Falusi életmód khmer-magyar módra

Mindig gondom van azzal, h hogy kezdjem el a blogírást. Így vagyok most is. Itt ülök a gép előtt és türelmetlenül dobolok a billentyűzeten. Várom az ihletet. Asszem kicsit megrekedtem. Szeretném élethűen lefesteni, h Srayongban milyen körülmények között él egy magyar pár és egy khmer tolmács, de nem tudom, hogyan fogjak neki...elkezdem, aztán majd meglátjuk, mi sül ki belőle!

Kb. 5 naponta ingázunk a falu és a város, tehát Srayong és Siem Reap között. Mindig elég nehéz ráhangolni magam a pakolásra, mikor erre kerül a sor. Ilyenkor bevásárolunk előre egy csomó féle kaját, amit a helyi piacon nem lehet kapni. Plussz felpakolunk iható vizet. A kocsi mindig úgy néz ki, mintha egy többhetes túrára készülnénk! :) Bár ahogy egyre több dologgal szerelkezünk fel a házban, ez a mennyiség egyre jobban csökkeni fog, ebben biztos vok, most még előfordul 1-2 berendezési tárgy is a csomagtartóban. Az út Srayongba kb. 2 óra, úgyh ez nagyon jó! Az utat folyamatosan építik, akár az is lehet, h pár hónap és ez az időtartam még jobban csökkeni fog. Úgy kell elképzelni az egészet, h egy darabon rendes, aszfaltút van, aztán egyszer csak átvált vörös homokos földre, néhol szépen kiegyenlített, néhol meg kissé rázkódós. A mi házunk a falu főútja mentén van, egy kis utcában. Korábban raktam fel képet róla, talán emlékeztek rá, h kétszintes. Alul téglából van, felül pedig fa. Ami számomra szokatlan volt, h a ház falában a plafonhoz közel apró rések vannak egymás mellett és alatt, kb. 3 sorban. Gondolom, arra szolgál, h levegőzzön a ház, bár inkább a bogarak bevándorlásának kedvez, én oly nagy örömömre! ;) Az alsó részen pedig a falat, kb. 120 centi magasságban csempével borították, talán védelmi szempontból. Nekem 1,5 napomba került végigsuvickolni mindent, h levakarjam róluk a család által hátrahagyott mocskot. Nem volt semmi! Most legalább büszkén, jólesően nézek végig azokon a fránya csempéken! 'Igen, én ezt mind végignyaltam! Milyen szép tiszták!' - az élet apró örömei! :) Azt viszont nem tudom nem észrevenni, h hiába póktalanítottuk a sarkokat, nagyon ragaszkodóak ezek a helyi kis állatkák, állandóan visszatérnek. Úgyh ahányszor megérkezünk a házba két dolgom van: 1. felsepregetni a padlón felhalmozódott port és döglött óriás hangyákat, egyéb bogarakat, 2. pókhálótlanítani és kitessékelni a hívatlan gazdáikat. Ha ezzel indítok, utána mindig kicsit úgy érzem, h jobban visszarázódtam a falusi életbe. Ezek után már a főzés, mosogatás, fürdés és áram körüli macera olyan természetesnek tűnik, mint Pesten este hazaérve felkapcsolni az előszobavillanyt. Valahogy egy pár óra után átáll az ember agya arra, h most ez van, ehhez kell alkalmazkodni. Tudom, h nem ez a megszokott és kényelmes számomra, de ilyenkor mindezen túl kell lépni, az európai kontinensen hagyni az érzést, át kell kapcsolni ázsiai üzemmódba. Ettől függetlenül bevallom, gyakran elhangzik bennem a további önbíztató mondat: 'Menni fog, nincs baj, ezzel csak erősebb leszek!' :)

Miután újra magamévá teszem a házat és kipakoltuk a cuccainkat, jönnek a már említett bonyodalmak. Főzni egy kis gázrezsón szoktunk, szerencsére hanyagoljuk a tradicionális kemencés-kályhás sütést. Ez így azért mégiscsak gyorsabb! A menü általában vagy zöldséges rizs vaaaagy zöldséges tészta. Ezt szoktuk variálni még néha konzerves szósszal. Fincsi! :) Ja, igen és kihagyhatatlan a jó kis zacsis leves. Ez itt szinte helyi hagyományos étel. Számunkra pedig a leggyorsabb kaja! :) Hogy táplálóbb legyen, ebbe is zöldségeket szoktunk tenni. Aszem joggal juthatok arra a következtetésre, h életemben annyi zöldséget nem ettem és nem fogok, mint az itt eltöltött idő alatt! :) Viszont nincs annál jobb, de tényleg, mint a teraszunkra kiülni és megenni a kajánkat! Szép kilátás, kényelmes fotel! Ezt nagyon élvezzük!

Az ételek, italok hűtését pedig úgy oldjuk meg, h van itt egy speckó láda, csakis narancssárga színben, amit fel lehet tölteni jéggel és ebbe tesszük, amit hidegen szeretnénk tartani. Egy idő után, ahogy olvad a jég, elég mókás, h szinte ki kell halászni, amit keresel a ládában! :)

Aztán leszáll a sötétség és kíváncsian meredünk a homályba, h vajon, mikor száll meg minket az áram-angyal, vajon ma este jön-e? Igen, sajnos, hiába napi 3-4 óra az engedélyezett villanyfogyasztás, nem mindig érkezik meg. Ilyen esetekre vettünk autó aksit és olyan lámpát, ventillátort, ami ezzel is tud működni! Nem semmi, mi? :) Leleményes tud lenni az ember, ha akar! :)

Miközben mindezt írom, azért meg kell jegyezzem, h magamban kuncogok. Hiába volt, akinek már mindezt skype-on esetleg elmondtam, de minden alkalommal nevetésre fakaszt, h ezt valóban én írom! :) Hogy tényleg én lakom ilyen körülmények között. Hihetetlen! Kicsit úgy érzem magam, mint a sablonos amcsi filmekben, mikor a nagyvárosi tipegős csinibaba leszakad vidékre és csak bámul a kapára, h mi lehet az.

A mosogatás vmivel macerásabb. A konyhának kinevezett részben van egy csap, aminek a vize a fürdő medencéjéből jön és sajnos, nem túl tiszta, legalábbis nem tudjuk mennyire nem az. A víz az udvarunkban lévő fúrt kútból jön, amit MAn harcolt ki nekünk, de még nem eléggé tisztult ki a víz. Szóval a mosogatás úgy néz ki, h guggolunk a csap előtt és mosogatjuk benne a tányérokat. Legutóbb vettünk egy ballont, amiben van egy kerámia szűrőbetét, majd ezzel szeretnénk a helyi vizet tisztítani, de még nem sikerült teljes mértékben beizzítanunk. Az első 3 alkalommal tisztított vizet még nem lehet felhasználni semmire. Tesztüzemmód.

A fürdés már egy kellemesebb dolog. A házon kívül van két kisebb helyiség. Az egyikben van egy nagyobb medenceszerűség. Nem, ez nem az, amiben úszni is lehet, azért annál jóval kisebb! Egy műanyag tállal lehet belőle meríteni a vizet és azt borítod magadra. Nem, meleg víz sincs. Bár nem is érzed szükségét! Amilyen meleg van, ez maga a felüdülés! A másik helyiség a klotyó. Ebben egy mini medence van és egy luk. Remélem, mindenki kitalálja, mi mire van, de a gyengébbek kedvéért mondom csak el, h a lukba célzol, a medencéből merített vízzel pedig leborogatod a mellékterméket. Eccerű, mint az egyszeregy! :)

A vacsora és a mosogatás, fürdés után jön az este legjobb része! Csak annyit mondok, h a legutóbb, 4 nap alatt (tehát 3 éjszaka), hárman a következő adagot termeltük be: 1 üveg khmer wiskhy, 1 üveg Smirnoff vodka, plusz sör és tonik. Meg kell hagyni, h khmer kollégánk elég rendesen állta a sarat. Köztudott, h az ázsiaiak nehezen bírják az alkoholt, ő viszont a 3-ból 1-szer lett csak spicces. De nagyon édes volt!!! Általában egy nagyon visszafogott, halk ember, de ezúttal szinte megnyílt! Végre kérdezett, érdeklődő volt és mesélt magáról! Nagyon örültünk neki, sikerült a csapatépítés, igazi multi módra! :D

Ha pedig már elég volt az alkoholból, szépen nyugovóra térünk, magunk fölé vonjuk a szúnyoghálót, és amíg el nem alszunk hallgatunk bele az éjszakába. Szokjuk a hely és a ház zajait. Van, h felpattanunk, h ez mi volt! De van, h már legyintünk, h most ez biztos azésaz a bogár volt. Az első megrázkódtatásokon túl voltunk az első 5 nap alatt! :) Azóta szerencsére, és remélem, nem kiabálom el, újfajta vendégünk nem akadt. Mi a ház felső, fából készült részében lakunk. A ciki akkor van éjjel, ha Esztikének pisilnie kell... nagyon nem akarlak bevezetni titeket a részletekbe, csak azt akarom, h igazán érezzétek, éljétek át velem, h hogyan is működik ez a srayongi élet! :) Ugyanis ebben az esetben ki kell menni a házból, le az alsó szintre és kívül elmenni hátra, a mellékhelyiségig, ekkor már villany nem szokott lenni. Szerintetek ezt végig tudom csinálni egyedül??? :) Úgyh, lehet MAn-nal kezet rázni, hősiességéért! Én minden alkalommal ezerszer elmondom, h milyen hálás vok a türelméért! :)

A reggelek tehát mindig megkönnyebbüléssel érnek minket, azon kívül, h megüt a meleg és kezdődik az izzasztókúra.

Ami még a mindennapokhoz hozzátartozik az a megfigyelés! Mivel szinte egy udvarban vagyunk a háztulajdonos családdal és belátunk egymás életterébe, állandó az egymás kukkolása, de maximálisan ártatlan szinten! :) Ők néznek minket: vajon mit csinál a barang pár, hogy viselkednek egymással, 'húú, most megölelte egyik a másikat!', stb. Aztán persze, én sem vok rest és nem tudom megállni, h ne lessek néha-néha át hozzájuk, h vajon ők hogy viselkednek egymással, mit csinálnak a nap egyes szakaszaiban. Látom, amikor a kútnál fürdenek (maguk köré tekert kendőben!), amikor a tükör előtt fésülködnek, siestáznak az udvaron, amikor főznek, esznek, a gyerekek játszanak és jó testvérek módjára egymás idegeire mennek, amikor a szomszédokkal összejönnek és megy a terefere, valamint a mi figyelésünk! :) Volt, h a nagyapa átjött és nézte, ahogy MAn az ablakot mosta vagy én a csempéket! Biztosan szokatlan látvány lehetett! :) Én is nagyon élveztem, h szakadt rólam a víz miközben minden erőmmel vakartam a koszt a házukról és még nézték is! :)

Remélem, mindenki kíváncsiságát sikerült kielégítenem a falusi életünkkel kapcsolatban. Talán túlzottan is! :) Tudom, a fényképek hiányoznak egyedül. Beismerem, elfelejtettem lefényképezni a házat, de legközelebb nem mulasztom el! Ígérem! :)

Most nyugovóra térek és elkezdem felkészíteni a lelkem a következő srayongi napokra. Vasárnap indulunk vissza. Szép álmokat Magyarország! :)