Úgy mondanám, h "De jó, újra itthon vagyok!" vagy "Mindenhol jó, de legjobb otthon!", de nem lenne igaz. Csak azt érzem, h most a "Thank you"-t felváltja az "Akun", a "Ferry"-t a bicaj és a kellemes őszi Sydney-t a füllesztő Siem Reap. Annyira más most itt lenni! Ne értsétek félre, ez nem panasz! Egyszerűen csak nem ment olyan egyszerűen a váltás, hiába két hetet voltunk csak távol. Mikor visszaértünk, mindketten olyan idegennek éreztük magunkat, valahogy lelkileg sokkal messzebbre kerültünk Ázsától, mint fizikailag ez alatt az idő alatt. Kimondhatatlanul jól éreztük magunkat! Egy életre szóló élmény volt! Végre, nem csak az álmaimban és a tévén keresztül képzelem el, h milyen Ausztrália, hanem ott lehettem és láthattam, hús-vér valójában. Persze, két hét nem elég arra, h teljesen megismerjem az országot, de a kint élő rokonoknak és barátoknak köszönhetően azért amennyi infót csak tudtam, begyűjtöttem.
Amit szeretnék elsőre megosztani Veletek az élmények közül, a mai bejegyzésemben, az a 3 dolog, ami a legjobban a szívemhez nőtt Ausztráliában az ott töltött rövidke idő alatt:
1. Kompút
Abbotsfordban laktunk, az egyik külvárosban, ahonnan minden nap komp-pal mentünk be a városba és ez az élmény pótolhatatlan volt! El sem tudom mondani, milyen sokat jelentett kora reggel ez a látvány! Hiába voltam álmos, morcos, szerelmes tekintettel néztem végig a partokon, a szép házakon és vártam, ahogy szépen fokozatosan előtűnik a Harbour Bridge, majd az üzleti negyed és végül az Operaház! Gondoljatok bele, van, aki nap, mint nap ezt látja munkába menet. Még otthon, mikor minden nap kijöttem a kisföldalattiból és megpillantottam a Hősök Terét, a múzeumokat reggeli fényükben úgy éreztem, ennél szebb nem is lehetne egy nap kezdete. Nem mondom, h tévedtem, de tény, h ezt lehet überelni. Úgyh már önmagában a kompozás miatt megérte elmenni Ausztráliába. Az út felért egy városnézéssel, hiszen a központi rész nevezetességeit mind felvonultatta.
Miközben ültem a kompon és bámultam kifelé az ablakon, mindig az motoszkált bennem, h vajon milyen lehet itt, a part mentén élni? Hogy ha reggel felébredsz és kinézel, akkor eléd tárul a kékség! Az öbölben kikötött hajók ringatóznak, néha elhúz 1-2 hajó. A szemközti oldal pedig elég messze van, téged nem lát senki, te sem őket, csak azt a sok zöldet, ami a házakat körbeveszi. Nem csodálom, h az itt sorakozó épületek víz felé néző felülete szinte csak üvegből van. Itt látni kell mindent!
Kilátás a kompról
Ugyanakkor az is eszembe jutott, h milyen lehet minden vihar idején? Mekkorák lehetnek a hullámok? A házak szinte mind egytől egyig közvetlenül a víz mellett vannak. Igaz, ezek kisebb öblök és valószínűleg nincsenek rekordméretű hullámok, de mégis egy erősebb front nem viseli meg őket? Látszik, h még sosem éltem ilyen vidéken! :)
2. The Rocks
Sydney legrégebbi városrészét hívják így. Azok a házak, amik még a régi időkből megmaradtak csupa téglaépületek. Nagyon hangulatos hely a mai formájában. Bár még a kezdetekkor teljesen más képet mutatott. Itt telepedtek le az első Ausztráliába érkezők 1788-tól, akik főleg elítéltek, fegyencek és prostituáltak voltak. Majd az 1820-s évektől, ahogy ezen a területen rendezkedtek be a nagyobb kikötők, átvették a helyüket a tengerészek, hajók legénységei, kereskedők és családjaik. Egymás mellé préselt 2-3 emeletes házakból állt, szűk utcákból, ahol nem volt semmi csatornázás, se éjszakai kivilágítás. A 18-19. század szépségei! A patkányok gyorsan szaporodtak és így betegségek is elég könnyen terjedtek. Így egy nagyobb pestisjárvány után sok házat leromboltak, így próbálták megfékezni a bajt. A városrész pedig egyre elhagyatottabb lett, ahogy Sydney terjeszkedni kezdett a 20. században. Elkezdődött a Harbour Bridge építése is, ami szintén egy elég nagy terület elpusztítását jelentette. A város vezetése az 1900-s évek közepén úgy döntött, h ahogy van, eltörli az egész negyedet, h ide is irodaházakat építsenek. A megmaradt helyiek viszont tiltakozásba kezdtek és győztek! Nekik köszönhetően mára ez a rész nagyon szépen fel lett újítva, amit lehetett megmentettek a régi időkből. Nagyon hangulatosak a téglaházak egy kupacban.
Az említett kupac
És a sors fintora, h azokban az 'antik' épületekben, amiket egykor a semmivel akartak egyenlővé tenni, ma már Gucci és egyéb világhíres márkák boltjai találhatók. Sok a hangulatos étterem és hotel (= pub, ausztrál értelmezésben). Sőt, rendszeresen tartanak kézműves vásárokat is!
A régi kereskedelmi kikötőket pedig mára szórakoztató központtal (Sydney Akvárium, Wild Life kiállítás, IMAX mozi), és üzleti negyeddel felszerelt modern városközponttá átalakították át (Darling Harbour, Circular Quay környéke). Bevallom, nem mindig szeretem, ha régi, történelmi helyekhez hozzányúlnak és vmi nagyon mait alkotnak belőlük, mert vhol elvész közben a varázsa. De itt, nagyon megtetszett, ahogy mindezt megoldották! Amennyire tudták megőrizték az örökséget és ez megnyugtató. Az új városrészek pedig hiába vannak tele üveggel és fémmel, így szépek! Valószínűleg, ha építész lennék, egy öbölre néző épületet én sem terveznék meg máshogy! :)
Darling Harbour egyik része
Tudom, sokat elidőztem a The Rocks leírásával. De imádok olyan házak, épületek között sétálni, amik magunkban hordozzák a történelmet! Ha ebben a városrészben voltunk, mindig úgy éreztem, h egy picit magamba szippanthatok a régmúlt időkből. Igaz, h az nem mindig volt ilyen szép és konszolidált, de mégis Ausztráliához tartozik. Borzongató volt elképzelni, h ezek az utcák hogyan nézhettek ki régen, milyen emberek sétáltak rajtuk, kik élhettek azokban a tégla házakban, milyen sorsok születtek vagy éppen itt törtek derékba.
Találtunk egy nagyon jó múzeumot is, ami pont erről szólt: Susannah Place a neve. Megőriztek egy 4 lakásos társasházat a régi állapotában. Kezdettől fogva bérházként üzemelt és 1844-től egészen 1990-ig éltek benne családok. Utána született meg a döntés, h múzeummá alakítják át, ami még mindig folyamatban van. A szobákat úgy rendezték be, ahogy eredetileg is voltak, fényképek és még ma is élő régi lakók emlékei alapján. Láthattuk, h hogyan élt itt a 19. század vége felé egy szegény kereskedő család, a 20. század közepén egy 3 lánygyerekes anyuka az alkoholista mostohaapával és a '80-s években egy nagymama, aki varrónő volt. Hihetetlen volt látni! A fürdő és a wc (pottyantós) még a mai napig a házon kívül van! Számomra libabőrözős volt elképzelni, h milyen lehetett itt élni, mondjuk, '89-ben úgy h a ház nagy része több, mint a 100 évvel ezelőtti körülményeket tükrözi vissza, apróbb változtatásokkal.
Susannah Place
Infók:
Azon kívül, h én is tettem fel képeket, azért még ezen a linken is találhattok párat a The Rocks-ról.
Susannah Place:
(nekünk sajnos, már nem engedték, h bent fényképezzünk, mivel a múltban sokan visszaéltek az itt készített fotókkal)
Plusz még egy hely, ahol rátalálhatsz a fegyencek és elítéltek hagyatékaira: Hyde Park Barracks
3. Watsons Bay
A szívemhez legközelebb álló hely, azok közül, ahol jártunk. Még most is visszavágyom oda, ahogy levetítem lelki szemeim előtt az ottani kilátást. Ha valaha úgy hozza az élet, h lehetőségem adódik Ausztráliába költözni és Sydney-ben élni, akkor ezen a helyen szeretnék lakni. Egyszerűen gyönyörű! Máris kifejtem, h miért is!
Állítólag ezen a vidéken ez volt az első halászfalu, az 1860-s évekig elszigetelten éltek a helyiek. Ma is sok édes kis faházat látni, amiken látni, h egykor vagy talán még ma is halászokhoz tartoznak és ez eleve ad egy alaphangulatot a helynek. Az egy dolog, h itt is minden olyan tiszta és rendezett, mint Sydney bmely más pontján, de kialakítottak egy nagyon szép sétányt a part mentén, ahol fokról fokra egyre nagyobb tátod a szád, h mennyire lélegzetelállító a kilátás. Először édes kis homokos partokon visz az út, ahol a watsons bay-i lakosok a reggeli mozgás szokásának hódolnak, úsznak, futnak. Majd emelkedő következik és a tetején meglátod egész Sydney üzleti negyedét. A messzeségben szürkéllik, a víz felett, a magas épületek csoportja és két oldalról zöld öleli körbe a képet.
Majd egyre kanyarodik az út és eljutsz egy zöld kis tisztáshoz, ahol egy szép kis kőépületre bukkansz egy magas szikla tetején. Az egykori világítótorony gondnok háza, pazar kilátással. Ha itt élsz, Te vagy az élet császára! Ha balra nézel, ott van Sydney, ha jobbra, ott végeláthatatlan óceán! Földbe gyökerezik a lábad!
Közben ritmusos dübörgésre leszel figyelmes. A hullámok nagy erővel csapódnak a szikla lábainak, lent a mélyben.
Innen nehéz továbbindulni, annyira szép! A víz vakítóan kék, a kis ház körül pedig minden olyan patent. A füvet szerintem vonalzóval mérik, h egyenletesen legyen levágva. Gondozott színes virágok, itt-ott.
Aztán jön a felismerés, h "Hűha, hiszen ez a hely nem is akármilyen hely!". Ott állsz a sydney-i öböl kapujában! Szó szerint! A szemközti parton felismered szinte ugyanazt a sziklát, mint, amin Te állsz, és mint két kapuőr várják a behajózókat. Ők a North és a South Head. Évszázadokon át retteget partszakasz volt ez. A sötétben hajózok nem mindig találták meg a bejáratot és sajnos, nem egy ember vesztette itt életét. Később, ezért is építettek ide, több világítótornyot is. Ha képes vagy otthagyni ezt a látványt, akkor tovább lehet sétálni, h megnézd őket. Ehhez a ponthoz legközelebb a Hornby nevezetű áll. Abbahagyom az ömlengést, úgyh csak annyit mondok, h a kilátás innen sem volt különb az előzőeknél, nem is beszélve a világítótorony adta hangulatról!
Innen a túraút visszavisz a városba, de nem érnek véget a szépségek. Jön a Gap nevezetű rész. Ugyanehhez a partszakaszhoz tartozik, csak ki kell kerülni egy lakóparkot. :) Innen már csak a nyílt óceánt lehet látni és a cikázó hajókat. A távolban el lehet kapni 1-2 nagyobb hadi, illetve teherszállító hajót. Itt is van egy nagy sétány, amit nyál csorgatva és oldalazva tenne meg az ember szíve szerint. Mindennapos, h a partoknál felbukkannak bálnák, úgyh érdemes figyelni a messzeséget! Mivel Watsons Bay egy félszigetféleségen van, ami ráadásul elég keskeny, ezért itt is kapkodtam a fejem, h melyik irányba nézzek. Mert Sydney belvárosa megint ott magasodott a távolban az egyik oldalamon, kibővülve a Harbour Bridge-dzsel a másikon pedig az óceán. Nah, hát ezért mondom én, h itt el tudnék éldegélni! Éppen milyen kedvem van egy nap, abba az irányba gyönyörködnék! :)
Egy kis történelem, annak, akit érdekel:
Na jó, még egy dolog jutott eszembe! :)
4. Naplemente Sydney-ben
Ez egy olyan jelenség, ami bárhova is megy az ember, csak gyönyörködni tud benne. Úgyh tudom, semmi extrát nem mondok ezzel, ezért sem akartam elsőre belefoglalni a számomra legkedvesebb sydney-i látványosságok körébe. Mégsem tudom kihagyni! Szerencsénk volt, mert lehetőségünk volt több nézőpontból is látni a naplementét Sydney-ben: állatkertből, a városban sétálva és egy lakóház tetejéről (Gergőnek és Orsinak köszönhetően!!! :) ) Ahogy megcsillan a lemenő nap fénye, átszűrődve a Harbour Bridge-dzsen, a magas épületek üvegablakain és az Operaház fehér hullámain lélegzet-visszafojtó látvány. Mindehhez hozzájárul az öböl vizének színváltozása is! Persze, le sem tudod tagadni, h egyetlen egy pont van, ami a legjobban vonzza a tekinteted, az Operaház. Fenségesen áll az üzleti negyed előtti kis félszigeten, ezzel is hangsúlyozva egyediségét és különbözőségét a többi épülettől. A csempéi, a barnás ablakaival teljesen narancssárgában égnek! Mmmm...szép és kész! :) Beszéljen helyettem a kép! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése