Teljes Ausztrália lázban égek!!!! Rendszeresen nézem az ottani időjárást és ma elkezdtem, végre, virtuálisan felfedezni Sydney-t! Fogalmam sincs, h mire lesz időnk, de most már legalább van egy képem, h mi az, amit mindenképpen meg szeretnék nézni, az Operaházon kívül, persze! :) Húúúúúúúú, el sem hiszem! Ne haragudjatok, h itt ömlengek, de teljesen be vok sózva! Tini korom óta erre a hatalmas szigetre vágyom, pirulva vallom be, h a Szívtipró gimi óta. Talán. Igaz, nem lesz túl meleg, de olyan jó lesz megint óceán közelben lenni és hallani a hullámok moraját!!!! Ááááá, több fronton hitetlenkedek! :) És az a legdurvább, h hiába leszünk ott 2 hetet, ahogy látom, az egész sziget kb. 0,05%-t fogjuk látni! :D Már érzem, h nehéz lesz otthagyni és az odavágyódásom csak erősebb lesz! Na jó, most visszafogom magam, nem szabad ekkora várakozással nekiindulni, ugye? De ha egyszer nem tudom elképzelni, h rossz lehet! :D
(A program röviden: első héten MAn rokonaival leszünk és Sydney-ben kódorgunk, utána a 2. hétben elmegyünk Melbourne-be, onna jövünk vissza.)
És hogy Kambodzsa hiányozni fog-e?? Felmerül vkiben is ez a kérdés??? :) Max az egyre kellemesebb időjárás, de őszintén bevallom, h várom a nyugati komfortot és KAJÁT! :) Nagyon úgy tűnik, h az elmúlt 3,5 hónap alatt sikerült eljutnom étkezési szokásaim soha nem látott mélypontjára! Nem gondoltam volna, h létezik ilyen! A gyomorrontás óta az étvágy ritka vendég nálam, pláne, ha khmer ételt kell ennem, márpedig Koh Kerben nincs más választásom. Eddig mindig úgy voltam, h alig vártam az ebédet, vacsorát, mert már előre tudtam, mit eszek és alig vártam. Most épp ellenkezőleg! De nem kell aggódni, mert a nyugati kaját azért megeszem, bár limitált mennyiségben. Felfedeztünk itt egy szuper olasz éttermet (L'Oasi Italiana)! Isteni a lazacos pizza és a bruschetta!!! Persze, nem hiába ilyen finom itt minden, a tulaj olasz és otthonról hozza a fontosabb hozzávalókat! Aki eljön Siem Reap-ba ide el kell mennie! Bár az árak a többi étteremhez viszonyítva drágábbak, de egyszer-egyszer belefér! Különben rájöttem, h miért is érint ennyire érzékenyen a táplálkozás téma, bocsi, h ennyit időzök ennél a témánál, de mindjárt megértitek, szerintem, h miért. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nálam a napi étkezés nem csak egy gyors mozdulatsor, hanem arról is szól, h a szeretett és megszokott ízeket kiélvezem, és közben kikapcsolok, mert beleélem magam az evésbe. Tudjátok, h mennyire finnyás vok és nem eszem meg akármit, ráadásul nehezen nyitok új ízek felé. Mert vhogy kialakult nálam ez a 'szokás' vagy inkább elvárás, h amit eszem maximálisan feltöltsön pozitív érzésekkel is. Ha pedig vmi nem fog meg ilyen téren, akkor nem eszem meg, mert nem adja meg, amit keresek benne. Ezért van, h nagyon sokszor egymás után képes vok ugyanazt enni, ameddig csak megvan a kívánt élmény! Ez lehet a csokizabálásomban is, párosulva az endorfintermeléssel. Nah hát ezért gondolom, h most étkezési depiben szenvedek, mert a gyomorrontás óta a khmer ételekben nem találom ezt a fajta élvezetet és visszafordultam a megszokott ízek felé csakh ráfaragtam bizonyos szempontból. Mert nem minden téren találom itt meg azt, ami általában jól esik a pocakomnak. Hadd mondjak példákat (mazochista vok!): rakott krumpli, mákos guba, falafeles gyros szendvics, anyukám isteni húslevese, gőzön főtt barackos gombóca, lasagne-ja, egy jó kis nosztalgia párizsi friss zsömivel....MAn-nal néha, perverzióból, megállás nélkül tudjuk sorolni, h mikre vágyunk éppen! :) A másik nagy kedvenc: Pick szalámi és az igazi házikolbi! Mmmmm....tudom, ez tőlem aztán végképp furán hangzik, aki szinte szökő évente eszik húst, viszont most úúúúúúgggyyyy de úúúúgggyyy benyomnék egy szelet friss kenyeret a tetején azzal az illatos házikolbásszal! Ez van gyerekek! Ez is hozzátartozik a honvágyhoz! :) Most már tudjátok, nem csak a család és a barátok tudnak erősen hiányozni, hanem az ételek és illatok is. Hogy bírják mások, akik évekig vannak távol és még fele ennyi ismerős sem látogatja őket, mint minket (napokon belül, ha szerencsénk van, hozzájutunk egy kis szalámihoz! :))? De komolyan? Erősebbek lelkileg, nagyobb az önuralmuk? Nyitottabbak és könnyebben beilleszkednek? Úhhh...kihagytam vmit: epres Boci (természetesen ;)) és túró rudiiii! Tehát mi a titka az expat létnek? Hogy kell ügyesen elengedni az otthont? Alapvetően sosem tartottam magam egy honvágyós fajtának, de amit itt művelek, néha teljesen meglep! :) Otthonról elképzelve a külföldön élést tudtam, h lesznek ilyen pillanatok, de nem számítottam rá, h ennyire sok! Mit csinálok rosszul? Nem lenne szabad hagynom ezeket a gondolatokat eluralkodni magamon, mi? Mondom én, az önuralommal van itt gond! :)
Tudjátok, mit szoktam néha bevetni, ha nagyon hiányoznak az otthoni ízek? Krumplit főzök! Fogalmam sincs, h az agyam melyik apró szegletéből pattant ez ki, de ha eszem, megnyugszom egy időre! :) Kezdek éhes lenni...és elfogyott a krumplink! :D
Nah, de most vissza a földre és irány a figyelemelterelés!
Mégsem! Eszembe jutott egy dolog, amit el akartam mesélni Nektek és most pont témába vág...részben! :) Pénteken este értünk vissza Koh Kerből/Srayongból, fáradtan, és ahogy említettem már csömört érezve a khmer konyhától. Csak le akartuk tenni a szobánkba a cuccainkat és indultunk volna enni vmi fincsi nyugatit. A sors fintora, h mikor lenyomtam a szobánk kilincsét, az nem engedett. Hiába próbáltam, forgatni vagy az ajtót tolni, semmi változás! Persze, erre már jöttek a fiúk (MAn és kolléganőjének férje), h majd ők megpróbálják! Jómagamnak is voltak kétségeim, h megfelelő fokú erőszakossággal közelítettem-e meg az ajtót. Sajnos, ők is kudarcot vallottak. Hiába csűrték-csavarták a kilincset, nyomták-húzták az ajtót, nem történt semmi! Végigpróbáltuk a házban található mind a 200 kulcsot, de egyik sem illett bele! Este 8-9 körül volt mindez! Ilyenkor már minden bezárt, azt sem tudtuk, hol lehet lakatost szerezni! A fiúk ekkor bevetették a jó öreg trükköt: hajcsat (én voltam a szerencsés ellátó, még jó, h volt nálam! :)) Próbálta az egyik, majd a másik, jobbról-balról, fentről lentről tették bele a zárba.
Mentőakció! :)
A harc eredménye: -2 hajcsat = ajtó erős ellenfél! MAn, ekkor végső elkeseredésünkben, megcsörgette a khmer tolmácsunkat, h lenne-e ötlete lakatosra, aki elérhető ilyen késői órán is. Nem bíztatott minket, de mondta, h próbál keresni vkit. Vártunk, vártunk, nem történt semmi...Ekkor már tetőfokára hágott az éhségünk, úgyh elindultunk vacsorázni, remélve, h közben csak megérkezik a megmentőnk! És a csoda megtörtént! A kapuban beleütköztünk a tolmácsunkba, aki vigyorogva közelített két kártyalappal! Nem is fogtam fel, mit akar ezzel, gondoltam épp kártyázás közben zavartuk meg... kijelentette, h jött segíteni. No, erre mindenkinek felszaladt a szemöldöke, h mégis, hogyan viszi ezt végbe puszta kézzel? Ilyet élőben még nem láttam! A drága ember megfogta a kilincset, becsúsztatta a kártyalapokat az ajtó és félfa közti kis résbe. Pöckölt rajta kettőt és az ajtó kinyílt! Hát így kell ezt kérem! Akkora üdvrivalgás fogatta szegényt! Mindenki vagy 3x hátba veregette, a fiúk meg vakarták a fejüket, h ezt nekik is meg kell tanulniuk! :) Senkinek sem jutott eszébe ez a megoldás korábban! :D
Főleg a megkönnyebbülésnek köszönhetően ekkor már végképp éheztünk és MAn, boldog úriember lévén, felajánlotta a tolmácsnak, h akkor elvisszük vacsorázni, oda ahova ő akar menni! Itt szívtuk meg! :) Mert vajon egy khmer hova szeret enni járni???? Csakis khmer étterembe! :D A gyomrom hevesen tiltakozni kezdett és van egy olyan érzésem, h MAn is így volt ezzel! Gyorsan előkaptuk a jó kis olasz éttermünk névjegyét és a célétterembe kértük a pizzát és a bruschettát! :D Képzeljétek el a látványt: 100%-ig helyi étterem csakis helyi vendégekkel tele. Belép két 'barang', két khmerrel, majd utánuk 5 perccel egy pizza futár! Nagyon mókás volt! Az asztalunk két részre oszlott: az egyik oldalon a tolmácsaink ették a jól megszokott kis kajájukat, a másik oldalon pedig a két külföldi élvezkedett, h nem kell a khmerekkel osztozniuk! :) Idáig jutottunk! :)
Azt hiszem, már ennyi elég is belőlem, majd holnap folytatom az írást! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése