd emelkedő következik és a tetején meglátod egész Sydney üzleti negyedét. A messzeségben szürkéllik, a víz felett, a magas épületek csoportja és két oldalról zöld öleli körbe a képet.

Majd egyre kanyarodik az út és eljutsz egy zöld kis tisztáshoz, ahol egy szép kis kőépületre bukkansz egy magas szikla tetején. Az egykori világítótorony gondnok háza, pazar kilátással. Ha itt élsz, Te vagy az élet császára! Ha balra nézel, ott van Sydney, ha jobbra, ott végeláthatatlan óceán! Földbe gyökerezik a lábad!

Közben ritmusos dübörgésre leszel figyelmes. A hullámok nagy erővel csapódnak a szikla lábainak, lent a mélyben.

Innen nehéz továbbindulni, annyira szép! A víz vakítóan kék, a kis ház körül pedig minden olyan patent. A füvet szerintem vonalzóval mérik, h egyenletesen legyen levágva. Gondozott színes virágok, itt-ott.

Aztán jön a felismerés, h "Hűha, hiszen ez a hely nem is akármilyen hely!". Ott állsz a sydney-i öböl kapujában! Szó szerint! A szemközti parton felismered szinte ugyanazt a sziklát, mint, amin Te állsz, és mint két kapuőr várják a behajózókat. Ők a North és a South Head. Évszázadokon át retteget partszakasz volt ez. A sötétben hajózok nem mindig találták meg a bejáratot és sajnos, nem egy ember vesztette itt életét. Később, ezért is építettek ide, több világítótornyot is. Ha képes vagy otthagyni ezt a látványt, akkor tovább lehet sétálni, h megnézd őket. Ehhez a ponthoz legközelebb a Hornby nevezetű áll. Abbahagyom az ömlengést, úgyh csak annyit mondok, h a kilátás innen sem volt különb az előzőeknél, nem is beszélve a világítótorony adta hangulatról!

Innen a túraút visszavisz a városba, de nem érnek véget a szépségek. Jön a Gap nevezetű rész. Ugyanehhez a partszakaszhoz tartozik, csak ki kell kerülni egy lakóparkot. :) Innen már csak a nyílt óceánt lehet látni és a cikázó hajókat. A távolban el lehet kapni 1-2 nagyobb hadi, illetve teherszállító hajót. Itt is van egy nagy sétány, amit nyál csorgatva és oldalazva tenne meg az ember szíve szerint. Mindennapos, h a partoknál felbukkannak bálnák, úgyh érdemes figyelni a messzeséget! Mivel Watsons Bay egy félszigetféleségen van, ami ráadásul elég keskeny, ezért itt is kapkodtam a fejem, h melyik irányba nézzek. Mert Sydney belvárosa megint ott magasodott a távolban az egyik oldalamon, kibővülve a Harbour Bridge-dzsel a másikon pedig az óceán. Nah, hát ezért mondom én, h itt el tudnék éldegélni! Éppen milyen kedvem van egy nap, abba az irányba gyönyörködnék! :)

Egy kis történelem, annak, akit érdekel:

http://en.wikipedia.org/wiki/Watsons_Bay,_New_South_Wales

Na jó, még egy dolog jutott eszembe! :)

4. Naplemente Sydney-ben

Ez egy olyan jelenség, ami bárhova is megy az ember, csak gyönyörködni tud benne. Úgyh tudom, semmi extrát nem mondok ezzel, ezért sem akartam elsőre belefoglalni a számomra legkedvesebb sydney-i látványosságok körébe. Mégsem tudom kihagyni! Szerencsénk volt, mert lehetőségünk volt több nézőpontból is látni a naplementét Sydney-ben: állatkertből, a városban sétálva és egy lakóház tetejéről (Gergőnek és Orsinak köszönhetően!!! :) ) Ahogy megcsillan a lemenő nap fénye, átszűrődve a Harbour Bridge-dzsen, a magas épületek üvegablakain és az Operaház fehér hullámain lélegzet-visszafojtó látvány. Mindehhez hozzájárul az öböl vizének színváltozása is! Persze, le sem tudod tagadni, h egyetlen egy pont van, ami a legjobban vonzza a tekinteted, az Operaház. Fenségesen áll az üzleti negyed előtti kis félszigeten, ezzel is hangsúlyozva egyediségét és különbözőségét a többi épülettől. A csempéi, a barnás ablakaival teljesen narancssárgában égnek! Mmmm...szép és kész! :) Beszéljen helyettem a kép! :)

Ausztralia ihlette kusza gondolatok

Elmondhatatlanul sok elmeny ert az elmult napokban. Komoly gondban vagyok, h mindezt hogyan fogom majd Nektek prezentalni. Nem csak a latottak voltak ram nagy hatassal, de az emberek is, akikkel talalkoztam: MAn rokonai, akik kozott vegyesen vannak igazi ausztralok es evtizedek ota itt elo magyarok, valamint nemregiben attelepult exkollegak. Rengeteg velemenyt hallottam az itteni eletrol es mindez kavarodik a sajat benyomasaimmal, h milyennek latom az itteni eletet es embereket. Most, h mar bevallottam magamnak, majd MAn-nak, Nektek is el merem mondani, h hiaba ereztem azt a nagy vonzalmat Ausztralia irant kiskorom ota, egy par nap utan azt vettem eszre magamon, h megsem ez az en orszagom, mint eddig gondoltam, tegyuk hozza ismeretlenul! DE! Ez nem jelenti azt, h nem vonz! Ettol meg kiprobalnam, de azt hiszem nem tudnek hosszu tavon itt elni, az az eros vagy eltunt. Ugy erkeztem ide, mint megfigyelo, aki megvizsgalja a teruletet erdemes lenne-e idekoltozni, kikerdezi a tapasztaltabbakat a beilleszkedes elmenyeirol. Ez a szerep mara atalakult es szimpla turistanak erzem magam, aki atadja magat a nevezetessegek szepsegeinek. Kimondani mindezt olyan mintha megcsalnam a korabbi erzeseim! :(

Hiaba tetszik az itteni eletmod, a lazasag, a rend, es meg el is tudom magam kepzelni itt, egy-ket evre, de a szivem mar nem huz ide, olyan erosen. Nem utott be a `Megerkeztem!` erzes...Az a fura, h igy, h az elmult honapokban ekkorat fordult velem a vilag es hirtelen sok uj helyet lattam, ugy erzem magam mintha sehonnai lennek. Arra gondolok, h nincs kedvem meg hazamenni, viszont az eddig latott orszagokban sem erzem igazan otthon magam...nevezzuk ezt a kulturalis sokk utan szabadon...uhm...jajj...ciki, de vhogy csak angolul tudok egy jo szot erre: shelter shock. Shelter = menedek, oltalom. Ami szamomra otthont takar, ami ved es megnyugvast tud nyujtani. Persze, ez egy eleg tag ertelmezese a szonak, de nekem vhogy igy hangzik jol. :) Aki erti, h mire gondolok, segitsen egy jo magyar szot talalni erre! :)

`Sehonnai bitang ember,

Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.`
(Petofi Sandor)

 

Tudom, tudom, lassan kovethetetlen leszek, de megmagyarazom. Ahogy leirtam a szot sehonnai azonnal beugrott ez a vers. Elkezdett koroket futni az agyamban es most nem tudok szabadulni tole. Igen, beismerem, lelkiismeretfurdalasom van, h nem vagyom haza, h nincs kedvem hazamenni (annak ellenere, h volt nemi honvagyam). De az vesse ram az elso kovet, akinek nem fordul meg a fejeben hetente legalabb egyszer, h el kene koltozni Magyarorszagrol, kiprobalni mashol az eletet es nem tudja mar igazan aterezni mindazt a hazafiasagot, lojalitast, ami meg nemregen elt ebben a kis orszagban. Bar ugy erzem, ez nemcsak rank jellemzo, vhogy a mai globalizalt vilagban a `haza` szo is atalakul...Nem ragaszkodunk mar annyira a helyhez, ahol szulettunk, ahova az anyanyelvunk kot. Teret nyer a mobilitas. De ezzel egyutt kicsit gyokertelenne is valunk, nem?

Hullam-mania

Ma elvittek minket a rokonok par kozeli oceanpartra!! Annyira gyonyoru volt!!!!!!!! Sutott a nap, fujt a szel es egeszen nagy hullamokat lathattunk! Szokas szerint, foldbe gyokerezett a labam! Egyszerre probaltam meg megorokiteni az elmenyt es magamba szivni a part illatat! Ugy kellett mindig visszarangatni az autohoz! Persze, a kirandulas elso 5 perceben sikerult is tulzasba vinnem a ragaszkodasom az oceanhoz. Olyan kozel mentem a vizhez, h megerintsem, h mar nem tudtam elmenekulni a parthoz kozeledo hullamoktol. A cipom teljesen atazott! :) De megerte!!!!!!!!!!!!!! Plane, h bevetettuk magunkat, egy rovid keresgeles utan, a legkozelebb eso turiba es MAn anyukaja tokeletes erzekkel kiszurta az egyetlen cipot, ami a meretem volt es az izlesemnek is megfelelt! :) Jah, es olcso is volt! :) Szoval, szerencsere megusztam a megfazast is! :)

A partok, amiket lattunk ma: Palm Beach, Newport Beach es Manly. Sajnos, az utobbinal mar eleredt az eso. De nem szamitott! Ha a szorfos fiukat sem erdekli, akkor engem meg kevesbe sem! Foleg, h igy volt, mit fotozni!

Szo mi szo, minden, amit lattam lehengerelt es oszinten bevallom, sargultam-zoldultem az irigysegtol, h milyen szep helyen elnek az ausztralok! Bmikor lesetalhatnak a partra, nezhetik a hullamokat. Bar nekik ez mar biztosan megszokott es alap dolog. Csak nekem csorog itt a nyalam, mint tengerpartot alig latott magyarnak..

Na jo, abbahagyom, mert eleg idegesito lehet az ekezetmentes bejegyzest bogaraszni! :D

Eletjel

Mivel nem mukodik a roaming funkcio a telefonomon es a hotmailem sincs topon, ezert ugy dontottem, a blogomat hivom segitsegul, h jelezzem Nektek, elek! Itt vagyunk Richmond-ban, Sydney egyik kulvarosaban, MAn rokonainal. Anyukaja is megerkezett ma reggel, ugyh egyutt a csapat! :) Holnap indul a programozon! Amit eddig lattam Sydney-bol tovabb taplalja az iranta erzett szerelmem, ugyh nyoma sincs kiabarandulasnak! :) Kepzeljetek, meg az idovel is szerencsenk van! Eddig folyamatosan esett hetek ota es szombat ota sut a nap, mindenki azt mondja, h mi hoztuk meg a jo idot! :)

Sajnos, tobbet most nem tudok irni, de amint lesz egy kis idom, irok reszletesebben is! Az uton idefele volt nemi bonyodalom! De azt hiszem, ez az en esetemben mar senkit sem lep meg! :)

Ázsia = nem is olyan rossz

Mégsem sikerült visszafognom magam! :) Maradt még bennem pár dolog, amit úgy érzem, most kell megosztanom Veletek, különben elévül Ausztrália alatt. Olyan dolgok jutottak eszembe, amik még a Húsvétkor elkezdett témámoz tartoznak, h mi tetszik Kambodzsában. Apróságok, de nagyban hozzájárulnak a mindennapok kényelméhez és örömeihez. Fura, h pont most jutottak ezek eszembe, ahogy épp elhagyni készülök egy kis időre Ázsiát, de talán pont így jó! Mert várom, h hűvösebb legyen az idő és kicsit elszabaduljak ebből a szines forgatagból de mégis, érzem, h azért jó lesz visszajönni. Hiába a honvágy és az európai kultúra hiánya, szeretnék még itt maradni egy kicsit. Hiszen ki tudja, h ha egyszer haza is megyek 1 v 2 év után, mikor tudok ide visszajutni. Úgyh amennyire lehet, szeretnék élni ezzel az alkalommal, h itt lehetek és megtapasztalhatok egy ennyire új világot. Azt tervezem, h ha visszaértünk, akkor nekiállok egy cikknek is. A téma egyelőre titok! :) Plusz, keresek vmi nekemvaló munkát! Azt hiszem, erre nagyon megérett már a helyzet! :)

No, akkor következzék a bővített lista arról, h engem, Tesztit, mi ragad még meg a kambodzsai hétköznapokban:

11. Blue Pumpkin (magyarul: Kék tök :D)

Ez egy helyi kávézó neve. Nagyon nagy találmány! Nem csak az egész stílus és berendezés óriási és guszta, hanem a péksütik és fagyik, turmixok, shakek hada! A khmerek nem esznek kenyeret, így nem is tudják jól elkészíteni. Ellenben itt! Minden újjad megnyalod a finomságok után! És, ami még egyedi ebben a helyben, h csak itt lehet kapni igazi natúr joghurtot (minden más fajta édesített)! Valami isteni!!! Nincs jobb reggeli annál, mint megenni egy friss péksütit ezzel a joghurttal! Mmmm, nyami! Az üzletfilozófia is tetszik. Nem csak a saját boltjaikban lehet megvenni a termékeiket, hanem árusítják más élelmiszer üzletekben és benzinkutakon is. Nagyon ügyesek! Arról nem is beszélve, h hány helyen üzemelnek kisebb standokat! Ehhez hasonló a TiAmo is, ahol a névnapomon voltunk reggelizni, csak annyi a különség, h a Blue Pumpkin sokkal hangulatosabb, dizájnosabb és úgy tudsz netezni, h közben lényegében egy nagy pamlagon ülsz, kényelmesen, és egy kihajthatós reggeliző asztalkára kapod a kaját, merth az is a pamlagra van rátéve! Írtó ötletes!

A honlapjuk: http://www.tbpumpkin.com/html/

(A jobb felső sarokban lévő narancssárga nyílra kattintva lehet a képeket megnézni. Én az Old Market mellettiről meséltem. Sajnos pont a pamlagról nincs kép :( ) 

12. Night Market

Az éjszakai piacról, úgy emlékszem, már korábban is áradoztam Nektek. Főleg a közepén található Island Bar-ról. Mégis még egyszer meg kell említenem, mert annyira szépen megcsinálták, h szinte rabul ejti az embert. A fűtetős, bambuszos kis standok, a sok szines portéka egy olyan egyveleget képez, h rabul ejti az embert és egy idő után már be sem tudja fogadni azt a sokmindent, amit itt kapni lehet. Főleg ékszereket, ruhát, emléktárgyakat, táskákat, rengeteg selyem cuccot, festményeket. Imádjuk! Az tuti, h üres kézzel nem tudsz onnan kijönni! Ami pedig a legviccesebb élményem, h tegnap ahogy sétáltunk egyszercsak észrevettem az egyik árus sáljai között a sajátomat, amit otthon vettem a Vörösmarty téren, a NewYorkerben!!!! Teljesen ugyanaz! :) Mind a ketten nagyon meglepődtünk, mert most, h megyünk Ausztráliába, ahol hideg lesz, viszem magammal ezt a sálat is. Ráadásul ez MAn kedvence rajtam, mert ezt viseltem az első randinkon és emlegetni sokszor, h mennyire szereti rajtam! :) Ebből is látszik, h ami otthon van, minden Ázsiából jön! Jó, ezt eddig is tudtam, de sosem tapasztaltam ennyire a saját bőrömön! :) Az árát már meg sem kérdeztem, de úgy tippeljük, h 2-3 dolcsira le lehetne alkudni. Nem fáj a szívem, mert én se vettem sokkal drágábban, le volt árazva kb 900Ft-ra. :)

Az említett sál

Ami pedig azt illeti, h nem lehet üres kézzel kijönni, mi sem bizonyítja jobban, h vettünk egy nagyon szép festményt! Beleszerettünk! Buddhát ábrázolja és elég egyedi módon, színkavalkádban. Elég sok sablon képet lehet itt venni, szinte mindegyik árusnál megtalálod ugyanazt, ezért is csaptunk le erre a darabra, mert ilyet még nem láttunk és persze, pont emiatt, nem is hagyhattuk ott (nagy alkucsata után)! :) Minden meg lehet magyarázni, ugye? :)

A mi Buddhánk

(sorry, tudom, h nem a legjobb kép)

13. Szolgáltatások

Ami nagyon tetszik, h itt minden olyan gyorsan megy! Gondolom, a khmerek ráálltak arra, h egy átlag túrista nem tölt itt 2-3 napnál többet, így a legtöbb szolgáltatás is expressz-nek számít az otthonihoz képest. Eszetekbe se jusson a hivatalos ügyekre gondolni, mert az ugyanolyan lassú és körülményes itt is, de ugye ez a terület nem érinti az átutazókat (Kivéve a vízumnál, amikor azt látod, az országba beérkezve, h az útleveled kézről kézre átmegy kb 10 emberen, szó szerint! Mindegyiknek van vmi apró feladata: pecsétel, aláír, vagy csak rád néz, h tényleg te vagy-e a képen, beragasztózza a vízum hátulját, a másik meg ráragasztja.) Szóval visszatérve a témára, ha varratni szeretnél, egy frissítő masszázst vagy fodrászt, esetleg kozmetikust, itt nincsenek időpontok és várakozás. Ott vagy? Uzsgyi, máris a székben találod magad vagy épp méretet vesznek rólad. Tegnap elvittem a szemüvegeshez 3 db keretet, h lencsét szeretnék tettettni beléjük. A srác levette a méreteket a meglévőről, megbeszéltük, h milyen extrákat kérek, kb 10 percig tartott. Ez délelőtt kb. fél 12-kor volt és este 7kor a kezemben fogtam mind a hármat! Egy kis fejre igazítás és kész! Nem is beszélve arról, h jó is! Hogy lehet ezt nem szeretni? :)

Mostmár megnyugodtam, elmondtam, amit akartam! :) Képzeljétek, még nem érkezett meg az utazási parám! Nyugodt vagyok! Hát ilyet! :)

Monszun itt, monszun ott

Hallom szüleimtől, barátoktól és olvastam is, h Magyarországon lassan monszunhoz hasonló eső esik. Nem is tudom, volt-e az utóbbi években ehhez hasonló otthon! Szurkolok, h elálljon az eső és végre rendes nyári meleg köszöntsön be! A kemény tél után már igazán jöhetne egy kis lazítás! A monszun pedig kicsit eltévedt, errefelé már nagyon várják! Igaz, már alakulgat! De az a jó benne, h mindig lehet rá számítani. Ahogy először felkúsznak az égre a szürke felhők, majd elkezd morogni az ég és villámlik egyet-kettőt. Aztán szépen lassan elkezd csöpörögni, pár percen belül feltámad a szél és leszakad az eső! Ilyet viszont még nem láttam! Olyan érzésünk volt, mintha az ablakunk egy vízesés alatt lenne! Ki sem láttunk rajta! Majd ahogy csillapodott kicsit a szél látszott, ahogy nekiesik a pálmafáknak, rángatja őket össze-vissza, a táj pedig elszürkül az erős esőzésben. Kb. fél óra alatt a mögöttünk lévő üres telek tóvá változott, házunk előtere pedig medencévé. A szemközti építkezés miatt, amit már elég sokat emlegettem, eldugult a vizet elvezető csatornánk és a víz nem folyt ki az udvarból, hanem elkezdett emelkedni a szintje! Szép kis látvány volt, ahogy a kerti asztal és szék úszott, az őr pedig a bejárati ajtónál lévő lépcsőre menekült! 'Welcome in the rainy season!' - kaptuk meg khmer akcentussal tőle és egy jó nagy adag mosollyal! :) A fiúk persze nem nézték tétlenül ahogy eláraszt minket a víz, elkezdték egyrészt kilapátolni a vizet, másrészt az előttünk lévő sáros földútba 'elvezető csatornákat' kaparni ásóval és szemetes lapáttal. A kemény munka eredménnyel járt, ahogy megtalálta útját a víz, szépen lassan visszakaptuk az udvarunkat! :) De az is igaz, h ez hosszútávon nem fenntartható módszer, minden alkalommal nem eshetnek neki a fiúk a csatornaásásnak! Állítólag nemsokára kapunk egy rendes utat a ház elé, csak reménykedünk, h okosan megoldják majd a vízelvezetés problémáját!

Az eső szerencsére, hamar elállt! Olyan 30-45 perc szokott a csúcs lenni, utána már elvonul a vihar és felfrissül az idő! Ezt az időszakot nagyon szeretem! Így éjszaka sem kell légkondi, nyitott ablaknál lehet aludni! Azért mégis csak jobb természetes levegőnél aludni! :) Így lesz ez ma este is! Valószínűleg nem a melegen fog múlni, ha nem tudok aludni! Nagyon izgatottak vagyunk már Ausztrália miatt! Sokszor mondogatjuk egymásnak, h 'holnap ilyenkor már a repülőn leszünk vagy a Bangkoki reptéren várunk vagy úton leszünk Ausztráliába'. Be is pakoltunk már. Én egy kicsit nehezebben, gondolom, ezt mondanom sem kell...Ezúttak egy kisebb sporttáskát viszek 2 hétre!!!! Most legyetek rám nagyon büszkék! Igaz, majdnem szétreped, de belepréseltem a ruháim! Hát igen, más nem nagyon fért bele, ezért is olyan dundi, mert én azért még beleszuszakoltam az egyéb apróságaimat is. Most legalább elválik, h mennyire tartós darab! Itt vettük, phnom penh-i szerzemény, ez lesz az első nagy útja! :) Szurkoljatok, h túlélje! A pöcre telepakolt csomaggal egyben védekezem az ellen is, h esetleg bmit is vásároljak Ausztráliában, így kell önkorlátozni! Bááár a kézipoggyászomban még van hely...

No, nem szaporítom tovább a szót! Valószínűleg az indulásig már nem lesz több bejegyzésem! Elég lesz megbírkóznom az utazási parámmal: mindent betettem? mit hagyok itthon? jesszus, hova tettem az útlevelem? minden rendben a jegyfoglalással? vízum? beengednek ausztráliába? Úgyh most ezt enyhítendő iszom/iszunk egy kis sört!!! Mmmm, de jó hideg!!!

Viszlát Ázsia...egy kis időre!!! Jövök Ausztrália!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :)

Munkára fogtak! (2.rész)

Tegnap voltunk utoljára Koh Kerben, mielőtt 3 nap múlva elrepülünk a kenguruk földjére! :) Kivételesen csak egy napra mentünk, h megbeszéljük a falusiakkal, h mire jutottunk a 2 hetes felmérésünk alatt és h mi az, amit még ők hozzátennének a hallottakhoz, illetve milyen megoldásokat javasolnak a problémáikra ők és miket mi. Mivel vasárnap volt, hiába tudták előre, h jövünk, úgy kellett összegereblyézni az embereket. Szépen komótosan csordogáltak a falugyűlés helyszínére. Ők nem voltak annyira izgatottak, mint mi! :) Hiszen az elmúlt 2 hétben mi folyamatosan nyaggattuk őket, minél több infót kihúzva belőlük az életükről. Valószínűleg nem mi vagyunk a legelsők, akik ezt tették és nem dobták el magukat a szándékainktól se, hiszen ígéreteket is kaptak már bőven, úgyh egyrészről megértem őket. A másik oldal viszont az, h ilyen módszerekkel és alapossággal még senki sem próbálta megközelíteni őket. De tény, h így is kétes, mennyire fogják fel a segítő szándékunkat! Bár talán a tegnapi nap után már komolyabban vesznek majd minket! Néha azt kívánom, bárcsak belelátnék a fejükbe legalább egy pillanatra! Mit gondolnak rólunk? Hogy ítélnek meg minket, a munkánkat, a szándékainkat? Vajon csak azt látják bennünk, h megkapjanak bizonyos dolgokat, amiket kérnek és per pillanat szükségük van rá? Vagy megértik, h a jövőjük is fontos számunkra? Arról nem is beszélve, h vajon felfogják-e, h egy fejlődési folyamat nem egyik pillanatról a másikra történik, és apró lépésekkel indul, amiknek az eredménye idővel válik igazán érzékelhetővé? Lesz hozzánk elég türelmük? Tudom, mindig jövök itt a mélyenszántó kérdéseimmel! :) És ez az, ami érdekelne, h bennük is vannak hasonlók velünk kapcsolatban? Nem lehet tudni! Az arcuk, a tekintetük nem olvasható! A megszokott metakommunikációs jelek, itt sokkal nehezebben értelmezhetők! Otthon, a metrón, az utcán, társaságban pillanatok alatt kielemezek bkit! De itt?! Lehetetlen! Persze, van a világon egy alap mimikai, hanghordozási, tekintetben rejlő eszköztár, ami általában ugyanaz. Viszont én ennél mélyebbre szeretnék látni! :) Az ázsiai emberek sokkal visszafogottabbak, zárkózottabbak. A kezeiket nagyon minimálisan használják magyarázás közben, maximum akkor vetik be egy kicsit, ha haragosan beszélnek. Ilyenkor azok a mélybarna szemek is villámokat szórnak! Bár ritkán látni egy khmert bosszúsan beszélni. Mosoly itt is egy fajta fegyver, de valahogy nem mindig érzem, h mi áll mögötte. Nálam alap, úgyh egyfolytában használom, főleg, mikor más nyelven nem is tudok kommunikálni. Erre válaszul általában kapok egy viszont mosolyt, de csak röviden és visszafogottan. Náluk ez nem annyira használatos metakommunikációs eszköz, mint nálunk vagy nálam. Jobban visszafojtják az érzéseiket, az önuralom erősebb az ázsiai népeknél. Arról nem is beszélve, h mindez, amit én érzékelek velük kapcsolatban, főleg az idegen embernek szól. Ahogy korábban is meséltem, egymás között ők sokkal oldottabbak és teljesen máshogy viselkednek. Tudnak ők jóízűen nevetni, ha akarnak! Amivel tudom, h mindig őszinte mosolyra vagy nevetésre fakasztom a khmereket az az, amikor próbálok a nyelvükön beszélni! Ilyenkor máris egy fokkal közvetlenebbek lesznek! A felmérés közben is, amikor 1-1 fa vagy béka fajta nevét tanulgattam, vagy eleve az angolba beépítettem a khmer szavakat, nagyon tetszett a helyieknek. Bár tény, h ettől még egy barang maradok, de legalább egy picivel közelebb éreztem magam hozzájuk. Hogy ők hogy vannak ezzel, persze, fogalmam sincs, de nincsenek illúzióim! :)

Maga a felmérés ideje alatt megint nagyon jól éreztem magam! Mielőtt nekikezdtünk volna a második szakasznak, bevallom izgultam, h hogy fog menni. Ismeretlen feladatok előtt mindig ott van bennem a kisördög, h nem fog menni és elbénázom. Ebben az esetben ott volt az elméleti hátterünk, segítségképpen, ami egy nagyon jó kis anyag. Pontosan végigvezet az egyes feladatok végrehajtásán és tele van mentő kérdésekkel, ha elakadnál. Úgyh, ha Andris nem is volt mellettem, végül, önállóan a tolmács csajszi segítségével elég jól megoldottuk az adott feladatokat. Nagyon jó volt, h könnyen tudtunk együtt dolgozni. Sokszor már előre megkérdezte, ami a következő kérdésem lett volna. Fordításban is ügyes volt, részletes. Nem csacsogta el az időt, tudott a lényegre koncentrálni! Ha pedig kulturálisan voltak gondok azzal ahogyan én kérdeztem volna vmit vagy kényes témát árintettem, ő mindig igyekezett azt tompítani és finomat előadni a falusiaknak. Nagyon remélem, h MAn is elégedett lesz a munkánkkal! A napokban értékeli ki a két hét eredményeit és buzgón írja a riportot.

A tolmács csajszi

Közben arra jöttem rá, h amit csinálok azt legális kukkolásnak lehetne nevezni. Lehet, h ez így egy kicsit erős megfogalmazás. Biztosan mindenkiben ott van a vágy, h beleláthasson mások életébe legalább egy kicsit és olyan dolgokat is megkérdezhessen, amit nem mer. Szeretnénk összehasonlítani a mi életünkkel és levonni a kettőből a tanulságot. Vagy csak egyszerűen élvezni azt, h olyan dolgokat tudhatunk meg idegenek mindennapjaiból, amire nem mindig van alkalmunk. Perverz vagyok? :) Olyan érdekes volt a projekt mögé bújva akár néha-néha belecsempészni a felmérésbe 1-1 magánérdekeltségű kérdést. Bevallom töredelmesen, h kihasználtam az alkalmat és a falusiak persze, válaszoltak. Természetesen, nem éltem vissza a helyzetemmel. Mondok egy példát. Beszélgettünk az egészségügyi ellátásról Koh Kerben, ami lényegében ott nem létezik. Mivel, általában, én vezettem a női csoportokat, és csak úgy egymás között voltunk rákérdeztem, h akkor mégis hogy szülnek? Ahogy elnéztem a körülményeket megborzongtam a megoldás gondolatán. A sejtésem beigazolódott: egymásnak segítenek a nők. Aki a tapasztaltabb az megy át a vajúdó anyukához és támogatja, levezeti a szülést. Állítólag van egy másik non profit szervezet, aki néha eljön a faluba és tréninget tart az asszonyoknak a higiéniás szülésről, h hogyan kell csinálni. Ennek ellenére azt állítják, h a csecsemőhalandóság mértéke elhanyagolható a faluban. Hm... Szóval ilyesmire gondolok a legális kukkolás alatt.

(Sokszor eszembe jutott, miközben a fakunyhókban interjúztam, h vajon Anyukám mit szólna, ha most látna! Belegondol-e abba, h a kislánya mit csinál Koh Kerben éppen? Megkértem MAn-t készítsen 1-2 képet rólam 'bevetésen', h lássátok, de elsősorban Anyukám, h hogy dolgozunk :))

Érdekes volt az is, amikor nem csoportokban hallgattuk meg az embereket, hanem véletlenszerűen kiválasztott házakba látogattunk. Annyira más ahogy élnek! Ezekben a faházakban szinte nincs is berendezési tárgy! Maximum egy ágy, a gazdagabb családoknál előfordulhat egy tv. A földön esznek. A konyha általában a ház egyik sarkában kialakított kisebb tűzhely, szintén a földön! Fürdő, WC nincs. A kúthoz járnak, illetve a bokorba. Eszméletlen, nem? A kevéske főzőeszköz a falon van fellógatva, a fűszerekkel együtt. Kb. ennyi az egész. A cölöpök alatti részben általában van egy függőágy vagy vmi fa asztalszerűség, amin pihennek, előkészítik a főznivalót és nappal esznek is. A kert szinte mindenhol rendetlen. Eldobált műanyag zacskók és flakonok. Kószáló csirkék, esetleg malacok vagy tehenek mászkálnak az emberek körül. Néhol van egy nagy kerámia bödön is, ebbe gyűjtik az esővizet. Ebből áll, tömören, röviden egy khmer ház és környéke. A minimum minimumából élnek ezek az emberek. Na jó, nem szabad összehasonlítani a mi világunkkal az ő életmódjukat. Nem lehet. De még helyi viszonylatban is ez a falu nagyon szegény, még ha itt is akadnak gazdagabb családok, a rizs állandó biztosítása általános probléma. Márpedig anélkül nem létezik ázsiai ember.

Amikor beléptem, pontosabban, felmásztam az össze-vissza tákolt létrákon a házakba mindig meglepődtem. Hol vannak a könyvespolcok? Szekrények? Vicces, mi? Tudom, h nem szabad, mégis, hasonlítok és, amit elsőre hiányolok az a könyvespolc! Javíthatatlan barang vagyok! Persze, egy idő után már egymáshoz mértem a különböző házakat, de magamból kivetkőzni nem tudok. :)

Egy koh keri házikó

Ami még jobban tetszett, még a kukkolásnál is, h egyre több ismerős arccal találkoztam a faluban! Sokszor 1-1 emberhez tudok kötni vmit, egy interjút és csoportos foglalkozást, egy érdekes választ. Kezdem átlátni a falut, h mi-merre található, h melyik ház kié. Jó érzés, amikor egy idegen környezet kezd átalakulni ismerőssé! Amikor még egyre jönnek az újabb tapasztalatok, de már egy meglévő alapra és így, szépen épül az emberben az otthonosság érzése. Ez tetszik, szeretem!

Két falusi, akikhez bekopogtattunk

Végre, nem érzem, h elefánt vagyok a porcelánboltban, hanem, h tudják ki vagyok, ők is láttak már többször és tudnak hova kötni. Talán már nem csak egy külföldire néznek rám, ránk, hanem beazonosítanak egy őket segíteni szándékozó szervezetnek! Mondja vki, h nem érzem teljesen magaménak MAn ügyét, úgy beszélek róla, mintha magam is a része lennék! Bár őszintén bevallva, egy percig sem gondoltam soha, h ellen tudnék állni, h ne próbáljak meg belelátni! :) Egy ilyen helyzet kihagyhatatlan! :) Pláne, ha az ember lánya kíváncsi és szeret mások dolgaiba belekukkantani! ;)