Tegnap este felmerült bennem a kérdés, h ha egy alapítvány vagy, akkor hol a határa a pénzgyűjtési módszereknek. Adott ugyanis egy helyi szórakozóhely, ami valószínűleg külföldi tulajdonban van és ahogy ez dívik ilyen barang körökben, néha-néha otthont ad egy-egy jótékony céllal megrendezett eseménynek. Nem tudom, ki volt az, de csak "gratulálni" tudok neki, aki megálmodta, h úgy próbál pénzt szerezni a khmereket segítő programoknak, h malacfuttatást szervez. Őszintén szólva, nem tudom, h megéri-e mindez olyan áron, h közben amúgy is szerencsétlen sorsú állatokat zárnak egy ketrecbe, majd a frászt hozva rájuk körbekergetik egy keskeny kis pályán. Kicsit morbidnak találtam, de az is lehet, h túlzásba viszem az állatbarátságot (ami persze messze elhagy, mikor egy ezerlábú közelít meg). Összeszorult a szívem, mikor a kis malacokat hallottam sipitozni. Voltak köztük páran, akik már a verseny előtt feladták és a nagy várakozásban elszundítottak, a többiek pedig egy kupacban várták a nagy eseményt. Nagyon aranyosak voltak, csupa kis rózsaszín malacka egy halmon, kivéve egyet, amelyik kis szürke foltosra sikeredett, mi neki szurkoltunk. Az egész úgy működik, h fogadhatsz pár dollárral a számodra legszimpatikusabb versenyzőre, akik mögött egy-egy alapítvány, étterem vagy bmilyen cég áll. A bevételt jótékony célra ajánlják fel. Ha mindenki megtette tétjét, elindul a verseny. A szórakozóhelyen belül lekerítettek egy össze-vissza kanyarodó részt, mint pálya, amin a hajtók kergetik a malacokat, akik nagy röfögés és sipítás közepette futnak végig...bár nem mindig a jó írányba. Volt, h bemásztak a közönség közé, hiába volt háló a pálya mentén! :) Közben pedig a versenybírák mérik az időt. Az nyer, aki a leggyorsabban futja végig a kört. Maga a hangulat olyan átlagos volt. Mivel zuhogott kint az eső és a hely közepe fedetlen volt, mindenki nyomorgott azon a kis helyen, ami a nézőknek volt elkerítve a kevéske nádtető alatt. Ment a szurkolás is, de ahogy láttam, inkább a csapattagok drukkoltak saját maguknak. Úgy láttam, h a szervezők és a malactulajdonosok barátai ismerősei jöttek el és ez csupán egy plusz lehetőséget adott a bulira, a beszélgetésre és persze, az adakozásra. Mindez már rutinszerűen megy a helyi barangoknak. Hiszen, ezért vannak itt, legtöbben biztosan. Bennem viszont végig ott volt, h ezek az emberek ugye segítenek a helyi rászorulóknak, minden alkalmat megragadnak arra, h az alapítványukat kiemeljék a többi közül, h az emberek rájuk figyeljenek, nekik fizessenek. Ez rendben is van. Na de hogy ehhez állatokat használnak fel, nekem kicsit abszurd volt, akkor is, h ha ezek a malacok előbb-utóbb az ebédlőasztalon kötnek ki. Jobban tetszenek az olyan módszerek, mint mikor végigbiciklizik Kambodzsát vagy vetélkedőt szerveznek pénzgyűjtési céllal és így népszerűsítik a különböző szervezetek a céljaikat. Abban nincs benne egy harmadik, alárendelt és kiszolgáltatott helyzetben lévő fél. Persze, ha félreteszem ezt az érzést, időnként vicces volt a verseny, de alapjában véve, szerintem nem a legmegfelelőbb módja a támogatásnak. Emiatt nem is lehetett olyan önfeledt a szórakozás.
Az esemény képekben:
A helyszín
A sok szalma az előtérben a fedetlen részhez tartozik, ahova zuhogott az eső, mindenki a tető alá húzódott. Középen leghátul látni egy kisebb tömörülést, ott voltak a malackák összegyűjtve és egyben a start.
A versenyzők, kb 10-n voltak
Kis dundi szundimanó
A kedvenc
Eső
Ennek köszönhetően álltunk a trutyiban
Malachajtás 1.
Malachajtás 2.
Malachajtás 3.
Több féle stratégiája volt a hajtóknak, h a versenyzőik elérjék a megfelelő sebességet: volt, aki próbált a malac háta mögött tapsolni és így ijesztgetni. Egy másik módszer volt, amikor a hajtó szinte a popsijánál fogva végigtolta a pályán a röfit, lényegében szó szerint seggen csúszva ért célba! :) A harmadik mód a papucs-csattogtatás volt, magyarul a földhöz csapkodták a papucsot, ami a tapsnál hangosabban csattant és gondolom abban remékedtek, h így jobban megijed a malac és gyorsabban fog futni.
A többiek vhol ezek keverékét alkalmazták vagy szimplán csak noszogattak, popsira csaptak, h haladjon a menet. A legtöbb esetben az állat uralta a terepet, aki szegény, futott, amerre látott és ez nem mindig esett egybe a kijelölt útvonallal! :)
A cél
A Pub street, SR központi része este, esőben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése