Elmondhatatlanul sok elmeny ert az elmult napokban. Komoly gondban vagyok, h mindezt hogyan fogom majd Nektek prezentalni. Nem csak a latottak voltak ram nagy hatassal, de az emberek is, akikkel talalkoztam: MAn rokonai, akik kozott vegyesen vannak igazi ausztralok es evtizedek ota itt elo magyarok, valamint nemregiben attelepult exkollegak. Rengeteg velemenyt hallottam az itteni eletrol es mindez kavarodik a sajat benyomasaimmal, h milyennek latom az itteni eletet es embereket. Most, h mar bevallottam magamnak, majd MAn-nak, Nektek is el merem mondani, h hiaba ereztem azt a nagy vonzalmat Ausztralia irant kiskorom ota, egy par nap utan azt vettem eszre magamon, h megsem ez az en orszagom, mint eddig gondoltam, tegyuk hozza ismeretlenul! DE! Ez nem jelenti azt, h nem vonz! Ettol meg kiprobalnam, de azt hiszem nem tudnek hosszu tavon itt elni, az az eros vagy eltunt. Ugy erkeztem ide, mint megfigyelo, aki megvizsgalja a teruletet erdemes lenne-e idekoltozni, kikerdezi a tapasztaltabbakat a beilleszkedes elmenyeirol. Ez a szerep mara atalakult es szimpla turistanak erzem magam, aki atadja magat a nevezetessegek szepsegeinek. Kimondani mindezt olyan mintha megcsalnam a korabbi erzeseim! :(
Hiaba tetszik az itteni eletmod, a lazasag, a rend, es meg el is tudom magam kepzelni itt, egy-ket evre, de a szivem mar nem huz ide, olyan erosen. Nem utott be a `Megerkeztem!` erzes...Az a fura, h igy, h az elmult honapokban ekkorat fordult velem a vilag es hirtelen sok uj helyet lattam, ugy erzem magam mintha sehonnai lennek. Arra gondolok, h nincs kedvem meg hazamenni, viszont az eddig latott orszagokban sem erzem igazan otthon magam...nevezzuk ezt a kulturalis sokk utan szabadon...uhm...jajj...ciki, de vhogy csak angolul tudok egy jo szot erre: shelter shock. Shelter = menedek, oltalom. Ami szamomra otthont takar, ami ved es megnyugvast tud nyujtani. Persze, ez egy eleg tag ertelmezese a szonak, de nekem vhogy igy hangzik jol. :) Aki erti, h mire gondolok, segitsen egy jo magyar szot talalni erre! :)
`Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.`
(Petofi Sandor)
Tudom, tudom, lassan kovethetetlen leszek, de megmagyarazom. Ahogy leirtam a szot sehonnai azonnal beugrott ez a vers. Elkezdett koroket futni az agyamban es most nem tudok szabadulni tole. Igen, beismerem, lelkiismeretfurdalasom van, h nem vagyom haza, h nincs kedvem hazamenni (annak ellenere, h volt nemi honvagyam). De az vesse ram az elso kovet, akinek nem fordul meg a fejeben hetente legalabb egyszer, h el kene koltozni Magyarorszagrol, kiprobalni mashol az eletet es nem tudja mar igazan aterezni mindazt a hazafiasagot, lojalitast, ami meg nemregen elt ebben a kis orszagban. Bar ugy erzem, ez nemcsak rank jellemzo, vhogy a mai globalizalt vilagban a `haza` szo is atalakul...Nem ragaszkodunk mar annyira a helyhez, ahol szulettunk, ahova az anyanyelvunk kot. Teret nyer a mobilitas. De ezzel egyutt kicsit gyokertelenne is valunk, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése