El kell mesélnem Nektek a tegnap esténket! Azon túl, h felfedeztem, h mexikói kaja függő lettem és megint ebben az étteremben kötöttünk ki, több apropója is volt az iszogatásnak. Az egyik, h az én imádott Nővérkém tegnap ünnepelte a születésnapját és megígértem neki, h iszok az egészségére, valamint egy ismerős önkéntes csoport, akiknek az alapítványa szintén Koh Kerben dolgozik, a hétvégén repül haza Amcsiföldre és úgy határoztunk, megérdemelnek egy búcsubulit. Az isteni finom chimichanga után a koktélozás felé vettük az irányt. Először arra a helyre mentünk, még kettesben, ahol olcsón lehet B-53-t inni. Ismeritek ezt a fajta rövidet? Én Kambodzsában fedeztem fel és nagyon megtetszett! Egy feles pohárba a következő sorrendben öntik bele az italokat: legalulra kahlua (kávélikőrszerűség) majd baley's és vodka!!!! :) Ezt így egyszerre kell felhajtani, egy kicsit hagyni kell, h a szádban összekeveredjenek az ízek és, utána engedheted lefelé! Kellemes, krémes, csokis íze van, ezért kedveltem meg. "Isten éltesse Marit!" felkiáltással végeztük ki! :) Ezután átmentünk egy másik helyre, lassan mondhatnám, h a szokásosra, ahol még anno a vodkás vmiféle leamortizálódást kaptam. Mi csak úgy hívjuk, h a 'Mammás hely', mert egy idős hölgy a tulaj, aki mindig ott van egészen zárásig és koordinálja a fiatal felszolgáló lányokat. Vonzó ez a kis étterem, mert olcsó a koktél és egyet fizet, kettőt kap akció van mindig, plusz ingyen popcorn! :) Tipikus, mi? :) Szóval ide vittük az amcsi csapatot is. Nagyon jó hangulatban telt a koktélozás, jókat beszélgettünk. Meglepett, mert az átlagéletkor kb. 20 volt és megismerkedésünk elején kicsit tartózkodtam tőlük. Nem csak amiatt, h nehezen érthető az angoljuk, de azért is, mert túl fiatalok és olyan kis kelekótyának tűntek, nem volt túl sok kedvem jópofizni velük. Ejnye-bejnye, azok a csúnya előítéletek! :) No de a lényeg, h nagyon jól éreztük magunkat, annyira, h a csajok (9ből 3 fiú volt csak) eldöntötték, h ők karaoke buliba akarnak menni. Fogtam a fejem! Jesszus, nincs az az alkoholmennyiség a Földön, amivel engem rá lehet bírni, h azt a mikrofont a kezembe vegyem és még hangot is adjak ki! Ráadásul mindezt közönség előtt! Még a fürdőszobában sem merek énekelni, mert a csempék sokkos állapotban esnének le a falról! Igen, ne is akarjátok elképzelni, mennyire hamis hangom van! Végül persze a többiekkel tartottunk, nem nagyon volt más választásunk, elvégre is ez az ő estéjük volt. Nem tudom, h otthon van-e ilyen hely, de engem teljesen meglepett az itteni karaoke kultúra. Nem úgy történik a hangbűnözés, h van egy szórakozóhely és az egyik részében kialakítanak egy külön részt, ahol összegyűlhetnek a bátrak, hanem az egész olyan, mint egy szálloda. Külön szobák vannak külön mosdóval, nagy bőrkanapéval, és persze, személyzettel, akik csini, miniszoknyás khmer lányok. Fiúk nem dolgozhatnak ilyen munkakörben, mert még ne adj isten visszaesne a forgalom! És igen, ezeknek a hölgyeknek kulcsszerepük van. 1. Kezelik a karaoke gépet (több kevesebb sikerrel) és 2. ellátják a vendéget sok sok itallal, h véletlenül se környékezze meg őket a szégyenlősség ördöge, valamint, h hadd fizessenek! :) Itt is lelkesen alkalmazták azt a vendéglátói technikát, kezdem azt hinni, h ez itt szinte tradíció, h amint ittál egy kortyot a sörödből, utánatöltenek. Az mindegy, h van még abban a szerencsétlen pohárban bőven ital, a lényeg, h tele legyen, Te pedig jó részeg! Ilyen körülmények között töltöttük el a karaoke-s perceinket. Az amcsi lányok egy percig sem teketóriáztak, rögtön a Celine Dion-os Titanic betétdallal kezdtek! Brrr...no comment! :) Természetesen, egyáltalán nem érdekelte őket, h mi, vagyis én nem akarok énekelni, rögtön másodiknak mi találtuk magunkat a figyelem középpontjában. Ez lett a számunk: The Archies - Sugar, sugar. Ha másképp nem, így biztosan beugrik:
Szerencsémre, erre a számra mindenki belelkesült, elkezdtek tombolni és túlordibálni a mi performanszunkat. Legalábbis az én kornyikálásomat mindenképpen, mert hiába volt mikrofon a kezemben, nem hallottam vissza magam. Jó, az is igaz, h nem is adtam ki túl erőteljes hangokat... Nem úgy, mint MAn! Direkt jó mély és vicces hangon kezdett énekelni, cselesen. Úgyh lényegében végignevettem az egészet és párszor elnyikkantottam egy "Oh, háni, háni, jú ár máj kendi boj"-t. Szerencsétlenségünkre, a khmer szerelmes balladák sem maradtak ki a sorból, bár itt már kicsit hanyatlott a hangulat. Mivel volt két helyi srác is a társaságban, hagyni kellett, h ők is jól érezzék magukat. Erről jut eszembe! A számkínálat! Elég szegényes volt. Egyrészt, a listán csakis a dalok címe volt feltüntetve, előadó nuku! Lehetett találgatni! Másrészt, szinte csak csöpögős "de szeretlek" vagy "jaj elhagytál" tipusú számok voltak. Elég limitált volt az önkiteljesedés lehetősége. Furamód a khmerek imádnak andalogni. Ezt a diszkóban is bizonyították, ahova a karaoke bár után mentünk. Nem is akármilyen helyen kötöttünk ki, mint az egyik legkedveltebb dizsiben, ahova főleg a helyiek járnak. Eleinte mindenki tombolt a pörgős zenékre, az egyik csajszival még a külön emelvényre is felmásztunk táncolni. DE aztán...jött a szerelmes blokk! Ójajj! Hiszitek vagy sem, itt még ezt a korszakot élik, h egy diszkóban is lehet lassúzni...Annak idején, mikor belecsöppentem ebbe a világba, a házibulikhoz szokva hiányoltam ezt a részt, mára viszont már teljesen elképzelhetetlennek tartom, h bmelyik magyarországi szórakozóhelyen lassú számokat adjon le a dj...max feltuningolva! :) Úgyh ez volt az a pont, ahol elhatároztuk, h hazafelé vesszük az irányt. Nem tudtuk kivárni, amíg végeznek a csöpögéssel. Persze, ahogy annak lennie kell, mire elindultunk, beindult újra a buli, de már nem volt erőnk visszamenni. Búcsút vettünk az amcsi társaságtól heves "kapcsolatban maradunk" igéretekkel és "de jó volt megismerni tireket", stb. sallangokkal. Bár be kell ismerni, h így utolsó estére megkedveltem őket és sajnáltam, h elmennek...Hát így van ez itt, mire megszoksz egy új embert vagy társaságot, addigra már késő. A következő kép pdig az, h beesek az ágyba, az azt követő pedig, h arra ébredek, h a szomszéd házat felújítják és matatnak rajta. Nem voltam túl boldog...Összeszedtük magunkat, nagy nehezen, és na találjátok ki, h hol reggeliztünk??? :) Igen!!! A mexikóiban!!!! :D Isteni reggelit tálaltak nekünk: tortilla tekercsben rántotta, sajttal és krumplival, mindehhez salsa szósz! Fincsi! Lehet, h kicsit bizarul hangzik, de egy ilyen reggelre ez volt a tökéletes kezdés! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése