Megcsípett az a fránya szúnyog! Ej!!! De lecsaptam az összes mintájával együtt! Igaz ez mégsem volt elég ahhoz, h ne adja át nekem a mérgét. A dagadtcsíkosmindenitneki!!!! Úgyh elkaptam a dengi lázat. Ott álltam Koh Ker közepén, emberekkel körülvéve, egy kiterült, véres szúnyogpacával a kezemen és csak reménykedtem, h rosszul láttam, amit láttam. Eleinte senki nem vette komolyan, mikor kérdeztem, h hogy is néz ki az a bizonyos, sokat emlegetett és rettegett dengi szúnyog, mert mintha az utamba akadt volna egy. A tolmácsunk is csak mosolygott rajtam, h "ugyanmár! nincs itt tigris szúnyog!". Én meg igyekeztem elhesegetni a gondolatot és nem játszani hipohondert. Hát nem kellett! Egy hét elteltével jöttek a jelek, szépen, napról napra: gyengeség, bőr-, és izomfájdalom (mint mikor inflúenzánál tör a láz), erős fejfájás, magas láz, az ízlelés megváltozása, piros pöttyök a lábamon. Az eredmény kb. 2-2,5 nap kórház, infúzió (már megint!) és egyéb nyalánkságok. Eleinte az orvosok sem hittek nagyon nekem, h láttam volna, amint egy tigris szúnyog megcsíp, így elvoltak napokig a találgatásokkal, h mi lehet a bajom. Olyan ügyesen csinálták, h a végén, az egyértelmű jelek ellenére is, kezdtem elhinni, h mégsem dengi. Aztán a 3. napon a véremben kimutatták. Ez a trükkös ebben a betegségben, h idővel mutatja csak ki a foga fehérjét. Szépen haladtam tovább a forgatókönyv szerint. Kb. félidőben, hiába tolták le a lázamat, elkezdett újra visszamászni. Így jött a 2. kórházi és egyben hosszabb etap. Utáltam! Megint azok a ronda zöld falak, szúrkálások, ugyanazok az ápolói arcok és kérdések. Az állandó vérnyomás-, és lázmérés. Az orvosok is ugyanazt hajtogatták, de szinte mindig más analizált. Sajnos, nem lett jobb kedvem odabenn és nem tett jót a túl sok szabadidő sem. Ilyenkor elmélyül az ember a hülye önhibáztató és marcangoló gondolatokban. Ez hiányzott a legkevésbé. MAn közben munkája egyik legzűrösebb időszakát élte. Programok hada és pluszban ott voltam neki én. Lényegében a fején pörgött, h minden meglegyen mind a két fronton. Nem volt jó érzés ilyen áron kiszolgálva lenni, főleg, h a végén ő is kicsit belázasodott és kiütései lettek. De szerencsére, nem dengi! Ő ennél erősebb! Hamar legyűrte a bacikat! Végül a 10. napon kimondták az orvosok a tutit: a vírus távozott a véremből! Juhé!!!! A vérképem olyan szépen visszaállt az eredeti értékekre, mintha sosem lett volna rekordalacsony, mint kb. 2 nappal előtte! Sőt, azt is megtudtuk, h csak akkor veszélyes a dengi másodszor, ha közel van a két fertőzés egymáshoz. Egy év távlatában a betegség lefolyása már ugyanaz, nem életveszélyes. Ez megnyugtató! Tudom, most felhúztátok a szemöldökötök, h én mi a fenén nyugodtam meg. Hát azon, h nem kell leírnom Ázsiát! Ez el sem hiszitek, h mekkora megkönnyebbülés nekem! Eleinte azt hittem, h kész, vége, ennyi volt, soha többet nem mehetek semmilyen trópusi országba, mert attól kell félnem, h szembetalálkozok egy dengi szúnyoggal és végem! De nem így van! Most viszont nagyon vigyázok magamra! Ha kimegyek a házból kenem és sprézem magam szúnyogriasztó kencékkel. A táskámban kettő is van folyamatosan ezekből. A házban tele vagyunk elektromos kütyükkel és rovarriasztóval fújunk mindent folyamatosan. Úgyh remélem, mindenki számára megnyugtató, h védve vagyok! Plusz, még egyet tudok tenni az ügy érdekében: azt hallottam, a szúnyogok nem szeretik a vérben az alkoholt... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése