Főzőiskola

Épphogy felocsúdtam a dengi lázból, máris egy főzőiskola forgatagában találtam magam. Köszönhető ez egy magyar lánynak, aki épp átutazóban volt Siem Reap-ban és korábban felvette MAn-nal egy közös barátjukon keresztül a kapcsolatot. Megkérdezte, h nem lenne-e kedvem hozzá csatlakozni és megtanulni egy-két fogást khmerül főzni. Mivel már én is terveztem ezt egy ideje, épp kapóra jött a meghívás! Több étterem is hirdeti a saját főzőiskoláját, kb. 12-20 dolcsiért. Jó kis programnak tartom, annak, aki szeretne picit belelátni, h hogy hogyan is készülnek a helyi finomságok. Tudom, szégyen gyalázat, de még nem kóstoltam egy csomó khmer specialitást. Úgyh ezúttal belecsaptam a lecsóba és előételnek a tavaszi tekercset, főételnek pedig az amok fish-t választottam. Az előbbit azért, mert állandóan ezt eszem itt és gondoltam, nem árt megtanulni az elkészítési módját, az utóbbit, mert még sosem ettem. Bár volt bennem némi aggodalom, h talán nem éppen a saját magam által kreált amoknak kéne az elsőnek lennie, de hát már nem volt visszaút.

Egy tábla mutatta be a főzősuliban, h mik a helyi fűszeralapanyagok

A helyi gyümölcsök

A programot úgy hírdették meg, h először elvisznek piacolni, ahol megvesszük a hozzávalókat, majd azokból alkotjuk meg életünk khmer specialitását. Ehhez képest ugyan bevittek a piacra, de nem vettünk semmit. Csalódottan vettük tudomásul, h ez csak egy kb. 5 perces gyors mustra volt. Igaz, legalább megtudtuk, h mit, hol lehet kapni és hogy néznek ki mielőtt kaja lesz belőlük. Hirtelen a koszos, büdös zöldség-gyömülcs és húspiac közepén találva magam kezdtem rájönni, h nem is olyan nagy baj, h nem töltünk el itt több időt a hozzávalók vásárlásával. Alig vártam, h újra friss levegőt szívhassak! Igaz, h ez a bejárásféle inkább azoknak érdekes, akik rövid ideje vannak csak itt és még nem merészkedtek a piacnak eme részébe. Kambodzsában úgy néz ki a vásár, h egy fedél alatt találsz meg mindent. Ruhanemű, szuvenír, selymek és legyekkel belepett hús, hal, gyümölcs mind egy helyen található, tőled függ, h merre veszed az utad. De általában, ahogy az ételek határához érsz, visszahökölsz a szagoktól! :) Ezért mondom, h ennyi előnye volt ennek a piaclesnek, h legalább bevezettek oda, ahova amúgy, magadtól, nem mennél be. Ezután visszarohantunk az étterembe. Hatan voltunk részesei ennek a röpke tanfolyamnak. Reggel 10 körül kezdtünk és kb 2ig tartott mire mindannyian végeztünk. Azt kell, h mondjam, h kellemesen csalódtam a végére az egészben. A lányka, aki levezette az egészet, kihangsúlyozom, h lényegében egyedül, nagyon ügyesen lavírozott hatunk között és adta ki az utasításokat, h ki-mit csináljon. Mindenki vállaszthatott két fajta ételt, amit szeretne megfőzni és nem kellett mindenkinek ugyanazt készítenie, h egyszerűbb legyen a főszakácsnak. Vállalták, h ahány ember annyi fajta kívánság és ez elismerésre méltó. Mire visszaértünk a piacról, egy külön helyiségben, mindenkinek ki volt készítve pár eszköz, mint kés, vágódeszka és hámozókés, plusz az előételének hozzávalói. És fel kellett venni a kukta kiegészítőket: extra csinos bordó sapi és kötény.

Munkára készen!

(bocsi, későn kapcsoltam, h fénnyel szemben nem a legjobb fényképezni)

Mindenki nekilátott az instrukciók alapján meghámozni, felszeletelni a zöldségeket. Ez a rész még gyorsan ment.

Sárgarépa, taro, édes krumpli, hagyma a tavaszi tekercshez (balról)

Ez lett belőlük első körben

Amikor ezzel elkészültünk, félretettük őket és a főétel fűszerei következtek. Ez nagyon meglepett! Nem úgy történt, h kapsz egy fűszerkeveréket és nosza dobd bele a lábosba, hanem egyenként megmutatták, h mi tartozik az amokhoz, hogyan kell hozzáállni (szeleteljem-e vagy hámozzam, eszik vagy isszák, stb.), majd mindet beledobták egy nagy mozsárba és szépen össze kellett dolgozni míg egy massza nem lett belőle. Az egész kb. úgy nézett ki, mint nálunk a vaj köpülése, csak kicsiben.

Amok fűszeralapok, curry pasta-nak nevezik: hagyma, fokhagyma, turmeric (úgy néz ki egészben, mint a gyömbér, csak belül narancs színű), gyömbér, lemongrass (citromfű szó szerint, de nem ugyanaz, mint otthon) (a sorrend bal felső saroktól jobbra haladva)

A köpülés :)

Amikor ezzel végeztünk lelassult az egész. Két tűzhely volt, ezen kellett osztoznunk. Először az előételeket főztük meg. A tavaszi tekercshez már korábban felszeletelt sárgarépát, hagymát, tarot, valamint édes krumplit kellett pálmacukron és olajon megforgatnom. Ha jól emlékszem vmi oyster szószszerűséget is raktunk rá.

Kukta nagy művigyorral :)

Ezután kör alakú rizstésztát kaptam és ezt kellett megtöltenem a zöldségekkel. Amikor készen voltam, bevittek az igazi konyhába, ahol olajban kisütöttem a kis dundi tekercseimet. Egy fél méterrel mellettem egy szakács épp az étterem sajátjait tekergette és gondolom, mondanom sem kell, h mindegyik tökéletesen egyformára sikerült és szép vékonyra...Jó, hát ez is rutin kérdése! :) Közben elkészült a szósz is.  Itt úgy eszik a tavaszi tekercset, h egy chilis, halszószos, mogyorós lében mártogatják. Ez akkor  meg is volt.

A kreálmányom: dundi, gigaméretű tavaszi tekercsek

Sajnos, nem tudtam minden egyes munkafolyamatot követni. Még egy kicsit gyenge voltam fizikailag és voltak pillanatok, h le kellett ülnöm, nem tudtam hosszan állni a tűzhely mellett, ahol ráadásul meleg is volt. Így a szósz elkészítési módjáról lemaradtam. :S A tekercsek után viszont következett az amok! Ehhez is meghámoztam és felszeleteltem a hozzávalókat, mint vmi zöld levél, ami nem értettem, h pontosan mi volt, bocsi, akkor volt ott még hagyma, hal és egy fura fehér gomba, ami megfőzve kicsit nyúlós-rágós lett.

Amok hozzávalók: ismeretlen zöld levél, hagyma, gomba, hal

Felszeletelt állapotban, "izgi", mi? :)

Először olajon megpároltam a hagymát, majd bele kellett dobnom minden maradékot, meglögybölték kókusztejjel és beletettem a köpült fűszerkeveréket is. Ez így mind együtt kellett összefőzni, vízzel. Amikor készen lett egy pofás banánlevélből készült kis tányérkába kellett beletenni a végterméket. Ezt is megmuttaták, h hogyan kell megcsinálni. Az amokot szimplán rizzsel eszik. Az íze kicsit édeskés a kókusztejtől, nagyon finom!

Íme: teszti főétel!

Ízlett a saját főztöm, még a tavaszi tekercs is!!! :) Pedig tartottam tőle, h milyen ízek fogadnak, de be kell ismerni, h eredeti khmer felügyelettel, nagyon rosszul nem sikerülhettek ezek az ételek! A szakács lányzó mindenkire nagyon odafigyelt, segített és válaszolt a kérdésekre. Senkit nem hagyott magára főzés közben. Sokszor egyszerre két embert vezényelt le. Úgyh végül úgy jöttem ki, h nagyon jól éreztem magam és szórakoztató volt megtanulni khemrül főzni.

A csapat :)

Ausztrál néni, japán srác, magyar ismerős lányzó, britt csaj, még egy magyar és ausztrál

(balról)

A szakácsok (a jobb oldali az, aki vezette a tanfolyamot)

A legjobban mégis az tetszett, mikor az igazi konyha részbe nézhettem be! :) Többször voltunk már itt és megnyugtató volt látni, h a helyiekhez képest steril körülményekből kapjuk az asztalunkra az ételt. Érdekes volt látni a sok kis szakácsot serénykedni és hogy milyen a helyiség fala vagy hogy vannak kikészítve az alapanyagok az asztalon.

Mikor mindenki elkészítette a saját kis menüjét, akkor az étteremben leültünk elfogyasztani azt. Ment a körbeajánlgatás. Ahogy láttam mindenki elégedett volt a főztjével. Desszertnek pedig sticky rice-t kaptunk. Nem láttam pontosan, h hogyan készült, de azt hiszem annyi, h kókusztejben megforgatják a rizst, jó sok pálmacukorral. Ettől összeáll, innen a sticky, ragadós név. Tortaformára lapogatják egy tányéron, mangóval és kókuszreszelékkel tálalták. Isteni finom volt! Nyami!

Mmmm...sticky rice!

Képzeljétek a végeredmény, még MAn-nak is ízlett, pedig ő nincs oda az édeskés Amokért! :)

Ha már kajáról beszélünk! A mai nap csúcspontja volt, h főtt csemegekukoricát ehettem! Megláttam az egyik utcai árusnál és lecsaptam rá! Húúúúúú, vmi leírhatatlanul finom volt!!!! Hazai ízek!!!

Na jó, most jött el a pont, h abbahagyom! Éhes lettem! Ma estére indiait tervezünk! Mmm...megyek megsürgetem MAn-t, h lassan indulnunk kellene! :D